A facebook-ra már sokan felrakták a videót, ami most került elő az 1992-es Hare Krisna Fesztivál turnéról. A továbbadásból én se maradhatok ki, hisz az igen hangzatos cím egyáltalán nem túlzás.
Tény, hogy akkoriban már rendszeresen jártunk fel a Templomba, kiolvastam a Bhagavad-gítát és japáztam is, de ez a fesztivál olyan élmény volt ami hatalmas lökést adott a lelki életemnek.
Persze ez többes számban is érthető, hisz ott volt a feleségem is, és ő is hasonlóan nyilatkozik a 20 évvel ezelőtti eseményről.
Írtam már erről az élettörténetemnél, de igazán nem lehet kifejezni egy ilyen változást. Minden egy folyamat, amiben állomások vannak, melyeket nem szabad se túl- se alul értékelni.
Ez kétségtelenül egy komoly állomás volt.
Ami még eszembe jutott erről a videóról, az a hála.
Mennyi bhakta dolgozott azon, hogy a nagyobb magyar városokban sportcsarnokok legyenek tele és ott ilyen színvonalú program legyen. Az összes magyar bhakta hónapokig csak járta az ország utcáit, mások eljöttek a világ minden tájékáról, főleg Angliából.
Most belegondolva, hogy ez milyen szolgálat volt, nagyon mély hálát érzek feléjük és szívből szeretném megköszönni minden egyes bhaktának.
Köszönöm!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.