"A valódi tragikum nem az igazság és az igazságtalanság, hanem az igazság és igazság közötti összeütközésben van.

Ezt azonban nehéz elfogadni bárkinek is, aki csak egyetlen abszolút igazságot ismer, a magáét.

Az ilyen ember sorsa a rettegés. A tévedéstől és a beismeréstől."

Hegel

Épp a pesti Átmacenterból jöttem ki és tartottam a Kálvin téri aluljáró felé, amikor az útba eső Vörösmarty mozi kirakatában megláttam ezt a plakátot.

Rögtön felkeltette az érdeklődésemet.

"George Harrison minden idők leghíresebb és legnépszerűbb együttese, a Beatles tagjaként robbant be a köztudatba. Mindenhol járt és mindenkivel találkozott, aki számított. Olyan hírnevet és vagyont szerzett magának, amiről a legtöbben csak álmodnak. Huszonkét éves korában ráébredt, hogy az anyagi siker nem elégíti ki - valami hiányzott.

Ravi Shankarral ápolt barátsága által és indiai utazásai során elmerült az indiai zenében és filozófiában. A meditáció és a spiritualitás vált élete mozgatórugójává.Ritka és soha nem látott felvételeket felhasználva gyerekkoráról, a Beatlesben töltött évekről, szólókarrierjének fény- és mélypontjait érintve, magánéletének örömteli és fájdalmas pillanatait is megmutatva az Oscar-díjas Martin Scorsese filmje végigköveti George Harrison életének ívét 1943-tól 2001-ig."

Bevallom, még én se láttam, de mindenképp érdekesnek ígérkezik.

Amikor 4 éve a bombay-i Chowpatty templomban voltunk hallottunk egy nagyon elgondolkodtató történetet.

Egy vasárnapi programon, amin ott 1000-1500-an vannak Rádhanátha Maharaja tartott leckét. A végén elmondta, hogy van egy kedves bhakta, aki súlyos beteg és mindkét veséjének vége és csak egy transzplantáció segítene neki, de nincs donor.

Ezt a személyt senki nem ismerte a jelenlévők közül, és nem is volt egy híres bhakta.

De ott helyben hatan ajánlották fel a fél veséjüket!!!

Ha mélyen belegondolsz, hogy ez micsoda áldozat tőlük, akkor megérted, hogy milyen odaadó közösségről van szó.

Érdemes a szívünkbe nézni, hogy mi mit tennénk meg egy bhaktáért?

Múltkor emlegettem, hogy újra felfedezek Mantra lemezeket, dalokat.

Ilyen a "Milyen szerencsés" is.

Na ebbe aztán mindenki benne van: Jaya Hari, Kowa, Niati, Dinesvari mataji. Tiszta rockopera :)

Őszentsége Bhakti Caru Swami előadása:

(Itt olvashatod az előző részt)

Vendégek és tagok kiszolgálása

A vaisnava szíve nagyon tiszta és tisztaszívű személy végtelenül nagylelkű. Ezért valaki vaisnava szintje olymértékben lesz nagy, amilyen mértékben ő nagylelkű.

Általános tudnivalók

1. Bármely vendég, aki meglátogat, Srila Prabhupada vendége. Mint az Ő szolgái, a mi örömünk (kötelességünk) őket szolgálni.

2. Egy vendég megérkezése alkalom arra, hogy megismertessük a feltételekhez kötött lelket Srila Prabhupaddal, vagy, hogy megízleljük a vaisnava társulást. A vaisnavák örülnek, és hálájukat fejezik ki, hogy áldást kaptak az ilyen lehetőséggel.

3. A Krisna-tudat szinonimája a személyesség. Szükséges, hogy túllépjünk a testi felfogáson, és emlékezzünk, arra, hogy mindenki szerves része Krisnának és nagyon kedves Neki. Mi ezt gyakorlatban a következőkkel mutatjuk ki:

a) Üdvözöljük a vendéget édes szavakkal, ülőhellyel és prasadammal. (Ha nincs parsadam, legalább egy pohár vizet kell felajánlanunk).

b) Felkészülünk arra, hogy időnket és őszinte odafigyelésünket adjuk.

c) Krisna-tudatosak maradunk vitáinkban, ténykedéseinkben.

d) Megköszönjük a vendégnek a látogatást, és meghívjuk a következő alkalomra is.

4. Lényegében, hozzáállásunk egy szeretetteljes kapcsolat kell, hogy legyen.

Vendégek fogadása a templomban

„Amikor látjuk, hogy az emberek eljönnek, énekelnek, táncolnak, prsadamot esznek, öröm tölti el őket, és könyveket vásárolnak, akkor tudjuk, hogy Sri Caitanya Mahaprabhu mindig jelen van az ilyen transzcendentális eseményeken, s nagyon boldog és elégedett.” Adi Lila 2. 9. 50. oldal.

