Itt olvashatod az előző részt.

Syámasundara:   Mit jelent az, hogy Krisna a legnagyobb tudós?
Srila Prabhupáda:   Azt jelenti, hogy Ő mindent tud. A tudós olyasvalaki, aki jártas valamilyen témában. Egy tudós. De Krisna mindent tud.
Bob:   Én kémiatanár vagyok.
Srila Prabhupáda:   Persze, tanítasz. De ha nincs tökéletes tudásod, hogy tudsz tanítani? Ez itt a kérdés.
Bob:   Az ember akkor is taníthat, ha nem tökéletes a tudása
Srila Prabhupáda:   Az nem tanítás, hanem csalás. Egyszerű csalás. Mint amikor a tudósok kijelentik, hogy „Volt egyszer egy ősanyag s aztán létrejött a teremtés! Valószínűleg. Talán” Mi ez, ha nem csalás? Tanításról szó sincs. Csak egyszerű porhintésről.
Bob:   Hadd idézzem fel, amit ma reggel mondott — nagyon érdekesnek találtam. A csodákról kérdeztem, s ön azt felelte, hogy csak az ostoba hisz a csodákban, mert mondjuk van egy gyerek, s egy felnőtt felemeli ezt az asztalt. Ez egy csoda. Vagy mondjuk egy vegyész savat lúggal vegyít, aminek füst, robbanás vagy valami hasonló lesz az eredménye. Egy tudatlan ember számára ez is csodának tűnik. De mindennek megvan a maga folyamata, s amikor az ember valamit csodának vél, az csak azért van, mert nincs tisztában a folyamattal. Tehát csak egy ostoba hisz a csodákban, és Javítson ki, ha valamit rosszul mondok
Srila Prabhupáda:   Igen, folytasd.
Bob:   ön azt mondta, hogy amikor Jézus eljött, az emberek meglehetősen tudatlanok voltak, s ezért csodákra volt szükségük. Nem voltam benne biztos, hogy jól értettem-e.
Srila Prabhupáda:   Igen, ezt mondtam. A csodák a tudatlanoknak valók.
Bob:   Ezt csak azért kérdezem, mert Indiában olyan sok csodatevőről lehet hallani.
Srila Prabhupáda:   A legnagyobb csodákat Krisna műveli.
Bob:   Ez igaz.
Srila Prabhupáda:   Ezt Kuntí is megerősíti
Bob:   Vannak olyan dolgok, amiket tökéletes tudás nélkül is taníthatok? Például taníthatnék
Srila Prabhupáda:   Csak azt taníthatod, amit tudsz.
Bob:   Igen, és nem szabad azt képzelnem, hogy olyan dolgokat is taníthatok, amiket nem tudok.
Srila Prabhupáda:   Úgy van, az már csalás lenne.
Syámasundara:   Vagyis hiányos tudással az ember nem taníthatja az igazságot.
Srila Prabhupáda:   Nem. Erre senki sem képes. Az ember érzékszervei tökéletlenek — hogy is tudna hát a tökéletes tudásra oktatni? Tegyük fel, hogy te korongnak látod a Napot. Nem tudsz közel menni hozzá, nincsenek meg az ehhez szükséges eszközeid. Ha erre azt mondod, hogy a Napot távcsővel vagy akármivel is meg lehet nézni, arra az a válasz, hogy azt is ember készítette, az ember pedig nem tökéletes. Hogy lehetne akkor az általa készített szerkezet tökéletes? Ebből következik, hogy a Nappal kapcsolatos tudásod sem tökéletes. Tehát ne taníts a Napról, ha nincs róla tökéletes tudásod, mert az csalás.
Bob:   De azt lehet tanítani, hogy feltételezéseink szerint a Nap 93 millió mérföldnyire van tőlünk?
Srila Prabhupáda:   Amint kiejted a szádon azt, hogy „feltételezéseink szerint”, az már nem tudományos.
Bob:   Akkor azt hiszem, a természettudományok közül majdnem mindegyik tudománytalan.
Srila Prabhupáda:   Hát éppen ez az!
Bob:   Végül is az összes tudomány különféle feltételezéseken alapul.
Srila Prabhupáda:   Igen. Tökéletlenül tanítanak. Mostanában például a Holdról is mondanak mindenfélét. Azt hiszed, tökéletes a tudásuk?
Bob:   Nem.
Srila Prabhupáda:   Hát akkor meg?
Syámasundara:   Mi a tanár kötelessége a társadalomban? Mondjuk egy kémiatanárnak. Mit kell tennie az órán?
Srila Prabhupáda:   Az órán? Egész egyszerűen Krisnáról kell tanítania.
Bob:   Nem arról kellene tanítania, hogy
Srila Prabhupáda:   Nem. Ez mindent magában foglal. Arra kell törekednie, hogy minél jobban megismerje Krisnát.
Bob:   Taníthatja-e egy tudós mondjuk a savak és lúgok vegyítésének tudományát úgy, hogy annak Krisna legyen a tárgya?
Srila Prabhupáda:   Hogyan?
Bob:   Ha A természettudományokat tanulmányozva az ember azt látja, hogy a természetben bizonyos általános tendenciák uralkodnak, s ezek az általános tendenciák mind-mind egy magasabb rendű rendező elv irányába mutatnak
Srila Prabhupáda:   Éppen ezt magyaráztam a minap. Megkérdeztem egy vegyésztől, hogy a kémiai képletek szerint a hidrogén és az oxigén egyesüléséből vajon víz lesz-e. Mert ez így van, nem igaz?
Bob:   De igen.
Srila Prabhupáda:   Na már most, az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán hatalmas víztömeget foglal magában. Mekkora mennyiségű kémiai elem kellett ehhez?
Bob:   Hogy mekkora?
Srila Prabhupáda:   Igen. Hány tonna?
Bob:   Rengeteg!
Srila Prabhupáda:   És ki teremtette mindezt elő?
Bob:   Isten.
Srila Prabhupáda:   Valakinek csak elő kellett teremtenie.
Bob:   Igen.
Srila Prabhupáda:   Látod, ez a tudomány. Ezt már taníthatod.
Bob:   Nem időpazarlás-e, ha az ember olyasmiket tanít, hogy a sav és a lúg semlegesítik egymást?
Srila Prabhupáda:   Erre is ugyanaz érvényes. Nagyon sokféle látványos reakció van. De ki indítja el őket? Ki teremti elő a savat és a lúgot? [Hosszú szünet.]
Bob:   Ezek is ugyanabból a forrásból származnak, mint a víz.
Srila Prabhupáda:   Igen. Hidrogén és oxigén nélkül lehetetlenség vizet előállítani. Itt van tehát ez a hatalmas nem csak az Atlanti- és a Csendes-óceán. Sok millió bolygó létezik, rajtuk megannyi Atlanti- és Csendes-óceán. Ki volt az, aki ezt a sok vizet létrehozta a hidrogénnel és az oxigénnel? Honnan származik? Ez itt a kérdés. Valakinek gondoskodnia kellett az alapanyagokról, különben hogyan jöhetett volna létre mindez?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.