Tudom, hogy kellemetlen téma, de mindenképpen érdemes róla beszélni, mert élő probléma. Természetesen tisztelet a kivételnek.

Általánosan

A köszönés a pillanatnyi, vagy hosszabb kommunikáció kezdő momentuma. Normális embereknek ez nem szokott gondot okozni, kivéve, ha zavarban vannak a megfelelő formula használatában, vagy szándékosan nem akarnak kapcsolatba lépni.
Nagyvárosi viszonylatban a másik fél ismeretlensége is ok szokott lenni.
Mentő körülmény lehet a figyelmetlenség, vagy elfoglaltság.

Azt hiszem ezt nem kell jobban magyarázni, mindannyian éltük, éljük minden nap.

A bhaktáknál

Amikor megismerkedtem a Krisna-tudattal nagyon örültem, hogy ez sokszor kényes dolog megszűnik.
Köszönés csak egy fajta volt, a „Haribol”, ami jó volt idősnek, fiatalnak. Mindenki szeretett köszönni, hisz ez egyben az Úr szent nevének az éneklése volt, és persze örültünk is egymásnak.

Nyílván a korai időkben mindenki ismert nagyjából mindenkit, ami most már egy kicsit bonyolultabb.
De nem gondolom, hogy ennek akkora akadálynak kellene lennie.
A Szentírások szerint mindig nagy öröm meglátni egy másik vaisnavát, pláne, hogy most sincs olyan sok belőle.

Különösen vicces, amikor egy könyvosztó bhakta, aki naponta több ezer ismeretlennek köszön széles mosollyal rezzenéstelen arccal megy el a hívő társa mellett.
Ezen már külső szemlélők is elcsodálkoznak.

A legtöbben az erényességgel magyarázzák, hogy ellenkező neművel nem akarnak kapcsolatot felvenni. Jó hírem van: nem is kell. Csak köszönni, ennyi elég.
Ennél sokkal többet kell csinálnunk napközben munkánk vagy szolgálatunk során.

Persze vannak olyan időszakok, szolgálatok, amikor ez nem megvalósítható, de ezt szerintem mindenki tudja, vagy érti.

Nagyon fontos: ne másoktól várjuk el (pláne ne sértődjünk meg), hanem mi járjunk el jó példával és bátran mosolyogva mondjunk „Haribol”-t, „Hare Krisná”-t, vagy amit jól esik.

Ha ez mégse menne, akkor nézzünk a saját szívünkbe.

„Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki vibrálja az Úr Krisna szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk annak a bhaktának, aki lelki avatást (diksát) kapott, és a m¡rti imádatában foglalja le magát, társulnunk kell az olyan tiszta bhaktával, és hűségesen kell szolgálnunk azt a tiszta bhaktát, aki fejlett szinten áll a töretlen odaadó szolgálatban, és akinek szíve teljesen mentes mások kritizálásának hajlamától.”

Srila Rupa Goswami „Tanítások nektárja” 5. vers

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.