Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

A BHAKTÁKKAL VALÓ TÖRŐDÉS FONTOSSÁGA

"Amíg itt beszélünk néhány estén át, ha akarjátok beszélhetek többet arról, hogy hogyan
működik ma ez a rendszer. Ma este csak alapelvekről beszéltem, arról, hogy miért kezdtük el
ezt a programot. És a szép eredmény jön, amikor vannak jól képzett vaisnavák, akik
együttműködnek és törődnek egymással. Ha akarjátok, akkor most lehetnek kérdések és
válaszok. Különösen arról, amiről ma este beszéltünk. A következő estéken beszélhetünk
néhány olyan alapelvről, hogy hogyan működik ez a program és arról, hogyan fogjátok talán
alkalmazni ezeket a saját templomaitokban.

De még egy dolgot el akarok mondani arról, milyen hasznos ha hangsúlyt fektetünk a képzés és a bhaktákkal való törődés elveire.
A Radha Gopinatha templomunk Bombayban csak egy kis bérelt épület, már nem csak egy
épület, hanem csak egy része annak az épületnek, amin két főiskolával osztozunk. Van ott
3000 gyerek, akik ezeken a karmi főiskolákon tanulnak. A templomtermünk nagyon nagy. 800 embert képes befogadni. De előtte kevés lehetőségünk volt. Ebben az évben kaptunk még egy kis segítséget.

Szóval ez egy egyszerű templom. És soha nem voltunk híresek a nagy- nagy
könyvosztás vagy hasonló dolgok miatt, bár mindig próbáltunk valami könyvosztást csinálni,
amennyire tőlünk telt. De az elsődleges hangsúlyt a képzésre helyeztük, és arra, hogy
figyelmes és együttműködő kapcsolatot fejlesszünk ki a bhakták között. És ennek a
természetes eredménye volt, mivel a brahmacarik, grhasták, vanaprasták és sannyásik szépen
dolgoznak együtt, hogy tavaly a kis templomunk a könyvosztásaban azt hiszem feljött a
harmadik helyre az 1997-es évben. Azt hiszem harmadik, ez a világon az összes templomra
vonatkozik, minden méretben. A első ötben biztos benne van, azt hiszem a harmadik. És a
tavaly decemberi könyvosztó maratonban azt hiszem harmadikok voltunk szintén minden
templom között, annak ellenére, hogy közepes méretű templomnak számítunk a templomok
között, mi voltunk a világon a harmadikok. 1996. decemberében, harminc nap alatt a bhakták
65 000 keményfedeles könyvet osztottak ki. És ha ezek a bhakták együttműködnek, akkor ez
természetesen történik.

A LEGFONTOSABB DOLOG

Az ok, amiért ezt mondom, hogy nem szabad azt gondolnunk, hogy van fontosabb dolog, mint minden egyes bhakta szükségessége. Valójában azon törtük a fejünket minden lehetséges
módon, hogy ne legyen olyan bhakta, aki a templomunkba jön, vagy a kongregációban, sehol
ne kelljen még akár csak egy pillanatig se azt éreznie, hogy figyelmen kívül van hagyva.
Minden egyszerű férfinek, nőnek és gyereknek éreznie kell, hogy meg van védve, teljes
törődést kap, és tényleg érzi azt, hogy egyre több és több képzést kap, több és több tudást és
több és több inspirációt a krisna-tudatra évről évre. És amikor a bhakták boldogok, élettel
teliek és együttműködőek, bármit képesek megtenni. Köszönöm szépen.

Van valami kérdés?
[...]
Igen, de még nem fejlődött ki annyira, hogy konkrétan ksatriyákat képezzünk. Alapvetően arra képezzük az embereket, hogy első osztályú vaisnavákká váljanak. És természetesen a
hangsúly az ashramokon van, mert az nagyon világos, hogy ki milyen ashramban van. És
ezzel együtt lassan, folyamatosan próbáljuk egyre jobban fejleszteni azt, hogy hogyan
képezzük az embereket az elfoglaltságaikban, mint brahmana, ksatriya, vaisya, sudra. Ez
valójában történik és az biztos, hogy egy nagyon természetes módon. Nincsen külön egy
ksatriya képzőnk. Mi szintén a fejlődési szinten vagyunk."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.