A múltheti nagysikerű Bhaktvidyapurna Maharaja bölcsesség folytatódik.

Ez kicsit hosszabb, de nagyon érdemes elolvasni.

"Kérdés: Aki megházasodik, eleve illúzióban van. De ahhoz, hogy megvalósításra tegyen szert, meg kell házasodnia. Ezért lehet, hogy ebben is van valami ráció. 
     

Válasz: Ez igaz, viszont ezért van szükség képzésre a házasság előtt – hogy megtudd, mi a házasság “tattvája”. Ha beleugrasz egy kútba és víz van az alján, akkor mit számít az, hogy melyik kútba ugrottál bele? Az egyik kútba beleugorva vizes leszel, a másikban viszont nem? Tehát értsük meg a tattvát, s akkor világos lesz előttünk, hogy ha összevegyítjük a férfiakat és a nőket, abból mindig csak probléma lesz. Ez alól még soha nem volt kivétel. Említettük Devahuti és Kardama esetét. Devahuti Brahmának az unokája. Ez azt jelenti, hogy igencsak képzett személy, nem? Kardama pedig Brahmának az egyik fia. Nagyon békésen éltek együtt. A Bhágavatamban egyetlenegy utalást sem találunk arra, hogy bármilyen problémájuk lett volna. Békésen éltek repülő palotájukban, és ide-oda vándoroltak az univerzumban.

Mégis, abban a pillanatban, amikor Kapila azt mondta, hogy tanítani fogja az anyját, Kardama egyből az ajtón kívül termett, s elment az erdőbe. Boldogan távozott. Még ha a legtökéletesebben összeillő olajat és ecetet – a legjobb minőségű görög olívaolajat és a legminőségibb, különleges gonddal elkészített almaecetet – kevered is össze, nem fognak elkeveredni. Még ha egy öt csillagos szálloda magasan kvalifikált francia főszakácsát hozod magaddal, akkor se vegyülnek el. Egy nagyon speciális, szépen vágott kristályüvegbe teszed, megint csak összerázod, az asztalra teszed, s azt látod, hogy újra kettéválnak. Ez a tattva tehát. Az a lényeg, hogy a grihastha élet arra való, hogy megtanuljuk, hogy nem keverednek el. 
     

A lelki világban Krisna mellett ott vannak a gopik, vagy a dvárakai királynők, illetve Visnu mellett Laksmi. Tehát a Legfelsőbb Irányító és Élvező mellett ott vannak az Ő energiái. Egyik oldalon ott a férfi princípium, a másikon a női. Ezt látva úgy döntünk, hogy igen, ezt akarjuk csinálni mi is. Mi akarunk lenni az élvezők. De ahogyan Rávana példája is mutatja, nem lehet megkapni Laksmit. Máyát kapod meg, az árnyékot. Emiatt minden ide érkező élőlény azt hiszi magáról, hogy férfi. Vagyis azt hiszik, hogy ők az irányítók és az élvezők. A lényeg az, hogy ez a hely visszatükröződése amannak a helynek. Ott a férfiak férfi formaként, a Laksmik pedig női formaként vannak jelen. És így minden jól összepasszol. Aztán mindezek az élőlények férfi mentalitással eljönnek ide, s az egész univerzum férfiakkal népesül be. Nőkkel, akik azt gondolják, hogy férfiak.

Ekkor viszont fellép egy probléma. Ha mindenki férfi, akkor hogyan tudunk egy olyan helyzetet teremteni, ahol ott van az élvező és az élvezett is? Mint Krisna és Laksmi. Az anyagi természet ezért úgy rendezi, hogy a fele ezeknek a férfiaknak női formát vegyen fel. Így lehetőségünk van azt hinni, hogy “én vagyok az élvező, és ez pedig az élvezett”. De ez illúzió. A lelki világban Krisna valóban férfi és a nők valóban nők. Az anyagi világban azonban a nők vagy férfi testben vannak, vagy női testben, férfi mentalitással. Megtalálható tehát egy férfi testben lévő férfi princípium, és egy női testben lévő férfi princípium. A kapcsolat alapja a rasa. Ennélfogva, amikor két férfi él együtt, abból nehéz igazi szerelmi rasához jutni. Ezért az anyagi világban a házasságok nem működnek. Mert két férfi él együtt. (Kezd egy kicsit meredek lenni, igaz? De ez történik a világban.) 
     

