Úgy nőttem fel, hogy a családom egyik ága állandóan valamiért be volt sértődve egymásra, míg a másikban ez egyáltalán nem volt. Szerencsére ez utóbbi lett belém nevelve.

Fontos dolog, hogy én ez alatt a kommunikáció egyoldalú teljes megszakítását értem valamilyen indokkal.

Nyilván vannak nagyon súlyos esetek, de azok nagyon ritkák, és egyáltalán nem ez a jellemző.

Amikor találkoztam a Krisna-tudattal nagyon örültem, hogy itt (elméletileg) egyáltalán nincs ilyen. Aztán mégis.

Tele vannak a Szentírásaink példákkal arról, hogy igazán extrém esetben is milyen kulturáltan viselkedtek egymással.
Vajon mi mit csináltunk volna azzal, aki stikában átvágja mind az 5 gyerekünk torkát és utána még megpróbálja megölni azt is, aki az anyaméhben van? Érdemes elolvasna mit tett Arjuna.

Vissza a témához

Analitikusan mi történik egy megsértődésnél. Írtam korábban itt a hármas szereposztásról.
Ez alapján a bedurcázásnál az adott személy bebetonozza magát az „Áldozat” szerepébe.
A másik félnek nincs más választása: marad az „Elkövető”, sértő személy, vagy megpróbálja kiengesztelni, és akkor ő lesz a „Megmentő”.

Mint amikor a gyerek megsértődik rád, hogy nem veszed meg neki az adott játékot. Választhatod, hogy te leszel a rosszfiú és nemet mondasz, vagy megveszed a béke kedvéért. Köztes megoldást is kereshetsz valami értelmesebbel, olcsóbbal.

A felnőttek néha rosszabbak a gyerekeknél. Náluk nincs 3. megoldás. Az van, amit akarok, vagy öri-hari.
És sajnos könnyen lehet, hogy ez lesz a vége. „Engem örökre megbántottak!”. Na, most ezzel mit tudsz kezdeni. „Gyere, beszéljük meg.” „Nem.” Akkor ennyi.

Ez egy gyerektől, vagy egy nőtől (bizonyos mértékig) elfogadható, de egy férfitól nagyon gáz.
Régebben kiálltak párbajozni, vagy lenyelték és kész.

Nekünk is ezt kellene tennünk, mert akkor véget érne ez a feszült állapot, amibe azért szeretünk belevonni más személyeket is, hogy igazolva legyünk.

Szóval, ne akarjunk megsértett, áldozat lenni mert a végén tényleg azok leszünk.

Feláldozzuk egy kis győzelemért a mások szeretetét, barátságát...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.