Itt olvashatod az előző részt.
A 97-es sikereken felbuzdulva nagyon komoly erőfeszítést tettek a bhakták ebben az évben. Krisna-falut építettünk fel a nagy helyen. Magyarországi összes prédikátora fel lett rendelve erre az alkalomra.
Én a sátorállítás és bontás mellett az un. mozi-sátrat kaptam meg. Ez egy 3x6 méteres fekete fóliával kibélelt hely volt, ahol magyar felirattal vetítettünk ISKCON filmeket VHS magnóval és az akkoriban még kuriózumnak számító projektorral.
Jövögettek az emberek, de bent maradni nem tudtak sokáig, hisz a tűző napon álló zárt sátorban irdatlan meleg volt. És akkor a szagról nem is beszéltem...
A kifelé jövőkkel viszont egész jókat lehetett beszélgetni előző életekről, lélekvándorlásról, vegetarianizmusról.
Legalábbis megpróbáltam, ha legalább viszonylag józan személyt találtam.
Emlékszem akkor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy az ember nem részeg, de nincs ott, üveges szemekkel mered rám.
Kérdeztem a többieket a jelenségről, akik felvilágosítottak, hogy be vannak szívva, lőve, stb.
Akármilyen hihetetlen én ezzel korábban nem találkoztam. Szerencsére.
Kemény volt látni és megpróbálni áttörni ezen a „ködön”.
Gyakorlatilag lehetetlen, csak reménykedni lehet, hogy másnap „tisztábban” jön vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.