Minden tél közepén van egy megfigyelésem.

Amikor a tartós mínuszok után megenyhül az időjárás, akkor a plusz 2-4 fok is hihetetlen felüdülés. Pedig a tél elején ez rettenet volt. Most pedig örülünk, hogy nem fagy le mindenünk.

Minden annyira relatív, csak viszonyítás kérdése. A szenvedések, frusztrációk mindig csak valamihez képest azok. Ha akarod, hogy ezek mértéke csökkenjen csak a viszonyítási pontot kell arrébb tolnod.

A nyári, őszi időhöz, vagy a téli fagyhoz mérjük a helyzetet. Vagy az északi-sarkihoz.

Az évszakok mindig jönnek, mennek és mi is már megéltünk belőlük egy jó párat, mégis beleesünk ugyanabba a csapdába. Az élet ennél valamivel bonyolultabb és nem ennyire kiszámíthatóan jönnek a dolgok, de az elv ugyanaz.

„Óh, Kunti fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.”

Bhagavad-gita 2. fejezet 14. vers

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.