"Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik jobban, mint a jótétemény élvezőik őket, hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak."

Arisztotelész

Egy nagyon tanulságos részlet Srila Bhaktividyapurna Maharaja előadásából:

Őszentsége Bhakti Caru Swami előadása:

(Itt olvashatod az előző részt)

Prasadam felszolgálása és megtisztelése

„Nekem nagyon tetszik ez az ötlet. Éneklésünk a gyógyszer, prasadamunk az étrend az anyagi betegség gyógykezelésében.” (SP levele Dayanandának 1968/10./37.)

Hogyan megtisztelni prasadamot

Amikor a bhakta osztja a prasadamot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felajánlott étel maradékait el kell fogadnunk, mint az Úr tiszta bhaktáin keresztül megnyilvánított kegyét. Mindezt abból a célból, hogy odaadó szolgálatunk lelki erejét fenntartsuk. (NI 4. szöveg 39. oldal)

1. Emlékezzünk, hogy a Krisna-prasadam nem különbözik Krisnától. Mondjuk el a „sarira a bidya-jal” imát, hogy emlékezzünk erre.

2. Használjuk jobb-kezünket.

3. Meditáljunk azon, hogyan fogadta el Krisna a felajánlást (meditálhatunk ugyancsak Krisna kegyén, hogy ellátott bennünket prasadammal és az Úr Caitanya Mahaprabhu és az Úr Krisna prasadam kedvtelésein).

4. Ne beszélgessünk (beszéljünk), amíg prasadamot fogadunk el (kivéve Krisna és prasadamjának dicsőítése).

5. Ne dobáljuk a prasadamot, sose érintsük lábunkkal.

6. Mossunk kezet, lábat és szájat étkezés előtt és után.

7. Igyunk egy pohár vizet egy órával étkezés előtt. Étkezés után egy bizonyos ideig ne igyunk, ha mégis kell, igyunk valami forrót.

8. Srila Prabhupada mondta: gyomrunk 1/4-ét töltsük meg vízzel, 1/2-ét étellel és a megmaradt egy 1/4-ét levegővel. Ne együk túl magunkat!”

Hogyan felszolgálni a prasadamot (ez a fordítás nem magyaros)

„Sosem szabad elpazarolni a Krisna-prasadamot. A legjobb azt főzni, amit kérnek, s aztán mindegyik személynek azt adni, amit akar. A védikus rendszer előírja, hogy az emberek sorokban üljenek, tálcáik mögött, s a kiszolgálók sorban lefelé haladva mindenki tálcájára kis mennyiségű ételt tesznek minden egyes preparációból, hacsak nincs valami ellenvetés, az étkezők részéről. Utánna semmit sem osztanak. Majd ha valaki még kér, a felszolgálók le-föl járkálnak és adnak még, ha valaki kér. Ilymód semmi sem veszik kárba, s mindenki elégedett.” (SP levele Kirtiraja dasnak 1971/11.

1. Mindenkit, aki prasadamot akar elfogyasztani, be kell hívni, hogy üljön le a padlóra, s a képesített bhaktáknak kell osztani.

2. Azok, akik felszolgálnak nagyon tiszták, békések, és elégedettek kell, hogy legyenek. Ha szükségszerű, ők a felszolgálás előtt kell, hogy egyenek. Amíg felszolgálnak a beszélgetést kerüljék.

3. Csak megfelelő mennyiséget osszunk, hogy semmi se vesszen kárba.

4. A rangidőseket kell először kiszolgálni. A háztartók kell, hogy szolgálják a vendégeket. Az időseket és a gyerekeket először kell kiszolgálni.

5. Ha mindenki leült, akit ki kell szolgálni, tegyünk minden tálcára sót és citromot.

6. Először mindig vizet adjunk.

7. A prasadamot a következő sorrendben kell felszolgálni: először a keserű preparációkat, mint a sukta, keserű dinnye ? .

utánna spenót és más csípősen fanyar ételek

sült preparációk, dhal

különféle fűszeres zöldségek

savanyú ételek

édes preparációk

rizs és capati, állandó ételek és mindig a tálcán kell, hogy legyenek.

8. Menjünk körbe második felszolgálásra, amíg mindenki elégedett nem lesz. Ne legyünk fukarok, semmit se tartsunk vissza, mert mi akarjuk elfogyasztani később. A prasadam kiosztásra való.

9. Ne érintsük meg a tálcákat merőkanállal. Ha a tálcát megérintjük, kanalunk szennyes lesz. Ilyen esetben a kanalat meg kell mosnunk.

10. Ujjaink egyetlen preparációt se érintsenek meg, még a vizet se. A sót sosem kézzel osztjuk,

11. használjunk kanalat.

12. Soha ne érintsük meg a prasadamot a lábunkkal, vagy lépjünk rajta át.

13. A prasadamot felszolgáló-vödrökből osszuk.

14. Ne húzzuk a vödröket a padlón, és ne okozzunk csengő hangot a fazék fülével, vagy konyhai edényekkel. Csöndben (csöndesen) szolgáljuk fel a prasadamot.

