"Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani."

Mahatma Gandhi

Egy kis nosztalgiázás :)

Pár napja kaptam egy levet, amire a küldőjének engedélyével itt válaszolok meg.

"Kedves Vijaya Gouranga das!

………………. vagyok. Hosszú évek óta nyomon követem a munkásságodat a Mantra zenekar kapcsán, azt követően pedig a Bhaktijoga/Bhaktijogi blogod látogatója vagyok időnként. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a remek zenéitekért és az elgondolkodtató írásaidért :) A blogon régebben válaszoltál olvasói emailekre különféle témákban, ezért éreztem úgy, hogy a kérdésemmel bátran fordulhatok Hozzád, egy tapasztalt, és általam megbecsült bhaktához.

Mielőtt feltenném a kérdésemet, rólam még annyit, hogy 19 éves vagyok, ……., gyerekkoromban édesanyám révén ismerkedtem meg a Krisna-tudattal, rendszeres látogatói voltunk a Krisna-völgynek, vagy a budapesti templomnak. Jelentős hatással volt ránk ez a vallás, vegetáriánusként (se hús, se tojás, se hal) éltem egész életemben, manapság egy kicsit eltávolódtunk a dolog aktív részétől, de a vegetáriánus táplálkozás, napi japázás, étel felajánlása, murtikkal való foglalkozás, és egészében a gondolkodásmód megmaradt. Jelenleg az élet más területei foglalkoztatnak elsősorban, de rengeteg új gondolkodásmóddal ismerkedem meg, és jelenleg ezt tartom kedvezőnek az életemben.

na akkor :) A kérdésem az lenne, hogy a Krisna-tudat, hogyan áll hozzá pontosan a tojás fogyasztás kérdéséhez. Utánajártam a témának valamennyire az interneten, és azt a választ találtam a kérdésemre, hogy azért nem szabad a vallás szerint tojást fogyasztani, mert benne található a tyúk embriója, és ez egy tisztátalan, negatív energiájú étel. Azért nem tudom hová tenni magamban ezt a választ, mert saját elveim szerint olyan ételt nem fogyasztok ami állati élet kioltása, szenvedés révén kerülne az asztalomra. De a boltban vehető tojás megtermékenyítetlen, amiből nem jönne létre élet. Állati szenvedés létrejöhet az állatok rossz tartásával, de erre akkor sem gondolok amikor pl. tejtermékeket vásárlok egy boltban.

A tojás fogyasztás mellőzését próbáltam összeegyeztetni magamban azzal, hogy a vallás a hagyma fogyasztását sem tartja jónak, olyan indoklással, hogy a hagyma is negatív energiájú, rothadó, büdös étel amit nem tiszta dolog fogyasztani, és ezért Krisnának sem felajánlható. Hagymát viszont fogyasztok, mert egyértelműen egy - a megfelelő mértékben fogyasztva - ízletes, egészséges Növényről van szó, amit nem ajánlok fel Krisnának amiatt, mert olvastam arról, hogy azt nem kéne, de egy cseppet sem érzek a fogyasztása miatt bűntudatot, hogy ezzel rosszat tennék. Az lenne további kérdésem, hogy a hagyma és a tojás fogyasztás esetleg egy kalap alá vehető, azonos súlyú tisztáltalan tevékenységről van szó, vagy a tojás fogyasztás "súlyosabb" bűnnek tekinthető. Ha egyáltalán az.

Kérdésfelvetésemnek oka az, hogy rendkívüli megterhelést jelentő, sportos életmódot folytatok, kondi termi edzésekkel, kyokushin karatéval, mindezt sporttudományi egyetemi szakot végezve, mindez nagy kihívást jelent egy vegetáriánus számára :) A tojás esetleges bevonásával pedig egy remek fehérjeforrással gazdagodna az étrendem, mert ugyan használok táplálékkiegészítőket, minden előtt a táplálkozást kell rendbe tenni.

