Itt olvashatod az előző részt.

Már előző évben látszódott, hogy a kezdeti woodstokos, hippis hangulatnak vége, ez egy hangos rockfesztivál lett.
Napközben még meg-meg nézegették a bhajant ételosztás közben, de este már mindenki fel volt pörögve és az egyszerre szóló színpadoknak nem volt konkurenciája kis cintányér csörgés.

95-ben esténként ki lett próbálva a gitár is, ami látszódott, hogy vonzza a tekinteteket és füleket. És ez azt jelenti, hogy ott vannak az emberek, ami a lényeg.

Így radikálisan új dolog lett kipróbálva: komplett rockzenekar. Persze ez csak Magyarországon volt új, hisz a világ más pontjain már felpergett annyira a Kali-yuga, hogy ezt is bevetették a bhakták.

Skóciából jött a csapat (+Padmanabha prabhu, basszusgitáron) Balabhadra prabhu/B. B. Puri Maharaja  (vagy kinek hogy tetszik) vezetésével.

Ez még a kísérlet éve volt, de még a szkeptikusoknak is egyértelmű volt, hogy a dolog működik.

Reggeltől estig, a sátor állítástól a bontásig, végig ott voltam és szolgáltam. Esténként pedig néha elmerengve néztem a színpadot…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.