Pár napja felraktam a facebookra egy 3-4 éve készült öltönyös képet. Komoly komment-áradat lett belőle.

Annak idején írtam is, hogy olyan munkám van (volt) amihez ez kellett, de manapság már csak a fogason lóg.

Nem vagyok az a polgárpukkasztó típus, a megszokott és kényelmes öltözetemet nehezen váltom fel, de praktikusság miatt meg tudom tenni.

Emlékszem, amikor így, öltönyben látott meg lelki tanítómesterem, Sivarama Maharaja, akkor nagyon mosolygott rám, és többször is megjegyezte, hogy jól nézek ki.

Érdekes volt a facebook-os akcióval, hogy milyen érzelmeket tud kiváltani egy nem megszokott öltözet. Amikor 15 évig gyakorlatilag csak vaisnava ruhában láttak a bhakták, akkor nagyon megdöbbentek, ha nem az volt rajtam. Ha meg Pesterszébeten látogattam meg anyukámat dhótiban, akkor a helyiek nézetek nagyot.

Persze, tudom, hogy fontos a kinézet, főleg az első megítélésnél, de ha már ismersz valakit nem kéne ennyire sokat adni erre.

Lehet, hogy felszínesek vagyunk?

Olyan sokat jelent nekünk egy ruha, pozíció, vagy látható anyagi helyzet. És a személy?

Kedves lelki útkeresők! Próbáljatok egy kicsit mélyebbre nézni. Higgyétek el ott találjátok az igazi lényeget. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.