Ma van az első jóga-iskolás napom.
Érdekes volt kézbe venni újra egy ellenőrzőt. Legalább 20 éve nem volt ilyen :)
Már gyűjtögetem benne az aláírásokat melyek igazolják az óralátogatásokat.
Azt mondják a jó pap holtig tanul…
Persze mindig próbáltam tanulni, de inkább az élet volt a fő tanítómesterem. A jógánál is az élet, a gyakorlat az ami igazán számít, de nem árt a hiteles képzés is, ami ezt megerősíti, alátámasztja.
Ászanák közben időnként eszembe jut, hogy milyen egyszerű ez igazán. Olyankor nincs mellé duma, pozícióharc, kis arc, nagy arc, csak TE.
Teszel erőfeszítést, meg tudod csinálni, vagy nem?
Csak egy vagy a jelenlévő sok „szuszogó” test/lélek között. Persze megpróbálhatsz lógni, de max. magadat csapod be.
Szóval, drukkoljatok, hogy „vén” fejjel is menjen a tanulás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.