Ebben az évben új és szenzációs helyre költözött a Krisna-sátor.
A nagyszínpaddal szembe állva a jobboldali fő út mellé, ahol később a civil-sziget lett.
Ráadásul hatalmas területen lehettünk, egy egész falút építhettünk fel.
Folyamatosan jöttek az emberek, nem csak az ételosztásra, szívesen beültek bhajanra is valamennyien.
Természetesen a fő attrakció az esti koncert volt a már említett Gouranga Banddel.
Nemhogy a sátor volt fullra tele, hanem az egész környék.
Ekkor indult be a „Gouranga Hey” elektrometal, gyakran 3 órás verziója.
Az eredmény brutális volt: még másnap is kisebb csoportokba gyűlve félmeztelen alakok ütötték a kukákat és ordították órákon át, hogy „Gouranga, Gouranga, Gouranga, Heeeeeey!!!!”
Prahláda Mahárája így válaszolt: Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek külső energiája az emberek értelmét megtévesztve létrehozta a „barátom” és „ellenségem” megkülönböztetéseket! Most mindezt magam tapasztalom, noha hallottam már erről a hiteles forrásokból.
Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálata következtében elégedett az élőlénnyel, az élőlényből pandita lesz, és nem tesz többé különbséget ellenségek, barátok és saját maga között. Okosan így gondolkodik: „Mindannyian Isten örök szolgái vagyunk, és ezért nem különbözünk egymástól.”
Akik mindig az „ellenség” és „barát” kategóriáiban gondolkodnak, képtelenek felfedezni magukban a Felsőlelket. Azonban nemcsak ők, hanem még az olyan kiváló személyiségek is, mint az Úr Brahmá, akik nagyon jól ismerik a védikus írásokat, néha zavarba jönnek az odaadó szolgálat elveinek követése során. Az az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki megteremtette ezt a helyzetet, adta meg nekem az értelmet, hogy annak az oldalára álljak, akit ti az ellenségeteknek neveztek.
Srimad Bhagavatam 7. ének 5. fejezet 11-13. vers
Már írtam egy személyes jellegűt erről a témáról, most a közérdekű következik.
Most indul a népszámlálás és ott a vallási hovatartozásra is rákérdeznek.
Sejtitek, hogy én mit fogok írni, és erre szeretnék mindenkit kérni aki Krisna-hívőnek vallja magát az tegye is meg.
Ez Srila Sivarama Maharaja kérése is, amiről (és az indokokról) itt beszél.
Az, hogy milyen szinten gyakorlod most épp, vagy mennyire nem tartod magad bhaktának nem számít.
Miért mit fogsz beírni? „Katolikus”, „ateista”? :)
Ennyire legalább legyünk bátrak, őszinték, nem lusták, stb.
Nem kell a mártírhalált vállalni, csak ennyi.
Megsértődés filozófiája
Úgy nőttem fel, hogy a családom egyik ága állandóan valamiért be volt sértődve egymásra, míg a másikban ez egyáltalán nem volt. Szerencsére ez utóbbi lett belém nevelve.
Fontos dolog, hogy én ez alatt a kommunikáció egyoldalú teljes megszakítását értem valamilyen indokkal.
Nyilván vannak nagyon súlyos esetek, de azok nagyon ritkák, és egyáltalán nem ez a jellemző.
Amikor találkoztam a Krisna-tudattal nagyon örültem, hogy itt (elméletileg) egyáltalán nincs ilyen. Aztán mégis.
Tele vannak a Szentírásaink példákkal arról, hogy igazán extrém esetben is milyen kulturáltan viselkedtek egymással.
Vajon mi mit csináltunk volna azzal, aki stikában átvágja mind az 5 gyerekünk torkát és utána még megpróbálja megölni azt is, aki az anyaméhben van? Érdemes elolvasna mit tett Arjuna.
Vissza a témához
Analitikusan mi történik egy megsértődésnél. Írtam korábban itt a hármas szereposztásról.
Ez alapján a bedurcázásnál az adott személy bebetonozza magát az „Áldozat” szerepébe.
A másik félnek nincs más választása: marad az „Elkövető”, sértő személy, vagy megpróbálja kiengesztelni, és akkor ő lesz a „Megmentő”.
Mint amikor a gyerek megsértődik rád, hogy nem veszed meg neki az adott játékot. Választhatod, hogy te leszel a rosszfiú és nemet mondasz, vagy megveszed a béke kedvéért. Köztes megoldást is kereshetsz valami értelmesebbel, olcsóbbal.
