Itt olvashatod az előző részt.

Már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt előbb a „Tetteim súlya” borítója, vagy a ruházatunk váltása feketére, de mindenképpen összetalálkozott.

Mivel az korábbi ingünk szabását nagyon bírtuk, így annak a mintájára, kiválasztott anyagból ránk varrták.

Olyan feketét szerettünk volna, ami már kékes. Jól is nézett ki a végeredmény, még csillogott is a színpadi fényeknél.
Viszont nagyon műszálas volt, így ömlött rólunk a víz.

A másik gyengéje a kicsit „diszkós” kinézete volt, így viszonylag hamar kikerült a használatból.

Az én példányom a szekrényben pihen azóta, mert ez normális (nem színpadi) viseletre sajnos alkalmatlan.

Ha valaki szeretné emlékbe, jelentkezzen nálam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.