Rendkívül hálás lennék, ha válaszolnál a kérdéseimre, leírnád a gondolataidat, véleményedet a témáról, hogy tisztábban láthassak. Előre is köszönöm megtisztelő válaszodat, és bocs ha raboltam az idődet.

Gouranga!"

Először is nagyon köszönöm megtisztelő bizalmadat.

Be kell vallanom, hogy nem vagyok egy táplálkozás tudományi szakértő és ezért nem is erről fogok elsősorban írni.

A Krisna-tudat (a Védikus Szentírások alapján) azt ajánlja, hogy Istennek tetszően cselekedjünk, és konkrétan neki tetsző alapanyagokból, az ő kedvenc ételét NEKI főzzük, majd felajánlás után a maradékot (prasadam) fogyaszthatjuk el mi. És Krisna nem akar tojást vagy hagymát enni… :)

Nyílván ez a legmagasabb szint, és ezért az is szuper, ha valaki amit tervez enni azt felajánlja, vagy legalább a húsevést kerüli.

Nálam úgy dőlt el a tojás kérdés, amikor elmagyarázták, hogy a nem megtermékenyített tojásban a tyúk menstruációját találjuk. És ez elég kemény...

A hagyma fogyasztása sem pótolhatatlan. Az ízét teljes mértékben (sőt jobban) visszaadja az asafoetida (hing) és nincs kellemetlen (száj) szag, könnycseppek és időnként gyomorfájás. Persze sokan felhozzák a gyógyító hatást, ami igaz, de gyógyszert is csak akkor esszük amikor kell, és nem mindennap.

Lehet így élni? Szerintem igen. Nagyon sok embert ismerek közeli vagy távolabbi környezetben akik komoly teljesítményt nyújtanak ilyen, vagy még szigorúbb táplálkozási elvárásokkal. Nem rég egy diatetikus szakemberrel is konzultáltam és ő is megerősítette, hogy minden korosztály minden igénybevételére elég a vegetáriánus táplálkozás.

Nyílván tudatosan kell tenni, mert önmagában a hús elhagyásával nem leszünk egészségesek, az étrendünk összeállítására figyelnünk kell.

Remélem ez segített neked és másoknak. Ha van még kérdésed írj bátran, és kérek másokat is, hogy bátran szóljanak hozzá a témához.

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"Kérdés: Ha egy bizonyos személy fizikai szükségletekkel jön, akkor prédikálnunk kell neki,
hogy ez nem a tanácsadó felelőssége?

Radhanatha S.: Amikor a bhaktákkal való törődésbe fektetett energia elsődlegessé válik, akkor
el fogunk kezdeni kifejleszteni egy rendszert, ahol mint egy társadalom segítünk egymáson.
Ez időt vehet igénybe. Amikor Bombayban elkezdtük ezt a tanácsadói rendszert, igazából
senki sem segített a másiknak gazdaságilag. Alapjában véve bátorítottuk az embereket,
útmutatást adtunk nekik, és lelki irányítást adtunk nekik, nagy szeretetet és törődést
éreztettünk velük. De amint ez kezdett fejlődni, a bhakták egész társadalmának kongregációja
szolgálta egymást ezen a folyamaton keresztül. Csak úgy kifejlődött az a szolgáló attitűd, hogy
ha valakinek kellett egy operáció, mert vészhelyzet volt, be lett jelentve vasárnapi lakomán,
hogy „tud-e valaki segíteni?“ és néhány perc alatt meg lett fizetve az operáció. Mert
kifejlesztettük ezen keresztül, hogy a kezdetben ezek a tanácsadók csak próbáltak segíteni
azzal, hogy útmutatást, lelki irányítást adtak és szerető törődést. Ez a olyan mértékű szolgáló
mentalitást teremtett, hogy néhány év múlva elkezdtük kifejleszteni ezeket a más osztályokat.

A házassági osztály segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik megházasodjanak
egymással, a ház osztály, segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik házat szerezzenek,
gazdasági tanácsadás segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik munkát szerezzenek.