A felnőttek néha rosszabbak a gyerekeknél. Náluk nincs 3. megoldás. Az van, amit akarok, vagy öri-hari.
És sajnos könnyen lehet, hogy ez lesz a vége. „Engem örökre megbántottak!”. Na, most ezzel mit tudsz kezdeni. „Gyere, beszéljük meg.” „Nem.” Akkor ennyi.
Ez egy gyerektől, vagy egy nőtől (bizonyos mértékig) elfogadható, de egy férfitól nagyon gáz.
Régebben kiálltak párbajozni, vagy lenyelték és kész.
Nekünk is ezt kellene tennünk, mert akkor véget érne ez a feszült állapot, amibe azért szeretünk belevonni más személyeket is, hogy igazolva legyünk.
Szóval, ne akarjunk megsértett, áldozat lenni mert a végén tényleg azok leszünk.
Feláldozzuk egy kis győzelemért a mások szeretetét, barátságát...
Szigetes emlékek 2001
Itt olvashatod az előző részt.
Ebben az évben már félelem nélkül, és a korai időpont ellenére rengeteg ember előtt játszott a Mantra. A Replika és főleg a 33 állomásos Tankcsapda turné megtette a hatását.
Komolyan ismertek lettünk és a színpadon is ügyesebben zúztunk.
Az előző napokban jött a felkérés, hogy a Krisna-sátorban is játszunk. A 40 fokos sátor és az ugrabugrálás miatt teljesen kész voltunk, de ezt nem lehetett visszautasítani.
Mivel a szerződésünk miatt nem játszhattunk Mantra név alatt többször a Szigeten, így megszületett a Visnu. Jaya Hari a Mantra előtt ezen a néven jammelt zenész barátjával, így talonban volt az ötlet.
Szinte a színpadon találtuk ki a számokat, és azt, hogy lejjebb hangoljuk a gitárokat a szokásosnál, hogy durvább legyen a hangzás. Az lett.
A kezdeti izgalom után hatalmas buli lett belőle. Akkor még nem tudtuk, hogy ez az utolsó koncert ebben a felállásban…
Hogyan nézzünk egymásra
Friss lecke tőlem. Édi-bédi voltam :)
Meghallgatható, letölthető itt:
Az Úr Risabhadeva aztán a tehenek, az őzek és varjak viselkedését utánozta. Néha mozgott vagy sétált, néha csak egy helyben ült vagy lefeküdt, s éppen úgy viselkedett, mint a tehenek, az őzek és a varjak. Evett és ivott, ürített és vizelt — így csapta be az embereket.
MAGYARÁZAT: Mivel az Úr Risabhadeva az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, transzcendentális lelki testtel rendelkezett. Az emberek nem értékelték viselkedését és azt, hogy a misztikus yogát végzi, ezért zaklatni kezdték. Hogy megtévessze őket, úgy viselkedett, mint a varjak, a tehenek és az őzek.
Srimad Bhagavatam 5. ének 5. fejezet 34. vers
Suli-avató
Ahogy írtam korábban megvolt az iskola megnyitója. Itt tudjátok megnézni a képeket.
Eljött és beszédet mondott Srila Sivarama Maharaja és Guru-carana-padma mataji, aki Srila Prabhupada tanítványa, Kripamoya prabhu felesége, 3 bhakta gyermek édesanyja és maga is tanítónő.
Nagyon kedvesen személyesen is sok erőt, türelmet és kitartást kívánt nekem a feladathoz.
Rám is fér. Persze, nem tűnik nagy dolognak, 4 gyerek (+11 az oviban), de egy egyáltalán nem bejáratott dologról van szó. Európában jelenleg csak Angliában működik ilyesmi és a világon máshol is ritka.
Ráadásul ez Magyarország, ahol ugye a pénz kevés, de az okoskodás végtelen…
Ahogy látjátok a képeken még minden nagyon üres (az ovi még el se készült), így tényleg jól jön minden segítség akár pénzzel, tárgyal, vagy munkával.
Keressetek bátran!
„Minden láng fölfelé lobog.Szigetes emlékek 2000
Itt olvashatod az előző részt.
Ez az év sok szempontból hasonlóan zajlott a korábbiakhoz mégis volt egy nagyon izgalmas dolog.
Ekkor lépett fel először a Szigeten a Mantra. Összesen is csak a 4-5. koncertünk volt és akkora színpadon még soha. De erről már írtam itt és itt.