Ezért egy intelligens ember, amikor egy kútnak az aljára keveredik, ráeszmél, hogy ez egy meglehetősen furcsa hely, s gyorsan kimászik belőle. Tehát az a lényeg, hogy ha legalább követjük a lelki világ kultúráját, s a nők elfogadják Laksmi hangulatát, viseletét és természetét, a férfiak pedig követik Visnu kultúráját, öltözködési és viselkedési szokásait, akkor kulturális szinten működni fog a dolog. Ezért olyan fontos a kultúra. A felek, akik között ott a ragaszkodás, egy idő után ráébredhetnek arra, hogy ragaszkodásuk illuzórikus. A férfi ragaszkodik a nőhöz, aki nem is egy nő. A nő ragaszkodik a férfihoz, aki nem is egy férfi. Ez pusztán az anyagi természet. Igazából két lélekről van szó, és mind a kettő női természetű. Ezért amikor lelki síkon közös kapcsolat van két lélek között, akkor az Krisna szolgálata. Amennyiben ez a kettejüket összekötő közös dolog, akkor a kapcsolatuk nagyon erős lesz, s működni fog. Többé nem leszel illúzióban, hogy most “ez a partner, vagy az a partner?”.

Bármilyen partnered is van, az egy nő lesz, aki azt gondolja, hogy ő egy férfi, női testben. Így működik a dolog. A tűz az tűz. Ha belerakod az ujjad a tűzbe, akkor mindegy, hogy ki vagy, hol vagy, illetve hogy kinek hiszed magad, meg fog égetni. Ha a férfi elvesz egy nőt, akkor nem számít, hogy ki az a nő, meg fogja égetni magát. Ezért amikor egy első osztályú brahmacári megházasodik, a házassága működni fog. Mert ő nincs illúzióban. Nem gondolja, hogy ő egy csodálatos személy, és a felesége olyan boldog lesz, amikor hazajön, s láthatja őt. Állandóan tudatában van annak, hogy itt van két bhakta, akik segíteni próbálnak egymásnak. Minden illuzórikus elképzelést félretesz. Egy olyan helyzet ez, amelyben két, anyagi ragaszkodással rendelkező élőlény segíthet egymásnak, hogy véget vessenek e ragaszkodásnak. 
     

Az a fontos, hogy megértsük, mivel állunk szemben. Ameddig fenntartjuk ezt a férfi mentalitást, addig a házasság nem tud működni, mivel mindkét lény azt gondolja, hogy ő az élvező. Ez kizsákmányolást jelent. És akkor nagyon nehéz, mert a férfi és a nő is azt gondolja, hogy ő az élvező. Ha a férfi és a nő is ezt gondolja, akkor ki az élvezett? Ezért ha mindketten szolgaként tekintenek magukra, akkor Krisna kerül a középpontba. Amennyiben mind a ketten úgy gondolkodnak, hogy “én vagyok az élvező”, akkor két középpont lesz, két középpont pedig nem fér össze egymással. De ha mind a ketten úgy gondolkodnak, hogy “szolga vagyok”, akkor Krisna lesz a középpont, a férj és a feleség pedig szépen Krisna köré tudja szervezni az életét. A házasélet védikus modelljében a férj és a feleség közötti közös síkot Krisna jelenti. Ha a test jelenti ezt, akkor ez az “én vagyok az élvező” mentalitást vonja maga után, a házasság pedig nem fog működni. … Nagyon egyszerű. Legalábbis könnyű elmondani. Viszont meg kell értenünk, hogyan is működik a dolog, s a megfelelő irányba kell törekednünk. Mert ha nem arra törekszünk, semmit se fogunk tanulni. …

Van Jnána dásának egy könyve: Boldog ebben az életben és boldog a következőben. És boldog az azutáni, majd boldog az amaz utáni életben. És így egyik életről a másikra boldogok vagyunk. De ha vissza akarunk menni Istenhez, akkor bhaktákká kell válnunk. Nem lehet szépen elbúcsúzni máyától. Ez itt a probléma. Nem lehet szépen elbúcsúzni. Egyszerűen hátat kell fordítani. Ez a lényeg. Ha a férj és a feleség el akar búcsúzni máyától, akkor egyszerűen el kell magukat vágniuk tőle. Ez minden. El kell tökélniük, hogy nincs több máyá, s hogy Krisna-tudatosak lesznek. Nincs olyan koncepció, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Elmegyünk a francia Riviérára, ülünk a tengerparton – egy szép, előkelő strandon –, finom teát iszogatunk, amit felajánlottunk Krisnának, énekeljük a Hare Krisnát, és ott heverünk a parton, a napon… Szóval mindkét világ legjava! Ülünk a Riviérán és énekeljük a Hare Krisnát. Nem így működik. Máyában vagyunk, nem Krisna-tudatban. Tehát nem lehet szépen elbúcsúzni máyától. El kell határozni magunkat és szilárdan kitartani."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.