Ezek a dolgok természetesen jönnek, ha a középpontban a bhaktákkal való törődés áll.
Kezdetben nem szabad, hogy a gazdasági vagy fizikai segítégre azon túl legyen elvárás a
bhakták és a tanácsadók között, mint ami lehetséges. Bármikor is legyen egy bhakta beteg,
emlékszem egy bhaktára, nem fogom említeni a nevét, alig tudott eljönni a templomba. Aztán
megtudta, hogy meg kell operálni az agyát. A tanácsadók az összes bhaktának bejelentették,
hogy ez a személy kórházban van. A következő néhány napban 250 bhakta látogatta meg. A
kórházban az orvosok és az ápolók azt gondolták, hogy ez egy nagyon jó mozgalom. Sok
szerető ember foglalkozik veled. Ennek a személynek az egész családja, akik nem voltak
bhakták, most többnyire maguk is bhakták, mert látták, hogy ez milyen társadalom. Most ez a
személy nagyon szilárdan gyakorol és sokmindenben részt vesz, mert érezte a vaisnavák
szeretetét, ami sehol máshol nincsen. Szóval ez senkinek nem kerül semmibe. Csupán a
figyelmesség kifejeződése volt az, ami megváltoztatta az emberek szívét. A lehetőségeinkhez
mérten mindent meg kell tennünk, hogy az embereknek segítsünk fejlődni a krisna tudatban és
hogy érezzék a törődést. Ha egyszer ott van ez, akkor szép lassan az egész társadalom
összejön, hogy segítsen a bhaktáknak.

De annak nem szabad lennie, hogy az emberek azért csatlakoznak kívülről a mozgalmunkhoz, mert anyagi hasznot akarnak. Bármi, ami gazdasági, amennyiben segít a bhaktáknak, azt adják az emberek, akik mint látjuk komolyan próbálnak krisna-tudatosak lenni. Máskülönben az emberek csak anyagi segítségért fognak jönni. Ez
nem a mi missziónk.

Fogjuk ajánlani ezt a segítséget az embereknek, megvannak a módszereink segíteni, ha látjuk, hogy ez tényleg bátorítani fogja őket arra, hogy meghódoljanak Krsnának... de azért nem minden olyan könnyű Bombayben. Pakisztán atomrakétákat irányoz Bombayre. Történhet bombázás. Krsnán függünk, hogy megvédjen
minket. Mindezek a problémák jönnek az anyagi világban, nekünk csak nagyon őszintén és
becsületesen próbálnunk kell segíteni a bhaktáknak felülkerekedni ezeken. Nincsen tökéletes
helyzet addig, amíg el nem értük Vaikunthát. Mindig, mindenhol jönnek problémák, de ha van
egy nagyon erős vaisnava közösségünk nagyon jó sadhanával, nagyon alázatos attitűddel és
szépen együtműködünk a szeretet és a szolgálat hangulatában, akkor minden nehézség
ellenére is lelkileg erősek tudunk maradni.

A TANÁCSADÓ NEM SZEMETESKUKA
Kérdés: Lehet olyan helyzet, hogy a bhakta odamegy a tanácsadójához és rányomja a
nehézségeit, szóval...

