Sokszor eszembe jut Édesanyám tanítása.

Amikor ép hazajöttem az Igazságbajnokaként megvívott vesztes csatáimból, akkor mondta mindig nekem: "Tudod mi jár annak akinek igaza? Tudod? A szája."

Persze ő maga is szókimondó, hajlíthatatlan személy volt. Nagymamám mesélte, hogy az iskolában ő is mindig megmondta mindenkinek az igazat. Volt is baja belőle... :)

De a tanításának nem az a lényege, hogy hazudj, hanem az, hogy nem biztos, hogy értékelik az igazságot. És ez egy tény. Idővel az ember óvatos kezd lenni, mert az emberek nem szeretik hallani. Dühösek lesznek, még akkor is ha eredetileg ők kérdeztek.

Jó régen volt, amikor írtam ide a blogra négy sort:

"Az igazat nem mondhatom,

Hazudni nem tudok,

Nem tehetek mást,

Csendben hallgatok."

Akkor nem magyaráztam meg, hogy mire gondolok. Hát valami ilyesmire.

Nem változott meg a természetem, most is imádom az őszinte embereket és kapcsolatokat, csakhogy ebből nincsen sok. Persze idővel az ember bölcsebb és óvatosabb lesz valamivel, de nem szeretném némán leélni az életemet.

Ahogy elnézem a családi hagyományt Szubál fiam is folytatni fogja. Ami a szívén az a száján és nem bírja az igazságtalanságokat.

Meglátjuk, hogy hogyan fog boldogulni.

Zárás képen egy idevágó Mantra (Megtöröm, szöveg:JHD) refrén:

"Felállok, mert most még tudok
És nincs bevarrva a szám
Befoghatnám, de nem akarom
Pedig tudom, hogy várnak rám" 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.