"Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd."
Gandhi
Itt találod az előző részt.
A legrosszabb dolog a világon a visszautasítás. Az érzés, hogy nem kellesz.
Talán azért kell ezt olyan gyakran megszenvednünk, mert ugyanezt csináltuk/csináljuk Istennel is.
Meg egymással is.
Visszautasításra visszautasítás lesz a válasz. Lehet, hogy térben, időben, módszerben lesz különbség, de a lényeg ugyanaz.
Ezért boldogtalan mindenki. 
Nem tudjuk melyik volt előbb. A férj azért jár kocsmába, mert a sárkányszerű feleségnél még ott is jobb, vagy azért lett hétfejű az ara, mert a családfő a piát választotta ő helyette.
Pedig nem így kezdődött. Odáig voltak egymásért (bár ezt később gyakran letagadják) és mindent megtettek, hogy a másik kedvébe járjanak. Csinosan öltözködtek, kedves szavakkal bókoltak egymásnak, ajándékok, meglepetések, romantika…
Hova lett mindez?
Talán csak nem lett a hétköznapi megszokás áldozata?
Úgyis ott van.
„Majd ha kell valami neki, akkor megveszi magának.”
„Mindig elkölti a pénzt valami szarra”.
Gyerekkorom óta keresem az örök, vagy legalább a tartós boldogság kulcsát.
Nem én vagyok az egyetlen, hisz erre vágyik természeténél fogva minden lélek, csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá.
A nagy filozófusok és bölcsek sokféle megoldásra jutottak, de egy dolog biztos: magunkat nem tudjuk boldoggá tenni bármennyire is szeretnénk.
Talán ha elkezdenénk szeretni, elfogadni egymást…
(Ez a bejegyzés nem csak a párkapcsolatokról szólt)
Ezt ma találtam, megtetszett:
"Fölemelkedni arra a magasságra, ahonnan magadat, mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa."
Ez fontos útravaló. Néha nézd meg magad úgy, mint egy idegent, mintha nem is te lennél. Mint egy másik embert, akit most akarsz megismerni.Túlságosan bele vagy keveredve önmagadba. Azonosultál minden érzelmeddel, indulatoddal, rögeszméddel, ítéleteddel.
Azt hiszed, az vagy, akit gondolsz magadról. Akinek épp érzed magad. Lépj ki a hínárként magad köré varázsolt világodból. Nézd meg magad - felülről.Úgy, mintha most látnád magadat először - látod? Ez egy meditatív pillanat. Ilyenkor egy kicsit Isten szemével nézel, és látod, hogy hol tévedsz, hol csapod be magad, hogy jó úton jársz-e, vagy sem.
Látod, miért vagy beteg, hol rontod el a kapcsolataidat. Látod, miért nem tudsz találni valakit, barátot, társat, holott szeretnél.
Föntről másképp néz ki minden! A hited vakhit, önáltatás, maszk, amely önmagad elől is takar. Nem az vagy, akinek véled magad. Látod, hogy gyakran nem neked, hanem másoknak van igaza. Ők tudják jobban - sajnos! Ebben a felülnézetben nemcsak magadat látod igazán, de másokat is, a barátodat, az anyádat, a gyerekedet is, és főleg a hozzájuk való viszonyodat.
Látod, merre visz a jövőd útja, és azt is, hogy hol rontod el az életedet. Látod, mint egy sas a magasból, hogy az út, amin jársz, jó út-e, vagy zsákutca. Látod, hogy lelki életed jó része abból áll, hogy igazold az összes rögeszmédet, nemcsak mások, hanem magad előtt is - ez a veszélyesebb. Senkit nem tudsz becsapni úgy, mint önmagadat!Ezért mondom, hogy kilépni az önvarázslatból az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa.
Kevesen tudják megtenni. Pedig ez az önismeret. Nézni felülről! Aki néz, az is te vagy - az Igazi Éned. Akit lát, az is te vagy - a földi szereped.Ez a tekintet: varázstekintet. Az igazit látni azt jelenti, hogy megszünteted a ködöt és zűrzavart, amelyben élsz. Innen kezdve megszépülhet az életed.Mint egy jó sakkozó, hirtelen megérted a partit, amit játszol, és amit mások játszanak veled, és szabad leszel.
Az igazság szabaddá tesz.
Müller Péter
Többen érdeklődtetek, hogy milyen amikor nem zúzunk.
Az első élő produkcióról aki lemaradt ígérjük, hogy lesz még, de addig összeállítottam a próbahelyes demó-felvételből egy "belehallgatóst":
"Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt."
Radnóti Miklós