Érdekes volt, hogy ahol eddig furcsa-ruhás alakok voltunk, most fizetett fellépők lettünk.
Persze ettől nem változtunk meg egyáltalán.
Ha jól emlékszem csak a sátorállítás és bontás volt a feladatom, ami az akkor már (szó szerint többször) viharvert sátornál nem kis erőfeszítés volt.
A vasszerkezet meg volt csavarodva és az összefogató csavarok és anyák is rendkívül rossz állapotban voltak.
Ez egyáltalán nem vicces, amikor 38 fokban, szúnyogoktól csipkedve egy létra tetején próbálsz összefogatni 2-3 dögnehéz vasdarabot.
De ezt is túléltük.
Főztem Govardhana-lálnak
Azt akartam írni, hogy most először, de egyszer már alkottam itthon, viszont a nagykonyhában még soha.
Vicces, hogy az épület 2004-es megvásárlása óta, benne voltam a tervezésben, a kivitelezésben, a berendezésben, de főzni-sütni nem jutottam le soha.
Na de most!
Nem kis ramazuri volt lent, hisz legalább 20-an voltunk és mindenki hatalmas szakértelemmel próbált alkotni valamit.
Országos cimborámmal, Kamsári prabhuval egymás mellé kerültünk és így erősítettük a brigádot.
Legyen titok, hogy mit alkottunk, de reméljünk nem okozunk hasfájást sem Govardhana-lálnak, se az elfogyasztó vaisnaváknak.
Iskola-nyitás
Biztos észrevettétek, hogy a héten nem volt komolyabb bejegyzés, sőt a koncertbeszámolóval is tartozok, de elég izgalmasan és rohanósan teltek a napjaim.
Hétfőn elindult a korábban említett iskola és rengeteg apróság hiányzott amiért szaladgálni, intézkedni kellett. A kétkezi barkácsolás is ment rendesen amiben hatalmas segítség volt Rámakrisna prabhu.
A legnagyobb izgalom a szerdai mini megnyitó miatt volt, amire meghívtuk Srila Sivarama Maharajot és a bhaktákat. Szerencsére minden a helyére került időben és zökkenőmentes lezajlott az ünnepség.
Hamarosan írok róla bőven és képek is lesznek.
Legalább egyszer…
Srila Bhaktivinoda Thakura : Srí Náma
(a Gítávaliból)
(1) Az Úr Gaurasundara édes hangon énekli: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare.
(2) Mindegy, hogy családos vagy-e, vagy sannyásí, csak énekeld mindig, hogy “Hari! Hari!” Errõl soha ne feledkezz el, akár boldog vagy, akár boldogtalan. Csak töltsd meg ajkadat a hari-námával!
(3) Belegabalyodtál máyá hálójába, s arra kényszerülsz, hogy hiábavalóan robotolj. Emberi fomádban végre teljes öntudatra ébredtél, énekeld hát Rádhá-Mádhava neveit!
(4) Az életed bármelyik pillanatban véget érhet, anélkül, hogy szolgáltad volna az érzékek Urát, Hrisikesát. Fogadd hát meg Bhaktivinoda tanácsát: “Legalább egyszer ízleld meg a szent név nektárját!”
Gopál Band '99
Írtam régebben a Gopál Bandről, most kezembe akadt egy kép is.
Jó pár év után volt először gitár a kezembe és még régebben szerepeltem így mások előtt.
Furcsa is volt rendesen, de bírta mindenki, még a bhakták is :).
Ma már ilyet bevállalni nem nagy dolog, de 1999-ben még meglepő volt, hisz a Szigeten kívűl nem kerültek elő ilyen hangszerek.
u.i. A dobos is ott van a szeren :).
Milyen ember volt Steve Jobs?
Amikor pár hete elhagyta a testét az Apple (és sok más) vezetője komoly idézet és egyéb hullám indult be a facebookon, még Sivarama Maharaja is beszélt róla a podcastjában.
Én kihagytam ezt a labdát, hisz írtam róla korábban és amúgy se bírom a tömeghangulatokat.
Érdekes volt olvasni, hogy már-már szenté avattuk, mert valamikor evett prasadamot és vegetáriánus volt.
Ami tök jó, és azok az eredmények is, amik őt és a termékeit híressé tették.
Mert hogy ez a lényeg. Több millió ember evett Krisnás kaját mégse siratjuk őket.
És hogy lett sikeres?
Itt egy cikk az Indexről.
