„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

Ralph Waldo Emerson

A legfrissebb videóban láthatunk rockzenekar alapítást Venugopállal, az első dodzsemezést apával, pónilovas hintózást és extatikust kirtant a nagy baráttal, Balagopálal Govardhana-pujakor.

(Itt olvashatod az előző részt)

Nézzük a már sokat emlegetett célzást.

Van egy komoly közös sajátosság a korábban emlegetett sikeres kisegyházaknál. A célcsoport náluk elsődlegesen a családok, családosok. sokat gondolkodtam, hogy miért.

A társadalom családokból épül fel. Ettől függetlenül csak nagyon átmenetileg lehet embereket tartani, például iskolákban, sport klubokban, hadseregekben, börtönökben stb. Egyik sem egy hosszú távú, tartós dolog, mert nem fedi le az élet legtöbb területét, vagy csak átmenetileg.
Néhány szent és szerencsétlen kivételével előbb-utóbb mindenki családot alapít.

A javaslatom tehát az, hogy a családok legyenek a célcsoport.

Előnyei:
- sok van belőle
- önellátóak, felelősség vállalóak
- a hölgyek (matajik) védelme megoldott
- mini központként működhet
- jó példa mindenkinek
- egészséges gyermekek kerülnek ki, akik „beköltöztetését” nem kell erőltetni, vagy sietetni
- ritkábbak a váratlan fordulatok az életükben

Hátrányai:
- kezdetben nehéz, mert már megállapodottabb személyekről van szó
- egyszerre több emberre kell hatni
- figyelembe kell venni a igényeiket, körülményeiket

Biztos még lehet bővíteni a listákat, illetve a benne foglaltakat, de most ennyi.

Hogy ne csak a saját elmémet futtassam, íme itt van az Úr Caitanya utasítása:

„Ne beszélj így többé! — felelte neki Sri Caitanya Mahaprabhu. — Jobb, ha otthonodban maradsz, és mindig Krisna szent nevét énekled!”

„Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Sri Krisna utasításait, amelyek a Bhagavad-gítában és a Srimad-Bhágavatamban állnak! Légy így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani ezen a vidéken!”

CC. Ml. 7.127-128.

És Srila Prabhupada ezt mondja a magyarázatban:

„Ez a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének nagyszerű küldetése. Sokan jönnek hozzánk, akik azt kérdezik, le kell-e mondaniuk a családi életről ahhoz, hogy csatlakozzanak a közösséghez. A mi missziónk azonban más. Az ember továbbra is kényelmesen élhet a lakhelyén, mi csupán arra kérünk mindenkit, hogy énekelje a maha-mantrát.”

Valóban nem könnyű feladat. Aki már volt utcán könyvet osztani az tudja, hogy mennyivel könnyebb megállítani egy magányos tizen-huszonévest, mint egy komplett családot.
De ha sikerül az eredmény is nagyobb.

A sokat emlegetett bombay-i modell is erre épül, nagyon tiszták az ashrami helyzetek és ez nagy békét és erőt eredményez.

Ezt persze ki kell dolgozni részletesen, hisz ez csak egy gondolatébresztő, vitaindító, de ez egy szilárd kiindulópont lehet.

A fenti címmel jelent meg egy érdekes cikk.

Mivel ez sokak számára komoly kérdés (még bhaktáknál is) így megosztom veletek.

"Több nyugati országhoz képest a magyarok és a bolgárok egyre inkább elodázzák a gyermekvállalást, - mondta Spéder Zsolt demográfus, aki a két ország eredményeit holland és svájci adatokkal vetette össze. Hozzátette: a magyar nők átlagosan 35-38 éves kor után már egyáltalán nem akarnak gyermeket.

Magyarországon és Bulgáriában a gyermekvállalási tervek 40 százaléka valósul meg, míg Hollandiában a 75 százaléknak meg is született a tervezett gyermek két éven belül - közölte Spéder Zsolt.

A demográfus szerint a jelentős elmaradás oka, hogy Nyugat-Európában kiszámíthatóak a változások is, nem lehet azt várni, hogy a családpolitika rövid idő alatt módosul, míg Magyarországon és Bulgáriában a mindennapi körülmények és az intézményrendszer gyorsan és jelentős mértékben változik. Emellett nőtt a párkapcsolatok instabilitása is, magas a válások és az élettársi kapcsolatok felbomlásának a száma - tette hozzá.

