Tegnap beszéltem Nitaibhavana barátommal, innen jött az inspiráció az unplugged lemezük egyik dalát megosszam veletek.

A felvételt Jaya Hari készítette. Azt viszont kevesen tudják, hogy mindez a Máriaremetei úti prabhu ashrama pincéjében lett rögzítve „csodálatos” körülmények között.

"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm..."

Gandhi

Ezzel a váratlan kérdéssel hozott zavarba Szubál valamelyik nap.

„Hááát, szőr” válaszoltam.

„Nekem nincs” mondta ő.

„Belepotyogott a haj amikor anya vágta?” próbálkozott megfejteni a rejtélyt a fiam.

Erre már nem tudtam válaszolni a nevetéstől…:)

Ezt a szöveget egy nem túl vidám reggelemen írtam.

Meglepetésként Péter írt rá zenét és ő is gitározik. Megfordult a világ...

Hogy mi lesz vele, nem tudom, de most megosztom veletek.

Volt idő

Volt idő, mikor akartad hallani
Kerested a választ
Volt idő, mikor akartál látni
Akár mindennap

Volt idő, mikor akartad mondani
A titkos szavakat
Volt idő, mikor a szívedbe
Fogadtad azokat


Ref.:   Most süket és vak vagy
Némán szótlanul
Leeresztett kézzel
Tűröd számolatlanul

Volt idő, mikor harcoltál
Hogyha hívtak
Volt idő, mikor ha kellett
Megvédtél másokat

Volt idő, mikor úgy hitted
Egy család vagyunk
Volt idő, mikor bíztál benne
Egy célért harcolunk

Ref.:   Most süket és vak vagy
Némán szótlanul
Leeresztett kézzel
Tűröd számolatlanul

"A templom segítséget nyújt ahhoz, hogy az otthonunkat is templommá tegyük. A Srímad Bhágavatamban is olvashatunk Ambarisa Maharájáról, aki a világ uralkodója volt. Nem is igazán törődött az uralkodással, teendőit inkább átadta minisztereinek, és inkább egész nap a templomban imádta a murtit. Ha van egy nagy kastély, akkor néha látható egy nagy templom is mellette, mert akkoriban vallásosak voltak az emberek, így építkeztek.

Az Úr Caitanya idejében egy otthon több épületből állt. Egy épület volt a nők számára, egy a férfiaknak, volt egy, amelyben különféle dolgokat tartottak, de ezek között, középen állt egy épület, ami a templom volt. Ez volt az otthon közepe. Egy otthonból akkor lesz templom, ha az ott lakók számára középpontba kerül, mint templom, ami gyakorlatilag egy oltárt jelent, melyen Isten áll. Krisna jelen van, mint murti, azaz háromdimenziós formában, de lehet kép is Róla, ami kétdimenzióst jelent.

Nem szabad azt gondolni, hogy Isten több három dimenzióban, mint kettő. Krisna végtelenül sok dimenzióba meg tud jelenni, tehát három nem képvisel többet, mint kettő. Ő meg tud akár egy oszlopból is nyilvánulni, mint Prahláda Maharája esetében. Krisna mindenhol jelen van és az otthon akkor lesz sikeres, amikor mindenki azt gondolja, hogy Krisna a középpontja az otthonnak. Az a megfelelő, ha a gyerekek is ezt látják és így nőnek fel.  

Általában a nyugati világban is van középpontja az otthonoknak: ez a televízió. Minden a tv körül forog: amikor eszünk, vagy ha dogozunk, akkor a reklám alatt próbáljuk elvégezni a munkát. Krisna-tudatban a tv-t is lehet használni: letakarni és oltárt lehet belőle csinálni. Lehet-e Krisna-tudat egy olyan házban, ahol van televízió?

Az oltárunkat minden nap a középpontba tehetjük. Elmegyünk élelmiszert vásárolni azzal a céllal, hogy ételt készítsünk Krisnának és felajánljuk Neki. Ha van egy kis plusz pénzünk, akkor vehetünk az oltárra díszítést vagy a murtiknak koronákat, új ruhákat és ékszereket. Az oltárnak a ház középpontjában kell elhelyezkednie.
Angliában az Indiaiaknak is van oltáruk az otthonukban, de ők egy elrejtett helyre teszik. Minden házban szinte van lépcső. Ha elmegyek hozzájuk, akkor kérdezik, hogy swámiji szeretné-e látni az oltárunkat, akkor csak annyit kérdezek, hogy hol van a lépcső, mert tudom, hogy alatta van. A lakásuk és a tv-jük hatalmas, de Istent a sarokba teszik.

Krisna kell, hogy álljon az otthonunk és az életünk középpontjában. Reggel, miután megtisztálkodott mindenki, a család bemegy a templomszobába, úgy, mint a templomban. Ott is a legfőbb helység a templomszoba, ami Krisna szobája is egyben, de végül is az egész ház az Övé. Amikor azt gondoljuk, hogy a „mi házunk”, akkor nehéz azt gondolni, hogy templom. Ha templomban élünk, akkor senki sem gondolja azt, hogy „ez az én házam”. Mindenki tudja, hogy Gaura-Nitái-é. Hasonlóan a háztartóknak is úgy kell gondolkodniuk és gyerekeiket nevelniük, hogy ahol élnek, az Krisna háza. Azt kell gondolniuk: Krisna házában élünk. Így válik az otthon  templommá."

részlet Srila Sivarama Maharaja „Krisna-tudat otthon” leckesorozatából

Szombaton a Fővárosi Állatkertben, vasárnap a Budakeszi Vadasparkban jártunk.

Az utóbbiban már többször megfordultunk, mert szép a környék és az árak is szolidak. A „nagy” állatkertben jómagam kb. 20 éve nem jártam.

Többször terveztük, hogy elmegyünk Szubállal, de a hétvégi irdatlan tömeg gondolata visszatartott minket idáig.

Most legalább tényleg élvezte, megismerte az állatokat. 3 órán keresztül az oroszlánt kerestük. Aztán ott feküdt a rácstól 10 méterre, meg se mozdult. Nem volt egy nagy élmény.

Annál inkább a játszótér. Jól jött a ninja-kiképzés, hogy követni tudjam a kis kommandós fiamat.