Ne legyenek illúziók: kemény vezető volt, határozott víziókkal és stratégiával és nem habozott, amikor ezeket végrehajtatta. De erről is írtam korábban.
A többit rátok hagyom.
Szigetes emlékek 1999
Itt olvashatod az előző részt.
Ebben az évben nem jöttek a skót bhakták, de addigra már annyira vegyes volt a csapat, hogy csak pár poszton kellett besegíteni.
Padi prabhu (Padmanabha das) már a kezdetektől ott volt a nem kicsit torzított basszusgitárjávalés énekével, majd később Gunagrahi prabhu jött dobolni. Gaura Kirtana prabhu nevéhez hűen már évek óta fenn táncolt és énekelt a színpadon. 
Már én se emlékszek pontosan, hogy melyik évben mi volt az aktuális felállása a Gouarnga Bandnek, de akkortájt csatlakozott, majd a végsőkig kitartott Purnatattva prabhu, aki a Krisna-tudat megismerése előtt a Lady Machbethben basszusozott.
Aztán volt olyan pár év, amikor Guna régi zenésztársai (Hearthy Laugh) segítetek a színpadon.
Mivel épp egy kisbuszom volt megkaptam a FFL prasadam szállítás nemes feladatát. Az akkor még 8. ker közepén álló Tömő utcai konyhából kellett bejuttatnom felajánlott ételt, plusz jó néhány bhaktát.
Néhány rosszul lezárt hordótól egészen eladásig szagos maradt a verda… :)
Jött a segítség
Hogy ne csak a felhívásokat olvashassátok itt, hanem eredményt is itt egy jó hír.
Nemrég közzétettem egy felhívást az épülő ovi/suli berendezésével kapcsolatban és több kisebb felajánlás után megjött az első komolyabb adomány a Kalács kft-től, ami az egyik lelkes anyuka és annak apukájának a cége.
Nagyon szépen köszönjük!
Ezt a képet küldjük hálánk jeléül, stílszerűen dagasztással :).
Továbbra is minden segítség jöhet, akár munkával, tárgyal, pénzzel tudod támogatni ez a gyönyörű projektet.
A kis bhakta-palántáknál nincs hálásabb csapat. És ki tudja melyik honnan jött és hova megy…
Megleckéztetés
Tegnap leckét tartottam a templomban. Erre készültem eddig a legtöbbet. Kb. másfél évet…
A hangminőség elég gyenge, de majd legközelebb jobb lesz. Itt tudod meghallgatni és letölteni:
2011-10-17 sb5-5-20 by vgd
Drága fiaim! Mindannyian a szívemből születtetek, amely minden lelki tulajdonság bölcsője. Ne legyetek hát olyanok, mint a materialista és irigy emberek! Fogadjátok el legidősebb fivéreteket, Bharatát, aki oly kiváló az odaadó szolgálatban! Ha Bharatát szolgáljátok, azzal Engem is szolgáltok, és a népet is vezetitek.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a hridaya szó a szívre utal, amit urahnak, mellkasnak is neveznek. A szív a mellkasban helyezkedik el, és noha gyakorlatilag a fiúgyermek a nemi szervek segítségével jön világra, valójában a szívből születik. A szív állapotának megfelelően ölti fel a sperma egy test formáját. A védikus szokások szerint ezért amikor valaki gyermeket nemz, a szívét meg kell tisztítania a garbhádhána rituális szertartással. Risabhadeva szíve mindig lelki volt és mentes minden szennyeződéstől, ezért a szívéből született fiúk valamennyien lelki beállítottságúak voltak. Risabhadeva ennek ellenére azt mondta, hogy legidősebb fia áll a legmagasabb szinten, és azt tanácsolta a többieknek, hogy szolgálják őt. Valamennyi ifjabb fivérnek az mondta, hogy hűségesen szolgálják Bharata Maháráját.
Felvetődhet az a kérdés, miért kell az embernek a családtagokhoz ragaszkodnia — hiszen korábban az Úr azt tanácsolta, hogy ne vonzódjunk az otthonhoz és a családhoz. Emellett azonban van egy másik tanács is: mahíyasám páda-rajo-bhiseka, szolgálnunk kell a mahíyánt, azt, aki fejlett lelki szinten áll. Mahat-sevám dváram áhur vimukteh: a mahat, az emelkedett bhakta szolgálata megnyitja előttünk a felszabadulás útját. Risabhadeva családját nem szabad közönséges anyagi családhoz hasonlítanunk. Legidősebb fia, Bharata Mahárája különösen kiemelkedő volt, így aztán a többi fiúnak apjuk azt javasolta, hogy szolgálatukkal tegyék őt elégedetté. Ez volt a kötelességük.
