Ma van a híres Szekérfelvonulásunk, amiről itt tudsz mindent elolvasni.
Itt meg egy kép a gyerekek által tartottról:
A lent látható képen Szubál fiam feszít az első igazi cangáján.
Szerencsére az udvaron jó nagy helyen mehet vele, sőt még néha oviba is ezzel jár, ami ugye kb. 20 méterre van tőlünk :)
Kánikulás keddi templomi leckémet itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:
“A feltételekhez kötött lélek néha elképzeli, hogy apja vagy nagyapja újra eljött fia vagy unokája képében. Emiatt olyan boldogságot érez, amilyet álmában tapasztal néha az ember, s az efféle elmebeli spekulációból merít örömet.
MAGYARÁZAT: Amiatt, hogy nem tud az Úr létezéséről, a feltételekhez kötött lélek sok mindent elképzel. A gyümölcsöző cselekedetek hatására úgy kerül kapcsolatba rokonaival, apjaival, fiaival és nagyapjaival, ahogy egy csobogó patak tereli össze a fűszálakat. Egy pillanat múlva a fűszálak elszakadnak egymástól, és nincsenek többé kapcsolatban. A feltételekhez kötött életben az élőlény ideiglenesen számtalan másik feltételekhez kötött lélekkel találkozik. Családtagokként hozza őket össze a sors, és az anyagi ragaszkodás olyan erős, hogy még azután is, hogy az apa vagy a nagyapa eltávozik, abban lelik örömüket, hogy arra gondolnak, talán egy másik testben visszatérnek a családba. Ez megtörténhet, ám akár megtörténik, akár nem, a feltételekhez kötött lélek örömét leli az ilyen gondolatokban.”
Srimad Bhagavatam 5. ének 14. fejezet 17. vers
Bágyadt dögmelegre egy kis pörgős Krisnás hardcore régi cimborám Fellegi Ádám ajánlásával. :)
Itt olvashatod az előző részt.
Kérdés: - Milyen hangosan kell japázni, vagy lehet-e magunkban japázni, kell-e hallani a hangvibrációt?
Válasz: - Úgy kell japázni, hogy vonzza a figyelmet. Általában, amikor kezdi valaki, akkor hangosan kell. Amikor Jayapataka Maharája csatlakozott akkor olyan hangosan japázott, hogy a bhakták panaszkodtak. Ekkor mondta neki Prahupáda, hogy fel kell mennie a templom melletti hegyre japázni, mert túlságosan zavart mindenkit. Prabhupáda halkan japázott. Nem kell hangosan, de úgy, hogy halljam a hangvibrációt, és az megfogja a figyelmemet. Ha halkan vibrálom a Szentnevet, akkor el fog menni az elmém. A japázásnak az elmében kell történnie. Ha a nyelv mozog, de az elme nincs ott, akkor az, nem igazi japa. Ez olyan, mint amikor két ember vitatkozik. Aki hangosabban beszél, az fogja megnyerni. Ha japázunk, akkor is két személy van: mi beszélünk és az elménk is beszél. Itt is, aki hangosabb az győz. Tehát nekünk olyan hangosan kell beszélnünk, hogy az elménk hallja azt. Ha valakinek nem zavart az elméje, annak nem kell hangosan beszélnie.
Kérdés: - Ezt a mahámantrát lehet-e gyógyításra használni?
Válasz: - Igen, mindenre lehet. Lehet vele démonokat és szellemeket is űzni. Ha valaki mérget evett, akkor japázás közben gondoljon a Putaná kedvtelésre és nem lesz rá hatással a méreg. Amennyivel nagyobb a hitünk szentnévben, annál jobban hat. Nincs olyan, amit ne lehetne meg tenni a Hare Krisna mantrával, de abban erős hitünk kell, hogy legyen. Prahláda Maharája megette a mérget, amit Hiranyakasipu adott neki, de nem volt semmi hatása rá. Miért? Mert olyan erős hite volt, és azt gondolta, ha én felajánlom ezt az ételt Krisnának, akkor megtisztul. Prabhupáda mondta, mi is megpróbálhatjuk, de ha nem olyan erős a hitünk, akkor meg fogunk halni.
Kérdés: - Milyen motivációval lehet a japázást elkezdeni?
Válasz: - Bármilyennel. Fontos, hogy valaki elkezdje. Aztán a maga a vibrálás és a jó társulás fogja tisztítani a motivációt. Ha csak valamilyen motivációval lehet elkezdeni, akkor mi nem lennénk itt, mert mi oly sokféle motivációval kezdjük a Krisna-tudatot. A szent név és a bhakták társasága minden tiszta lesz. Máyápurában Prabhupáda a falusiaknak hirdette: gyertek, kaptok ingyen ételt, ruhát, házat és csak egy dolgot kell tennetek, japázni. A lényeg az volt, hogy kezdjék el, a motiváció nem számított. Gondolták, hogy ez egy jó üzlet, ingyen kapunk sok mindent. De ha elkezdenek japázni, akkor minden jó lesz. Ez egy trükk volt.
Kérdés: - Tiszta szinten nincs anyagi motiváció a japázásban, de kell, hogy legyen valami íz, mert egy tiszta bhakta miért csinálná. Anyagi motivációval működhet a japázás?
Válasz: - Amikor valaki fejlett, akkor ott nincs lelki motiváció, csak a szeretet, őt nem érdekli az íz, csak Krisna elégedettsége. Az íz nem érdekli, csak a szeretet. Az Úr Caitanya adja azt a példát, hogy ő sok anyukát megkérdezett, hogy amikor a pelenkáját tisztítja a gyereknek, akkor ott annyi kaki van. Az anyát nem zavarja, mert úgy látja, mint a szántál pépet. Amikor ott van a szeretet a gyerek felé, akkor ezt a dolgot, ami inkább visszataszító, elfogadják, mint egy kedves dolog.
(Kismaros 1993)