Radhanatha S.: Ó, igen. Fogok beszélni erről a témáról, nagyon fontos. A tanácsadó nem egy
szemeteskuka. Ő nem egy pszihiáter, ahol fekszel az ágyon és elmondasz minden szomorú
eseményt, amik történtek az életedben. Őszintén fel kell tárnunk az elménket, hogy lelki
útmutatást kaphassunk, de érzékenynek kell lennünk abban, hogy ne terheljük le a
tanácsadónkat minden anyagi problémánkkal. Ha a tanácsadó látja, hogy a bhakta le van
terhelve mindenféle anyagi problémával, és azt is látja, hogy ő itt nem tud mit tenni, hogy
segitsen, akkor ezt el kell magyaráznia a bhaktának. Én is tudom, valójában amikor sannyasi
vagy, akkor egy járkáló szemetes kuka vagy. Nem csak az van, hogy mindig maha prasadamot
eszel. Bárhova is mész, mindenki rád akarja rakni a problémáidat. Amikor találkozok
valakivel, azt mondom neki, hogy “kérlek adj egy összefoglalót”. Egy tanácsadónak elég
érettnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyen a megkülönböztetésre, szóval ha tényleg tud
segíteni annak a személynek, és ha az a személy tényleg fel akarja tárni az elméjét, akkor
hallgasd meg. De ha az a személy csak olyan dolgokról beszél, ami csak pazarolja az idődet,
akkor elég érettnek kell lenned ahhoz, hogy megkülönböztetést tegyél. Ez csak akkor tud
történni, ha a tanácsadó intelligens. Más formulát nem tudok neked adni.

EBBEN A RENDSZERBEN NINCS ERŐSZAK
Kérdés: Elutasíthat-e a tanácsadó bhaktát, ha úgy érzi, hogy már túl sok?

Radhanatha S.: Minden önkéntes, mind a tanácsadó, mind a bhakta számára. Nincs erőszak.
Ebben a rendszerben nincsen erőszak. Itt nincs utasítás. Ez a bátorításra és a képzésre van.
Igen, tehet ilyet, de ezt nagy érzékenységgel kell tenni. Annak a személynek nem szabad úgy
éreznie, hogy elutasították. Ha a tanácsadó tényleg úgy érzi, hogy egy másik személynek több
kapacitása van segíteni mint neki, akkor az egy szolgálat.

Kérdés.: Tudnál mondani néhány konkrét nehézséget, ami nektek volt az első fél évben?

Radhanatha S.: A tanácsadói rendszerben? A tanácsadók jobban meg tudják mondani ezt. Azt
tudom mondani, amit láttam. Az egyik akkor volt, amikor még csak összeállítottuk a rendszert
- volt egy bizonyos mértékű kísérletezgetés. Hogy nem tudsz túl sokat csinálni, ha úgy érzed,
hogy ez a rendszer egy rossz próbálkozás. Egy másik probléma amiatt volt, hogy a bhaktáknak
nem volt túl sok bizalmuk abban, hogy ez működhet, hajlamosak voltak feladni, amikor volt
valami probléma. Amikor látták, hogy működik, akkor ez a probléma eltűnt. Mindennek időbe
kerül, hogy elkezdjen valóban működni. Egy másik dolog az, hogy még mielőtt valóban
elkezd működni és az emberek érzik az áldását, sem a tanácsadók, sem a bhakták nem túl
lelkesek tenni a kötelességüket. Az az alázatos meglátásom, hogy olyan módon tudunk
felülkerekedni ezeken a nehézségeken, hogy nagyon határozottak és lelkesek vagyunk és nem
adjuk fel akkor sem, ha úgy néz ki, hogy megy és akkor sem, ha úgy néz ki, hogy nem megy.
Csak folytassátok."

Egyik kellemetlen velejárója volt a betegségemnek, hogy kerülnöm kellett a tejet, így az új kedvencemet a müzlit is.

Aki ismer tudja, hogy nekem a napom mindig úgy indult, hogy valami szilárd gabona (értsd. pékárú) került terítékre. Természetesen az ekadasik kivételével.

Valahogy a szervezetem így működik és ez most sincs másképp, de kb. 1 éve megszerettem a müzliket. Mivel délben ebédelek, így reggel nincs szükség nagy energia bevitelre, ami megterhelő is néha.

A könnyű müzli banánnal viszont nem ilyen. Tény, hogy délben még ülő munkával is kopog a szemem, de ez nem is baj, mert adott az ebéd és így az esti jóga-órán már használható az ember.

Érdekes dolog, hogy nem fiatalon is tud az ember új dolgokat elkezdeni, felfedezni.