A választ a címben feltett kérdésre Srila Sivarama Maharajatól kapjuk meg:

"Kérdés: hogyan imádkozzunk Krisnához, hogy mennyire fontos ez, és mikor tegyük ezt, nap elején vagy a végén, miként köszönjük meg a dolgokat?

Válasz: Úgy kell imádkoznunk, ahogy az ácáryák tették. Lehet róla olvasni. Vannak olyan imák, melyeket kötelességből mondunk el. Van például az, az ima, amit reggel ébredés után szoktunk mondani:

jayati jana-nivaso devaki-janma-vado
yadu-vara-parisat svair dorbhir asyann adharmam
sthira-cara-vrjina-ghnah susmita-sri-mukhena
vraja-pura-vanitanam vardhayan kama-devam

„Az Úr Krisna az, akit jana-nivasának, minden élőlény végső menedékének neveznek, s akit Devaki-nandanának vagy Yasoda-nandanának, Devaki és Yasoda fiának is hívnak. Ő a Yadu-dinasztia vezére, és erős karjaival minden balszerencsét elűz, minden istentagadó embert elpusztít. Jelenlétével megsemmisít mindent, ami kedvezőtlen az élőlények számára, legyenek akár mozgók, akár mozdulatlanok. Boldog, mosolygó arca örökké egyre erősebb szerelmes vágyat ébreszt Vrndavana gopijaiban. Legyen mindig dicső és boldog!” (Bhág.10.90.48)

Amikor reggel kinyitjuk a szemünket, akkor rögtön kell emlékeznünk lelki tanítómesterre – gurupranáma – és imákat kell ajánlanunk Krisnának. Egyébként az imák amúgy is jelen vannak az életünkben: énekeljük a Gurvastakát, amiben az Úr Caitanyáról, Rádha-Krisnáról is szó van. Akkor énekeljük még Guru-vandanát,melyben a lelki tanítómesterhez imádkozunk. Diety greetingen a Brahma-samhitából éneklünk verseket. De ha akar valaki, akkor kidolgozhat magának másféle ima rendszert, amikor is imádkozik lelki tanítómesterhez, Sríla Prabhupádához, ácáryákhoz, Rúpa Gosvámihoz, az Úr Caitanyához, az Úr Nityánandához, melyekhez vannak standard imák. Ha valaki ezekhez hozzá akar adni, akkor lehet a saját imáit is, melyekben segítséget kér a szolgálatához, szíve tisztításához. Mielőtt lefekszünk, akkor is kell imádkoznunk. Minden bhaktánál változhatnak az imák, de a lényeg az ugyan az mindenki esetében. Tudjuk, hogy mi a célja az életünknek, ami nem más, mint boldoggá tenni Krisnát. De ehhez vágynunk kell arra, hogy megtisztuljunk a nem kívánatos vágyinktól. Ehhez Narottamadás Thákura három iránymutatást:

(1) samprarthanatmika, szívből jövő imák;

(2) dainyavodhika, alázatos meghódolást kifejező imák;

(3) lalasamayi, egy tökéletes szint elérésére vágyódás.

 
Mi ezeknek a jelentősége? Amikor egy bhakta megbánja a múltban elkövetett bűneit, és az Úrhoz imádkozik, hogy bocsássa meg azokat. A másik, hogy Krisnát kéri, hogy fogadja el őt, mint szolgája és a harmadik, amikor valaki a lelki tökéletessége szeretné elérni, de ez utóbbi már a lelki szinten történik.
Imádkoznunk kell és meg kell bánnunk az múltban elkövetett bűneinket. Arra kell gondolnunk, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy van szolgálatunk és ezért imádkoznunk kell, hogy mindig tudjuk szolgálni az Urat és tartson minket a Lótuszlábánál. Szóval ezek az imák hangulatai.
Egy fejlettebb szinten már azért imádkozik valaki, hogy az Urat szolgálhassa, mint gopi vagy mint tehénpásztorfiú. Természetesen olvashatunk más imákat is, mint például amiket Bhaktivinoda Thákura, Narottamadás Thákura írtak vagy melyeket Akrura ajánlott Krisnának. Nagyon fontos, hogy mindig dicsőítsük Krisnát és azokat, akikhez imádkozunk.

Kérdés: Vannak a Mahámantrának különféle magyarázatai, melyek más ácáryáktól vannak. Ezekre lehet-e imádkozás közben gondolni?

Válasz: Igen, lehet, amik a Suddha-bhakti cintámaniban vannak Gopálguru Gosvámitól és Bhaktivinoda Thákurától. Ezeket lehet azzal a céllal, hogy jobban tudjunk hallani, de inkább a hangulat a fontos, de ha akadályozza a hallást, akkor nem. A legjobb, ha úgy imádkozunk: -„Óh, Krisna légy szíves adjál valamilyen szolgálatot.”

Nekünk nagyon dinamikusnak kell lennünk a szankirtanán és nem szabad elmerülnünk valamilyen szokásban. Valamikor ez a szokás működik, de előfordul, hogy egy idő után már nem. Ha egy szokás lett belőle és nem egy napi élő dolog, akkor viszont abból probléma lehet, nagyon nehéz belőle kijönni. Ez főleg akkor okoz nehézséget, amikor a szokás nem hoz eredményt. Előfordul, hogy mindenki nagyon tud eredményekhez ragaszkodni, – és nem szenvedélyből – mert szeretünk valamit felajánlani Krisnának. De Ő nem annyira ragaszkodik az általunk ajánlott eredményhez. Valamikor azt akarja, hogy a tudatunk épüljön fel, vagy törekedjünk, vagy kétségbe essünk vagy csak azért, hogy vegyük komolyabban a lelki életet, ezért nem veszi figyelembe az eredményt.
Ott volt Arjuna példája: még arra is képtelen volt, hogy a Gándiva íjat is meghúzza. Valamikor olyan is előfordul, hogy Krisna véglegesen visszavon egy felhatalmazást."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.