Itt olvashatod az előző részt.

Vrindávani látogatás
Srí Csaitanya Maháprabhu a védikus szentírások szerint nem más, mint Krisna legutóbbi földi inkarnációja, aki azért jött, hogy a Haré Krisna mantra éneklését tanítva lehetőséget adjon mindenkinek a teljes lelki megtisztulásra és az élet céljának, az önzetlen istenszeretetnek az elérésére. Evilági élete során Srí Csaitanja ellátogatott Vrindávanába, Krisna örök kedvteléseinek földi színhelyére. Lelki vonzerejének köszönhetően útja során az erdőben még az állatok is csatlakoztak: a tehenek és vadon élő állatok egyaránt köré gyűltek, táncolva és énekelve vele tartottak.

Prakásánanda Sarasvati és tanítványi az Úr Csaitanja extatikus táncát figyelik
Indiában van olyan filozófiai iskola, amely személytelennek tekinti Istent. Ennek követőit mayavádiknak hívják, és a szerzeteseik teljesen kopaszra borotválják a fejüket, ahogy itt a kép alján, jobbra láthatják. Ezzel szemben Krisna hívei, a vaisnavák elfogadják Isten személyes létét, és a nevei éneklésével dicsőítik őt. Egyistenhitüket a tarkójukon meghagyott hajtincs jelzi. Ezt a filozófiát hirdette az Úr Csaitanja akkor is, amikor Varanasziban járt. A személytelenséget valló mayavádi iskola vezetője, Prakásánanda Sarasvati érzelgősnek tartotta, és becsmérelte az Úr Csaitanját az éneklés miatt. Srí Csaitanja azonban, aki nagy filozófus is volt, egy nyilvános beszélgetés során meggyőzte Prakásánandát és követőit, hogy Krisna szent neveinek az éneklése a legfelsőbb rendű folyamat, amelyet a védikus szentírásokban erre a korszakra javasolnak. Ennek révén bárkinek az elméje megtisztulhat, és élete végén visszatérhet a lelki világba, Isten birodalmába.

Az Úr Caitanya legbensőségesebb barátai körében
Csaitanya Maháprabhu indiai zarándoklatát követően a legbensőségesebb hívei Jagannátha Puri városában, a Kási Misra nevű hívő házában gyűltek össze. Minden kedves bhaktája eljött, hogy üdvözölje az Urat. Neki pedig mindannyiukhoz volt egy-egy szeretetteljes mondata, sőt virágfüzért és szantálpépet ajánlott fel nekik. A bhakták leírhatatlan transzcendentális örömet éreztek, hogy ebben a formában megkapták az Úr kegyét. Kási Misra háza egyébként még ma is áll Indiában, Gambhira Templom néven vált híressé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.