Vasárnap délután visszaérkezve a vásárlásból készültünk leülni ebédelni.
Bejött egy érzés, amit rögtön elmondtam a feleségemnek: „Jó lenne egyet bhajanozni Gauranitainál a Templomban.”

Erre reálisan nem sok esély volt, mert a fiam Szubál nem enged egykönnyen ilyenkor. Azt se tudtam, hogy van e vasárnapi program, hisz a legtöbb bhakta lement a Krisna-völgyi Búcsúba.

Aztán kiderült hogy mégis van, mert a fenti mondat után 10 perccel megcsörrent a telefonom és Bhagavat-priya prabhu hívott, hogy visszamondta valaki a délutáni bhajant és be kellene ugranom.

Nagyon elmosolyodtam és természetesen igent mondtam. Eredetileg az esti közös meditációra gondoltam, de úgy látszik Gauranitainak más terve volt.

Amikor ennyire nyílván való jelet kap az ember, nem tehet mást, mint teszi amit kell.

Persze nem mindig van így, de már sokszor tapasztaltam, hogy a lelki vágyakat gyorsan teljesíti az Úr. Most ez történt.

Végül a család is elengedett. Nem is tudom hány éve tartottam délutáni bhajant.
Kicsit kijöttem a gyakorlatból, de azért sikerült egy kicsit megénekeltetni, tapsoltatni az egybegyűlteket.

Még este is visszanéztünk Szubállal megnézni a Sri Sri Dayal Niati-Vijaya Gaurangát és a büfében a csokis palacsintát… :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.