"Az élet egyik legszebb kárpótlása az, hogy egyetlen ember sem tud őszintén segíteni egy másikon anélkül, hogy ne segítene ezzel saját magán is."

Ralph Waldo Emerson

Kb. most 14 éve, hogy megalakult a Mantra.

Ennek emlékére itt egy nagyon régi felvétel és egy köszöntő:

Egyik nap mikor az iskolában lévő irodába bementem, akkor ott találtam egy nagyon régi szép emléket, egy Maha-mantra táblát.

Kb. 20 éve ez volt az egyik első szolgálatom. Hihetetlen!

Először Ráma-vijaya prabhu, az akkori templom vezető kért meg, hogy a képek szélére csináljak arany csíkokat. Aztán utána jött, hogy ennél többet is lehetne csinálni. Ez az egyik első munkám volt (meg is látszik rajta), utána rengeteg ilyet csináltam kicsit, nagyot. Krisna-völgyben, de még Angliában is vannak belőlük.

Abban az időben nem volt számítógépes betűkivágás, egyenként csináltam sablonokat keménypapírból, majd így rajzoltam rá az öntapadós anyagra, majd egy kisollóval vágtam ki. Ez egy Maha-mantránál nem nagy dolog, de megcsináltam így a Gaura-arati, a Guru-vandana, és a Gurudeva teljes szövegét. Ezek most is ott vannak a Budapesti Templomban. A Guru-vandanában több, mint 100 db a-betű van!

Hallgattam a leckéket és vagdostam és ragasztgattam. Amikor elkészült boldogan vittem fel a Templomba. Emlékszem mennyire örültem amikor mondták, hogy Sivarama Maharajanak annyira tetszett, hogy kivitte Angliába az összeset. És kezdhettem elölről...

Szóval, ha láttok egy ilyet gondoljatok rám jó szívvel! :) 

Érdekes, hogy hányan teszik pokollá saját életüket azzal, hogy elérhetetlen, nem reális vágyaik miatt frusztrálódnak, ahelyett, hogy elfogadnák és örülnének a valóságnak.

Ti értitek ezt?

Nem hiszem, hogy ilyen neves eseményen valaha is ennél jobbat énekelt volna :)

Persze tudom, hogy nem a mi sampradáyánk, de szerintem ebben az esetben lényegtelen, örüljünk, hogy ilyen is megtörtént.

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"HÁZASSÁGI TANÁCSADÓ

És van egy házassági tanácsadónk. Ez igazából a legfontosabb bizottságunk. Mert időnként az
emberek meg akarnak házasodni. És mit kell tennünk? A nyugati módszer az, hogy ha valaki
meg akar házasodni, akkor olyan lesz, mint egy vadász az erdőben. És mind vadásznak a
különféle fegyvereikkel, a pillantásaikkal, vagy az édes szavaikkal, vagy az öltözködésükkel
és mindenféle más módon. Ha valaki meg akar házasodni, akkor tennie kell valamit. De a
védikus kultúra az, hogy a házasságot az idősebb, tapasztaltabb emberek segítségével kell
csinálni. A házassági tanácsadó sosem rendez el házasságokat. Csak segítenek a fiatal
férfiaknak és nőknek, hogy egy nagyon becsületes módon megfelelő partnert találjanak
maguknak. Minden férfi és nő, aki meg akar házasodni, odaadják a nevüket. És van három
grhasta pár, férj és feleség együtt, akik találkoznak és gondolkodnak azon, hogy mi lenne a
legjobb párosítás. A nagyfokú érzékenység és intelligencia az, ami működővé tesz egy jó
házasságot. Számításba veszik a személyiséget, a hátteret, a foglalkozást, asztrológiát,
mindent.