A Legfelsőbb Úr arra kérte Bharata Maháráját, hogy legyen ő a bolygó legfőbb uralkodója. Ez valójában a Legfelsőbb Úr terve. A kuruksetrai csatában Krisna azt akarta, hogy Yudhisthira Mahárája legyen a bolygó legfőbb ura, és sohasem akarta, hogy Duryodhana foglalja el a trónt. Ahogy az előző versben olvashattuk, az Úr Risabhadeva szíve hridayam yatra dharmah. A Bhagavad-gitá a dharma jellemzőjét is elmagyarázza: meghódolás az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az Úr a dharma védelmében (paritránáya sádhunám) mindig azt akarja, hogy bhaktája uralkodjon a Földön. Akkor minden rendben lesz, és ez mindenkinek a javára válik.
Ha egy démon kerül a Föld uralkodójának trónjára, az csak káoszhoz vezet. Jelen pillanatban a világ egyre inkább egy demokratikus út elfogadására hajlik, ám minden embert beszennyez a szenvedély és a tudatlanság kötőereje, ezért nem tudják kiválasztani a megfelelő személyt, aki a kormány élére állhatna. A tudatlan sudrák szavazataikkal megválasztanak egy elnököt, aki így maga is sudra, s ezzel az egész kormányt nyomban beszennyezik.
Ha az emberek szigorúan követnék a Bhagavad-gitá elveit, akkor olyan embert választanának meg, aki az Úr bhaktája, s akkor a kormány magától értetődően jó kormány lenne. Risabhadeva ebből az okból javasolta, hogy Bharata Mahárája legyen a bolygó uralkodója. Egy bhaktát szolgálni annyit jelent, mint a Legfelsőbb Urat szolgálni, mert a bhakta mindig az Urat képviseli. Ha egy bhakta áll a kormány élén, az államvezetés mindenki számára kedvező és hasznos.
Srimad Bhagavatam 5. ének 5. fejezet 20. vers
Szigetes emlékek 1998
Itt olvashatod az előző részt.
A 97-es sikereken felbuzdulva nagyon komoly erőfeszítést tettek a bhakták ebben az évben. Krisna-falut építettünk fel a nagy helyen. Magyarországi összes prédikátora fel lett rendelve erre az alkalomra.
Én a sátorállítás és bontás mellett az un. mozi-sátrat kaptam meg. Ez egy 3x6 méteres fekete fóliával kibélelt hely volt, ahol magyar felirattal vetítettünk ISKCON filmeket VHS magnóval és az akkoriban még kuriózumnak számító projektorral.
Jövögettek az emberek, de bent maradni nem tudtak sokáig, hisz a tűző napon álló zárt sátorban irdatlan meleg volt. És akkor a szagról nem is beszéltem...
A kifelé jövőkkel viszont egész jókat lehetett beszélgetni előző életekről, lélekvándorlásról, vegetarianizmusról.
Legalábbis megpróbáltam, ha legalább viszonylag józan személyt találtam.
Emlékszem akkor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy az ember nem részeg, de nincs ott, üveges szemekkel mered rám.
Kérdeztem a többieket a jelenségről, akik felvilágosítottak, hogy be vannak szívva, lőve, stb.
Akármilyen hihetetlen én ezzel korábban nem találkoztam. Szerencsére.
Kemény volt látni és megpróbálni áttörni ezen a „ködön”.
Gyakorlatilag lehetetlen, csak reménykedni lehet, hogy másnap „tisztábban” jön vissza.
Let them see
Nemrég tettem fel videót a Radhanatha Maharajaról és az ő projektjeiről.
Itt egy másik, a Varsanában (Vrindávan) végzett ingyenes szemvizsgálatokról és műtétekről.
Nagyon szép és megható.
70 kg
Ennyi vagyok most.
Tudom, nem egy nagy dolog, meg amúgy se ez a test vagyok, de ha már mindenről hírt adok, akkor erről is.
Nem mintha valami iszonyúan dagadt lettem volna, hisz a rekordom 78,8 volt, de azért így sokkal jobb. Könnyebb mozogni, hajolni, kisebb pocak, hurkák, nem érnek össze a combok, stb.