5. A spontán szolgálat a látogatóban bátorítást kap, a bhakta érzékeny és tiszta prédikálásából. Minden vendéget legalább annyira kell lefoglalnunk, hogy halljon Srila Prabhupada dicsőségéről, megízlelje a prasadamot, vagy énekelje a szent nevet.

6. Ha egy ilyen lelket lefoglalunk, ilymód természetes vonzódás ébred bennünk iránta, ami valójában abbéli vágyunk, hogy megosszuk a tapasztalt boldogságot. Egy kiváló prédikáló elősegíti ezt prasadam felajánlásával, templomba való meghívással vagy irodalommal. A vendégnek mindent felajánlunk, és megkérjük továbbítsa (ossza szét) barátainak és rokonainak.

Idézetek Srila Prabhupadatól

- SP Nektár 3, 1. Történet: Surabhi Swami és Jayapataka  Swami

Egy napon, mikor Srila Prabhupada Bombayban volt, látogatók jöttek egy időben Vrindavanaból és Mayapurból. Ez abban az időszakban történt, amikor mindkét helyen folyt a templom építése, így Prabhupada várta a bhaktákat, hogy jöjjenek ezekről a helyekről pénzt kérni. A bhakták tudták, hogy Prabhupada várni fogja őket és kérni az eredményeket ezekről a fontos építési munkákról.

Amikor ezek a bhakták meglátogatták távoli helyekről, Prabhupada mindig először üdvözölte őket a vaisnava etikettnek megfelelően. Prabhupada azt mondta, hogy az ő küldetése harc mayával, és így fogadta saját katonáit a harcmezőről, először meleg szavakkal megnyugtatással.  Utána megkérdezte fogadtak-e már el prasadamot, s felajánlotta nekik a pihenés lehetőségét is. Legalább pár percre a közvetlen, nyomasztó problémákat félretette Prabhupada, tanítványai szívélyes üdvözlésében és darsanjának édességében fürödtek.

„Mindig fel kell tudnunk kínálni vizet, forró purit, pdlizsán-bajit és édességet.” Mondta Prabhupada Még amikor a vendégek kicsit szégyenlősek voltak, Prabhupada akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy kiadós (bőséges) ételmennyiséget fogadjanak el. ( SP Lil. V. 144. oldal)

A vonaton, útban Calcutta felé Srila Prabhupada nemtetszését ismételgette a rosszul vezetett Kumba- melai ISKCON pandal ügyében. Vendégek ezrei jöttek a Hare Kisna pandalra, úgy, hogy nem kínálták meg őket prasadammal. Eltökélt volt abban, hogy a rossz példa ne ismétlődjön meg. Levelet diktált: „Minden ISKCON templomvezetőnek”

„Kérlek, fogadjátok áldásaimat. Most el kell rendeznetek, hogy minden egyes templomban legyen elegendő prasadam szétosztani (osztásra).  Tarthattok 2-3 első osztályú szakácsot, akiknek egész nap kell, hogy legyen elfoglaltságuk. Bármikor jön egy vendég, prasadamot kell, hogy kapjon. Napjában úgy kell eljárni, hogy a szakácsok legalább 10-20 tálalást teljesítsenek puriból, sabjiból, majd hozzá lehet adni halavát és pakurát. A látogatókat azon nyomban (rögtön) ki kell szolgálni. Bármikor jön egy úriember, ki kell őt szolgálni. Amint a 20 tálalás elfogyott, a szakácsok rögvest készítsenek másik 20 tálalásra, s azt raktározzák el. A nap végén, ha senki nem jön, embereink megehetik ezt, így nincs veszteség Nem, mondhatjátok: „Ez kész.”, ‘Ez még nem főtt meg (készült el)”, „Nincs elég alapanyagunk a főzéshez.” stb. Ezt szigorúan végre kell hajtani.

A templomot Srimati Radharani, Laksmi vezeti, így miért lenne hiány? A mi filozófiánk, ha bárki jön, hadd fogadjon el prasadamot, énekelje a Hare Krisnát és legyen boldog. Mindenről Krisna gondoskodik. Krisna nem szegény, miért utasítanánk vissza őket? Ezt meg kell tenni bármilyen áron. Nincs nehézség, csupán jó, vezetésre van szükség. A nap végén eladhatjátok vagy elajándékozhatjátok. Ha mi abban hiszünk, hogy Krisna ellát mindannyunkat, miért lennénk fösvények? Ez azt jelenti, hogy elveszítsük hitünket Krisnában, azt hisszük, hogy mi vagyunk a cselekvők és eltartók. Meg vagyunk róla győződve, hogy Krisna ellát bennünket! Hadd jöjjön az egész világ. Mi meg tudjuk őket etetni: így kérlek benneteket, csináljátok (tegyétek) ezt meg szépen. Kezdjétek azonnal.” SP Lilamrita VI. 232. oldal: levél, 1977. január)

Tényleg rég raktam fel videót az ifjúról, de most pótolom a hiányosságot.

A minőség elég változatos, de hangulatképnek elmegy, legfeljebb nem ezzel nyerek Oscar-t :)