És ha úgy érzik, hogy ez egy jó lehetőség, akkor megkérdezik a fiút és a lányt, hogy
„érdeklődsz-e eziránt a személy iránt?” Ha érdeklődnek, akkor elrendeznek számukra egy
találkozót egy megfelelő helyen, ahol ők szintén jelen vannak. Segítenek nekik abban, hogy
mi a legfontosabb dolog, amiről beszélni kell, hogy mik a legjobb kérdések, amit feltehetnek
egymásnak, meg ilyenek. Aztán, mint a többi találkozó esetében, szerveznek egy olyan
találkozót kettejük számára, ahol eldöntik, hogy akarják-e vagy sem. Ha mindketten azt
mondják, hogy nem, nem, nem szeretném, akkor azt mondják, hogy jól van, felejtsük el, és
próbálnak találni valaki mást. Ha beleegyeznek, akkor a házassági tanácsadó elmegy a
szülőkhöz, hogy meggyőzze őket arról, hogy ez nagyon jó lehetőség. Indiában ez nehéz, de
biztosan könnyebb, mint itt. És akkor ha még mindig minden kedvező és össze akarnak
házasodni, akkor segítenek elrendezni a házassági ceremóniát. És miután összeházasodtak,
segítenek nekik, mint személyes tanácsadók a házasság elején.

Fogom beszélni néhány csodálatos áldásról, ami ebből származik. Amikor az emberek meg
akarnak házasodni, van valaki, aki segít nekik. Nem érzik azt, hogy ki kell mennem, hogy
találjak valakit, ami nem egy krsna-tudatos dolog. Egy másik dolog az, hogy megvédi azokat a
brahmacarikat, akik brahmacarik akarnak maradni. Mert mindent az idősebb bhaktákon
keresztül csinálnak. Egy másik dolog az, hogy még a házasság előtt a pár képzést kap, hogy
hogyan legyenek nagyon tisztelettudóak egymással egy nagyon krsna-tudatos módon. És egy
másik jó dolog az, hogy ez megment engem ettől a tehertől. Mert sok bhaktának meg kell
házasodni, és én tudom, hogy ezek az emberek első osztályú házasságokat tudnak elrendezni,
nem elrendezni, segíteni ebben. Szóval az elmúlt három évben kb. harminc tökéletesen sikeres
házasságot rendeztek el a fiatalabb bhaktáink között. Ha a tanácsadóknak van valaki, aki meg
akar házasodni, csak szólnak a házassági tanácsadónak és a házassági tanácsadó segít neki,
hogy egy megfelelő párt találjon a bhaktájának.

GAZDASÁGI SEGÍTSÉG BIZOTTSÁG, HÁZ BIZOTTSÁG

Ha egyszer a grhasták összejönnek azon az alapon, hogy próbáljanak segíteni a bhaktáknak,
sok dolog ki tud fejlődni. Ez hihetetlen. Kifejlesztették a gazdasági segítség tanácsát, ahol ha
valami nagy gazdasági tragédia vagy krízis történik a kongregáció bármely tagjával, akkor a
kongregáció minden más tagja hozzájárul ahhoz, hogy segítsen annak a személynek. Szintén
van egy ház bizottság, hogy segítsen házat találni az embereknek.

Mondok egy példát. Az egyik brahmacari sok évig brahmacari volt. Csodálatos szolgálatot
csinált. És egy nagyon tiszteletreméltó módon úgy döntött, hogy jobb lesz, ha megházasodok.
Szóval megházasodott egy csodálatos és őszinte bhaktánkkal a kongregációnkból. De nem
volt hely, ahol élhettek, nem volt pénz, semmi, mert brahmacari volt sok évig. Szóval a
grhasták mind hozzájárultak pénzzel, hogy fizessenek neki egy lakást és házasságkötőt.
Valójában mindketten Prabhupada könyveinek marathi nyelvre való fő fordítói.. Indiában több
könyvet osztottak marathi nyelven, mint bármely más nyelven. Ez Maharastra állam nyelve.
Szóval sokféle módon próbáltak segíteni egymásnak.