15. Ha mindenki befejezte a prasadam megtisztelését, rögtön tisztítsuk meg a helyszínt.

Idézetek Srila Prabhupadatól

Egy történet Prabhupada látogatásáról (néhány tanítványával együtt) Puri Maharaja asramájába Visakhapatnamában (SP Ll. V., 66-67. oldal):

„Prabhupada istentestvére, Ananda, égett a vágytól, hogy főzzön és szolgálja nemcsak Srila Prabhupadat, de minden tanítványát  is. Ananda már koros volt, mégis mindenki állandó szolgálatának helyzetét vette fel. Habár gyengén (rosszul) beszélt angolul, Prabhupada tanítványai észlelték Ananda és Prabhupada egymás iránti szeretetét. Ananda kapcsolatát Srila Prabhupada tanítványaival különösen főzésen és a prasadam felszolgálásán keresztül fejezte ki...

(Utána egy csodálatos leírást találhatunk, hogyan osztotta Amanda a bhaktáknak prasadamot.)

Minden reggel mindenki a Prabhupada lakása előtti verandán (tornácon) gyülekezett. A férfiak az egyik, a hölgyek a másik oldalon ültek. Lent a sorok között Ananada fürgén lépegetett a prasadamot osztva, amíg Prabhupada a sor egyik végén leült egy faszékre japa-gyöngyeit tapogatva, s figyelte, ahogyan a bhakták elfogadják a prasadamot. Prabhupada pénzel látta el az asramot, és Ananda rendszeresen pompás (fényűző) lakomákat főzött (készített) : olajban sült krumplit őrölt fűszerekkel, rizst, joghurtot, dhalt, három különböző sabjit, sült hasábburgonyát, csatnit, malpurát,  rajkelit, sandesát, ksirát - mindazt kitűnő, nektári minőségben.

Prabhupada leült a két sor elején és bátorította őket a prasadam elfogadására: „Adj neki még!” Prabhupada dicsérte Ananda főztjét, mosolyogva elégedettséget sugározva, amint látta tanítványait prasadamot elfogadni... Amint a bhakták a prasadam elfogyasztásának vége felé jártak, Srila Prabhupada hangosan mondta a prema-dhvanit. Erre minden bhakta kiáltással felelt, : „Jaya!”. Mindenki annyit ehetett amennyit csak tudott.

Egy ilyen lakoma után Prabhupada behívta a bhaktákat szobájába és megjegyezte: „Látjátok, hogyan főz ő. Ő mindent megfőz, kiszolgálja (felszolgál) s utána mindaddig nem eszik, amíg mindenki teljes mértékben nem lesz elégedett. Ez vaisnava, ahogyan cselekszik ő elégedettebb, amikor másokat szolgál, mint amikor saját magával foglalkozik.”.

Nem sok dologgal lehet úgy felbosszantani, mint a világvége-jóslatok.

Ebbe a kategóriába tartoznak a különböző ilyen-olyan válságok is, de ez a legsúlyosabb.

Tudom, hogy most mindenki erről ír, ezért én se maradok ki, de most csak egyszerűen csak ide teszem az index-en talált összeállítást a különböző végítéletekről.

Az én véleményem tömören:

Ha lesz világvége, akkor úgyis mindegy, de ha nem akkor nagyon sok értékes időt elpazaroltunk erre a hülyeségre. Ennyi.


"A történelem folyamán már rengetegszer megjósolták a világvégét, és az önjelölt prófétákat soha nem zavarta, hogy nem teljesültek a jóslatok. Az előrelátóbbak persze egy távoli jövőbe helyezték a világvégét, így csak évszázadokkal később derült ki rettegő hívők számára, hogy valamit félreérthetett az istenített jós.

Korrupt asszírok és 666

Az egyik legkorábbi világvégejóslat egy időszámításunk előtt 2800-ban készült asszír agyagtáblán olvasható: lényege, hogy a világban a megvesztegetés és a korrupció olyan általánossá vált, hogy gyorsan közeleg a világvége. A világnak olyannyira nem lett vége, hogy alig négy évszázaddal később Asszíria virágzó nagyhatalom lett és a Közel-Kelet nagy részét uralma alá hajtotta. A birodalom végül tizennyolc évszázaddal élte túl a jóslatot, időszámításunk előtt 612-ben a babiloniak lerohanták őket.

A korai keresztények híres világvégevárók voltak, sokszor várták Biblia által is megjósolt, biztosnak hitt armageddont. Először rögtön a keresztény vallás kialakulása után, aztán egy évszázaddal később, majd a 300-as és 400-as években, és gyakorlatilag minden évszázadban egészen 1000-ig. Az ezres évtől még II. Szilveszter pápa is megijedt, az Antikrisztus eljövetelét is ekkorra várták, a legendák szerint Szent István királyt emiatt koronázták meg 1001-ben, és nem egy évvel korábban.