A testünk is Istené, ezért úgy kell vigyáznunk rá. Anorexiásak ne legyünk, de a fölös súlyok nem csak nem esztétikusak, de veszélyesek is. Sok mindenben nem értenek egyet az orvosok, de a kifejezetten romboló szenvedélyek után a kövérség a legnagyobb rizikó.
Mi a recept?
Nem fogok fitness-guruként tetszelegni, de hátha nekem is hisztek egy kicsit.
1. Tudatos táplálkozás
Mit, mennyit, mivel, mikor és hogyan. Megdöbbentően kevés elég a test fenntartásához. Fiatalkorban megoldja a szervezet, de 30 fölött ezt szigorúan bünteti.
Időt, pénzt energiát takarítasz meg, ha erre figyelsz. A fölöslegesen bevitt étel kidobott pénz, ami leterheli, lefárasztja a szervezetet és a fél életedet a WC-n töltöd.
Aztán amikor fogyni akarsz megint csengethetsz keményen.
2. Rendszeres mozgás
Heti 2-3 intenzív edzés. Persze minden idő drága, de a korházban eltöltött is…
Ha elosztod heti szinten, akkor rájössz, hogy ennél sokkal többet töltesz el fölösleges dolgokkal.
Napi szinten is érdemes nem eltepedni, hanem mozogni valamit. Japázás közben sétálni, napközben gyalogolni, lépcsőzni, biciklizni, gyerekkel ugrabugrálni.
Sajnos a legtöbb munka ülős, ezért ezt mindenképpen kompenzálni kell.
Ennyit mára Vijaya „update” Gauranga dastól :)
Vijaya
Egy kedves barátomtól az egyik születésnapra egy kis keretben ezt a verset kaptam.
„Bárhol is legyen Krisna, minden misztika mestere és Arjuna, a legkiválóbb íjász, ott biztos a gazdagság, a győzelem, a rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.”
Ez a Bhagavad-gita utolsó verse (18. fejezet 78. vers). Mindig nagyon fontosak az utolsó szavak, így ez is.
Mégis nagyon sok lelki gyakorlóval esik meg, hogy nem ezt tapasztalja, és így elveszik a hite a folyamatban, a lelki tanítómestereiben, és még gyakran maga Krisna, Isten létében is.
Nem tudom hogy én miért kaptam, talán, mert a „vijaya” szó szerepel benne, de lehet, hogy más okból.
A nevem (gondolom tudjátok) győzelmet, sikert jelent, és ez így is szokott történni mindennel az életemben.
Csak gyakran rögös az út odáig…
…és azt kell túlélni.
A napokban Srila Sivarama Maharaja egy nagyon szép magyarázatot adott erről az Úr Rámacanra győzelme napján.
Mindenkinek nagyon ajánlom.
Ígértem, hogy beszámolok majd bővebben is arról, hogy mit csinálok most.
Már rögtön nem stimmel, mert a történet messzire nyúlik vissza.
Írtam már róla, hogy gyerekkoromban is felbukkant a tanítás kérdése. Mindig ez vonzott. Persze ez alatt nem csak egy egyszerűen leadott, bemagolt dologra gondoltam, hanem folyamatos jellemfejlődésről.
Bár személyesen is nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, a sorsom inkább az, hogy ennek a feltételeit szervezem össze sikeresen.
Most először a legkisebbekről van szó. Közel 3 éve szervezzük, hogy itt Budapesten legyen a bhakta-palántáknak egy biztonságos hely. közel 2 éve már működik a Mangala Csana, közismertebb nevén az ovi.
Már a Templom építésekor készültem rá, de Srila Sivarama Maharaja személyes kérésére kezdtem el a konkrét szervezést, majd a működtető Átmánanda Alapítványnak is én lettem a kuratóriumi elnöke.
Ezt a szolgálatot mindig próbáltam beszorítani az ép aktuális feladatom/munkám mellé több-kevesebb sikerrel, de mostanra eljött az idő, hogy ez nem ment tovább. Így most én vagyok az „igazgató bácsi”, ahogy néhányan viccesen hívnak.
Az ovisok száma háromról tizenkettőre nőtt, és októbertől iskola is lesz. Mindez új helyen, szinte nulláról kell elkezdeni. Ezért kértem a segítségeteket itt.
Ha bármi egyéb ötletetek támad, keressetek meg bátran. Lehet tárgy, pénz, társadalmi munka, ima, bármi. A nullánál minden több… :)
Előre is köszönök mindent!