MÁS TERVEK

Folyamatban van még egy önellátó farmközösség elkezdése is Bombayon kívül. A bhakták
termelik az összes élelmet a murtiknak és minden bombayi kongregációs bhaktának. És
szintén ebben a közöségben lesz egy vanaprastha ashram ahol a bhakta férjek és feleségek,
amikor visszavonulnak, akkor élhetnek a farmközösségben és akár ott is le lehetnek foglalva
szolgálattal vagy akár prédikálhatnak az embereknek a falvakban. És tökéletes gondoskodást
fognak kapni addig, amíg el nem hagyják a testüket. Hari bol. Szóval ez néhány bizottság,
amit elkezdtünk.

Az elv az, hogy ha egyszer elkezdünk igazán koncentrálni arra, hogy segítsünk a bhaktáknak,
akkor minden más dolog természetes módon meg fog jelenni. Semmink nem volt, amikor ezt
elkezdtük, ezek a dolgok csak elindultak, mert amikor tényleg akarod szolgálni a bhaktákat,
Krsna mindent biztosítani fog. És amikor a bhakták boldogok és amikor úgy érzik, hogy olyan
emberek társadalmában vannak, akik tényleg törődnek velük és szeretik őket, és amikor
példamutatóak és tiszták a lelki életükben és filozófiában, akkor soha nem akarják elhagyni a
krsna-tudatot.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú lett. Kérlek bocsássatok meg. Nem vagyok valami
szakértő ezekben a fajta előadásokban. Megpróbáltam megosztani veletek néhány módszerét
annak, hogy hogyan próbáltuk kifejleszteni a grhasta közösség e szolgálatát. Az az alázatos
véleményem, hogy ha a bhakták itt érdeklődnek ezek iránt az elképzelések iránt, próbálni
alkalmazni mindezeket a rendszereket, talán meglehetősen nehéz lesz, de csak meditáljatok és
törekedjetek ebben az irányban, adjátok meg a bhaktáknak, amire szükségük van és amit
megérdemelnek - kezdetben valami szép képzést és gondoskodást. Ezt határozottan
elkezdhetitek gyakorlatilag azonnal, ha megfelelőnek találjátok. És elmagyaráztam
részleteiben néhány más programunkat csak hogy adjak valami elképzelést és megértést arról,
hogy ha egyszer elkezditek, akkor nincsen határa annak, hogy mennyi csodálatos
lehetőségetek lesz arra, hogy a bhaktákat odaadó szolgálattal foglaljátok le.

Teremtsetek egy nagyon szilárd és boldog vaisnava közösséget, ami reményeink szerint ilyen is marad az élete
során. Van amikor fiatalabb bhakták megnézik az idősebb bhaktákat, és azt gondolják, „én nem akarok ilyen lenni.” Azt kell gondolniuk, hogy én is ilyen akarok lenni. Amikor 25 éve leszek a mozgalomban, akkor ilyen akarok lenni. Nem szabad azt gondolnunk, hogy amikor 25 éve leszek a mozgalomban, akkor remélem, hogy nem leszek ilyen. Volt nektek valaha is ilyen tapasztalatotok? Néhány helyen az embereknek ilyen tapasztalatuk van. De ha tényleg adunk a jövőben az embereknek krsna-tudatot, akkor minnél több ideje lesznek krsnatudatban, annál inspiráltabbá és fejlettebbé fognak válni. Én azt hiszem, hogy erre van a legnagyobb igény a társadalmunkban. Szóval az az alázatos kérésem, hogy fontoljátok meg ezeket az ötleteket. Köszönöm szépen."

Most nem én, hanem a számítógépem kapott el valamit, valamiket.

Pár órán belül teljesen belassult és megállt. Szerencsére Lajos barátom ismét megmentett (miközben ő maga is vírusokkal küzdött) és ismét üzembe helyezte az egységet.

Ez idő alatt csak a család többi gépéről raktam fel rövidebb dolgokat, ezért bocsánat.

Persze közben a kánikula elöl is menekültünk a családdal. Szubál a búvárkodást élvezte, Gopál pedig először csapkodta a medence vízét. 

Szóval nem most írom meg a "Háború és Békét", de nagy a gyanúm, hogy ti se olvasnátok végig... :)