Az ezredforduló és a számtalan elmaradt világvége sem tántorította el a keresztényeket az armageddonos jóslataiktól, mindig találtak valamilyen indokot, hogy miért éppen abban az évben lesz vége a világnak. 1184-ben és 1366-ban az Antikrisztust várták, 1284-ben pedig az akkori pápa szerint azért kellett volna véget érnie a világnak, mert 666 év telt el az iszlám megjelenése óta. Nem maradhatott ki 1666 sem a sorból, az ijesztő 666-os szám miatt.

A próféta tyúk

A leghíresebb jóslat talán Nostradamushoz kapcsolódik, a francia reneszánsz híres alakja négysoros versekben jósolta meg, mi vár az emberiségre. Elég homályosra sikerültek ezek a versek, így csak azt nem lehet belemagyarázni, amit nem akarunk. Nostradamus szerint 1999 júliusában vagy augusztusában lett volna vége a világnak, a terror az égből csapott volna le az emberiségre. A csalódott hívők a világvége elmaradása óta kicsit ritkábban is emlegetik Nostradamus nevét.

1806-ban igen furcsa próféta, egy tyúk jósolta meg a világvégét egy Leeds melletti falucskában. Az állat elkezdett olyan tojásokat tojni, amikre a „Jézus eljön” felirat volt írva. A csoda híre elterjedt a környéken és kisebb csődület zarándokolt el a tyúkhoz, várva a világvégét, amíg ki nem derült, hogy hoax az egész: az egyik tojást tüzetesebben megvizsgálva kiderült, hogy arra valaki tintával írta rá a feliratot, majd visszadugta a tojást a tyúkba.

1830-ban egy New England-i farmer, William Miller kiáltott armageddont. Azt állította, hogy a szent könyvet tanulmányozva megfejtette, mikor esedékes a végítélet: 1843. április 23-án. A nagy nap eljött, de Jézus nem, viszont a próféta körül szerveződött millerita mozgalomból alakult azóta a Hetednapi Adventista Egyház. A mormon egyház alapítója, Joseph Smith is jósolt hasonlót: 1835-ben azt állította, Isten személyesen beszélt hozzá, és azt mondta, hogy Smith a következő 56 évben találkozik Jézussal. Ezt Smith 1844-es halála után többen úgy értelmezték, hogy 1891-ig bekövetkezik a végítélet, de ez sem jött be.

Üstökösök, Nibiru

Tudományos számításokkal is jósoltak világvégét, Michael Stifel matematikus például kiszámolta, hogy az Ítéletnap 1533. október 19-én reggel nyolc órakor jön el, egy másik matematikus, John Napier az 1688-as évre tippelt. Helisaeus Roeslin fizikus egy szupernóvához kötötte a világvégét, mely 1572-ben vetett volna véget az életnek. Jacob Bernoulli matematikus azt jósolta, hogy 1719. április 5-én egy bolygó pusztítja el a Földet, William Whiston ugyanezt állította egy üstökösről, amely 1736. október 16-án csapódott volna be.
Az üstökösökhöz egyébként is több világvégevárás köthető. 1910-ben a Halley-üstökös okozott pánikot – pontosabban néhány kókler tudós és a sajtó. A New York Times májusban címlapon hozta, hogy az üstökös meglegyinti csóvájával a Földet, és mivel a csóva tele van mérgesgázokkal, rút halálban lesz részünk. Nem lett.

A világvégeváróknak nem lehetett könnyű az 1999-es és 2000-es év sem, szinte minden napra jutott egy világvégejóslat, nem is beszélve az Y2K-pánikról. Amikor a jósok látták, hogy tévedtek, nem jöttek zavarva, egyszerűen áttették egy későbbi dátumra a jóslatot. Mint például azok, akik a Nibiru nevű állítólagos bolygó képében várják a világvégét: az elmúlt évtizedben 2003. májusára jósoltak egy ütközést a Nibiruval, aztán 2005-ben, mahd 2010-ben határozták meg a világvége új időpontját, újabban pedig a Nibiru-para összemosódik a 2012-hisztivel.

Persze a felsoroltakon kívül akad még pár száz hiába várt világvége. És a jóslatokban most sincs hiány: ha mégsem jönne be a maja naptár által jósolt világvége, akkor sem kell aggódni, 2020-ban Krisztus második eljövetele miatt izgulhatunk hiába."

Aki facebook-on is követ, az már tudja a nagy hírt, szombat délelőtt megszületett a fiunk, Gopál.

Jól van, 3,23 kg, 53 cm és nagyon cuki. Anya is jól van és boldog.

Először nem akarta, hogy felrakjuk mindenhova, de aztán rájött, hogy ez a legjobb, leggyorsabb módszer mindenkivel megosztani a hírt.

Itt egy apukás kép, ami még nem volt: