Talán értesültetek róla, hogy néhány hete Svédországban a könyvosztó matajik balesetet szenvedtek.
Itt tudjátok meghallgatni az erről szóló beszámolót.
Ami ebből hozzám kapcsolódik az az autó. Még én vettem, és több éven át használtam az öreg Opel Zafirát.
2003-ban már sokadszor szólt rám Srila Sivarama Maharaja, hogy legyen a templomnak egy olyan autója, mai kényelmes és alkalmas vendégek szállítására. Akkoriban sokat látogattak hozzánk Srila Prabhupada (sajnos már nem fiatal) tanítványai, akik Krisna-völgybe, a nyári fesztiválokra is utaztak.
A Templom legjobb autója az általam használt légkondi nélküli, kurblis ablakú, fehér F astrája volt. Ezt legalább nem szólta meg senki.
De ezzel az utasítással bajban voltam. A kényelmes autók nagyok, drágák és ugye kritika tárgyai. Aztán jött az ötlet, hogy legyen egy családi egyterű, mert az megfelel a fenti kívánalmaknak, de nem feltűnő.
Mivel a kecskeméti Opel-szalonban dolgozott egy kedves bhakta, aki komoly kedvezményeket tudott kiharcolni, és önerőnek elég volt az én jó áron beszámolt Astrám, a Zafirára esett a választás.
A kihajtható 7 ülés is sokszor jött jól.
Érdekes, hogy azt terveztem, hogy amikor megöregszik, akkor szankirtanosok használhatnák. Persze tudtam, hogy az gyors amortizációval jár, na de erre azért nem gondoltam...
A lényeg, hogy amennyire tudta, megvédte a bhaktákat. Két bukfenc egy átlagos autóval csúnyább véget ért volna ért volna. A Zafira első (A) oszlopa rendkívül erős és amúgy is nagyon masszív darab.
Szóval így ért véget a szolgálata, hősi halált halt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.