"A templom segítséget nyújt ahhoz, hogy az otthonunkat is templommá tegyük. A Srímad Bhágavatamban is olvashatunk Ambarisa Maharájáról, aki a világ uralkodója volt. Nem is igazán törődött az uralkodással, teendőit inkább átadta minisztereinek, és inkább egész nap a templomban imádta a murtit. Ha van egy nagy kastély, akkor néha látható egy nagy templom is mellette, mert akkoriban vallásosak voltak az emberek, így építkeztek.

Az Úr Caitanya idejében egy otthon több épületből állt. Egy épület volt a nők számára, egy a férfiaknak, volt egy, amelyben különféle dolgokat tartottak, de ezek között, középen állt egy épület, ami a templom volt. Ez volt az otthon közepe. Egy otthonból akkor lesz templom, ha az ott lakók számára középpontba kerül, mint templom, ami gyakorlatilag egy oltárt jelent, melyen Isten áll. Krisna jelen van, mint murti, azaz háromdimenziós formában, de lehet kép is Róla, ami kétdimenzióst jelent.

Nem szabad azt gondolni, hogy Isten több három dimenzióban, mint kettő. Krisna végtelenül sok dimenzióba meg tud jelenni, tehát három nem képvisel többet, mint kettő. Ő meg tud akár egy oszlopból is nyilvánulni, mint Prahláda Maharája esetében. Krisna mindenhol jelen van és az otthon akkor lesz sikeres, amikor mindenki azt gondolja, hogy Krisna a középpontja az otthonnak. Az a megfelelő, ha a gyerekek is ezt látják és így nőnek fel.  

Általában a nyugati világban is van középpontja az otthonoknak: ez a televízió. Minden a tv körül forog: amikor eszünk, vagy ha dogozunk, akkor a reklám alatt próbáljuk elvégezni a munkát. Krisna-tudatban a tv-t is lehet használni: letakarni és oltárt lehet belőle csinálni. Lehet-e Krisna-tudat egy olyan házban, ahol van televízió?

Az oltárunkat minden nap a középpontba tehetjük. Elmegyünk élelmiszert vásárolni azzal a céllal, hogy ételt készítsünk Krisnának és felajánljuk Neki. Ha van egy kis plusz pénzünk, akkor vehetünk az oltárra díszítést vagy a murtiknak koronákat, új ruhákat és ékszereket. Az oltárnak a ház középpontjában kell elhelyezkednie.
Angliában az Indiaiaknak is van oltáruk az otthonukban, de ők egy elrejtett helyre teszik. Minden házban szinte van lépcső. Ha elmegyek hozzájuk, akkor kérdezik, hogy swámiji szeretné-e látni az oltárunkat, akkor csak annyit kérdezek, hogy hol van a lépcső, mert tudom, hogy alatta van. A lakásuk és a tv-jük hatalmas, de Istent a sarokba teszik.

Krisna kell, hogy álljon az otthonunk és az életünk középpontjában. Reggel, miután megtisztálkodott mindenki, a család bemegy a templomszobába, úgy, mint a templomban. Ott is a legfőbb helység a templomszoba, ami Krisna szobája is egyben, de végül is az egész ház az Övé. Amikor azt gondoljuk, hogy a „mi házunk”, akkor nehéz azt gondolni, hogy templom. Ha templomban élünk, akkor senki sem gondolja azt, hogy „ez az én házam”. Mindenki tudja, hogy Gaura-Nitái-é. Hasonlóan a háztartóknak is úgy kell gondolkodniuk és gyerekeiket nevelniük, hogy ahol élnek, az Krisna háza. Azt kell gondolniuk: Krisna házában élünk. Így válik az otthon  templommá."

részlet Srila Sivarama Maharaja „Krisna-tudat otthon” leckesorozatából

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.