Egyik legkedvencebb versem, dalom, imám ez:

Srila Bhaktivinoda Thakura : Mánasa deha geha
(a Saranágatiból)

(1) Elme, test, család—amim csak van, a Tiéd. Ó, Nanda örökifjú fia, nézd, a lótuszlábaid elé helyezem őket!
(2) Jó sorsomban, balsorsomban, életemben, halálomban, minden nehézség megszűnt, amikor a Te lótuszlábaidat választottam egyedüli menedékemül.
(3) A Te kezedben van az életem: ha akarsz, elpusztíthatsz, ha akarsz megvédhetsz, hisz örök szolgád vagyok, s Te vagy a mesterem.
(4) Ha azt kívánod, hogy újra megszülessek, hadd szülessek meg egy bhaktád családjában.
(5) De az sem baj, ha féregként kell megszületnem, csak hadd maradjak a bhaktád! Nem vágyom arra, hogy olyan Brahmá legyek, aki ellenséges Veled szemben.
(6) Annak a bhaktának a társaságára áhítozom, akiben teljesen kihunyt a világi élvezetek és a felszabadulás utáni vágy.
(7) Atyám, anyám, kedvesem, fiam, uram, tanítóm és férjem—számomra mind Te vagy.
(8) Bhaktivinoda Thakura így kiált: “Ó, Kána, kérlek, hallgass meg! Ó, Rádháráni Ura! Te vagy az életem és a lelkem!”

Itt tudod meghallgatni:

Itt pedig ugyanez tőlünk zúzósan:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.