Ez egy olyan téma, ami bár az életem talán legfontosabb momentumai, mégse volt még itt.

Sok éven át ezzel nem volt gond, sőt. De a korábbi avató lelki tanítómesterem távozása a mozgalomból, majd az újraavatásom kényes, túl közeli élmény volt ahhoz, hogy írjak róla.

De ne szaladjunk előre.

1993 végén fogadott el tanítványának Balabhadra prabhu (1998-tól B. B. Puri Maharaja, most Bv Kusum Sraman Maharaja), majd egész váratlanul, 1995 február 4-én avatott fel. A váratlanság csak az volt benne, hogy akkoriban szinte csak templomi bhakták voltak, neki is csak könyvosztó brahmacari(ni) tanítványai voltak Magyarországon, én meg már házas voltam.

Avatás után elmondta, hogy pont ez volt az egyik ok a másoknak meglepő lépésre. Megjósolta, hogy hamarosan majdnem mindenki házas lesz és jól fog jönni valaki, akinek már van valami tapasztalata. Igaza lett.

Amikor a nevemet kaptam mindenki felhorkant. 1 (a kicsi 2) éve volt még csak beavatva Sri Sri Dayal Nitai – Vijaya Gauranga, az egyetlen murti Magyarországon. Szóval, nagyon a középpontban voltak és az Ő nevüket megkapni…

Sokszor hoztak kellemetlen helyzetbe, amikor kirtan végén a murtik dicsőítésénél felém fordultak… Roppant kínos volt.
Természetesen, én nem látok ebben semmi csodát, bár Ők számomra fő imádandó murtik, és e miatt a nevemet is nagyon szeretem.

Itt szeretném megköszönni annak a sok bhaktának, akik akkoriban prédikáltak nekem: Braja Ballabhi Ballabha, Gadaira-gaura, Rama-vijaya prabhunak és még sok mindenki másnak. Végtelenül hálás vagyok nekik azért a sok időért, energiáért és tiszta lelkesedésért amit kaptam tőlük.

Remélem, egy szép nap viszonozhatom valahogy, örök szolgája vagyok nekik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.