A kandidátus kifejtette: Magyarországon az átlagosnál nagyobb a mulasztók és halasztók aránya is. A halasztók azok, akik a gyermekvállalási szándékot fenntartották azok után is, hogy a gyerek nem született meg három éven belül. Mulasztóknak azokat nevezik, akik három év után lemondtak a tervezett gyerek vállalásáról - emelte ki.

A fiatalabbaknak sikerül könnyebben a terveket megvalósítani, ezt pedig azt mutatja, hogy a biológiai óra működik, és idősebben már nehezebb gyermeket vállalni - mondta a demográfus."

Rég volt már videó. Most SoraHana által küldöttet osztom meg veletek.

Nekem nagyon tetszett a sokféle tanulsága miatt.

A bejegyzés végére remélem kiderül, hogy a téma komplexebb, de valami címet kellett adni.

Mikor lassan 2 éve elkezdtem ezt a blogot nem gondoltam volna, hogy ilyenről fogok írni.
Egyfelől a téma kényessége miatt, illetve azért mert nem feltételeztem, hogy ez kérdés a bhakták között.

Legelőször szeretném leszögezni, hogy mélyen tisztelek és magamnál sokkal jobbnak tekintek mindenkit, aki Isten útját járja, és ezek közül kiemelkedik minden vaisnava sampradayatól függetlenül.

Akkor miért a kijelentés?

Próbálom pontokba szedni:

1. Filozófiánk egyik fő alapja, hogy ha elfogadtál egy Gurut, akkor azt kövesd teljes mértékben. Ha máshova akarsz menni erre külön engedélyt kell kérned Tőle. (A guru elutasításának is van egy hiteles folyamata, de azt most nem tárgyalnám).

2. Tudom Srila Sivarama Maharaja (és az összes ISKCON guru) válaszát erre. Nekem ez önmagában elegendő.

3. E miatt nem szeretnék neki szomorúságot, vagy problémát okozni, hisz nagyon szeretem.

4. Az előző pontban említett lelki tanítómesterem és GBC vezetőm egy komoly írást állított össze „Siksa az ISKCON-on kívül” címmel a nemzetközi vezetés kérésére. Ebben minden sastrikus és történelmi alátámasztás ott van, először ezt kéne megdöntenie valakinek.

5. Létezik olyan dolog, hogy „Hála” és „Hűség”. Engem itt mentettek meg és ezért örök hálával tartozom. Csak azért mert nem minden tökéletes nem fogok máshol sündörögni. Ahogy nekem fáj a hálátlanság és a hűtlenség, ugyanígy nem akarom másoknak.

6. Ugyanígy az, hogy megbántanak, vagy korlátoznak nem ok az elvek átlépésére. Az az ő karmájuk, amit te teszel az meg a tied.

7. Egyszer (igazából többször) döntöttem: ez a családom, jóban-rosszban.

8. Nem akarok zavart okozni egyik helyen se. Ez sok sértésre és bántásra ad okot, amit elkerülnék.

9. (Remélem) Mindig fogok találni olyan istentestvéreket akikkel együtt tudok lenni.

10. Végső soron az önmegvalósítás (ahogy a szóban is áll) egy magányos folyamat. Ha az Úr így rendezte, akkor legyen így. 

Remélem senkit se bántottam meg ezzel. és nem okoztam zavart. Ha igen, szólj, vagy kattints valahova máshova.

„Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.
     
 Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.
     
Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja le. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.
     
 Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják yoginak [vagy misztikusnak], ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása és annak megvalósítása által. Az ilyen ember transzcendentális szinten áll, s önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kavics, kő vagy arany.
     
Aki a becsületes jóakaróval, a gyengéd jótevővel, a pártatlannal, a közvetítővel, az iriggyel, a baráttal, az ellenséggel, a jámborral és a bűnössel is egyenlően bánik, az még fejlettebb.”

Bhagavad-gíta 6. fejezet  5-9. vers