Itt olvashatod az előző részt.
Ez egy bútordarab, ami több szempontból is érdekes.
Ez volt az első saját vásárlású bútordarabunk, amit a műtétem után vettünk 98-ban. Szóval nem kapkodtuk el (vajon miért?) a lakberendezést.
Én nem sokat ültem benne, mert nem voltam szinte soha otthon, amíg nem jöttek a gyerekek. Viszont ők meg nem hagynak ücsörögni...
Úgyhogy most (helyhiány miatt is) eladósorba került.
Érdekessége még, hogy a nálunk járt vendégek nagyon szerették és a templomba is kölcsön adtuk többször amikor a guru-szobában egy hasonló darab tönkrement.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.