Srila Sivarama Maharaja közel 10 éve adott leckéje ma is ugyanolyan aktuális mint akkor. Sőt…

Itt csak az elejét olvashatjátok az egészet innen tudjátok letölteni:

"Szóval, a téma a védikus férfi. Ennek a leckének a célja, - és nekem az a tapasztalatom – kicsit ellensúlyozni a védikus nő „slókát”, ami sokszor van használva. Ahogy én látom, nem mindig tiszta tudással és nem mindig jogosan. Először mindig jó meghatározni egy dolgot, de mi védikus, az egy hosszú téma. Aztán, ahány bhakta van, annyi elképzelés arról, hogy mi védikus.

Szigorú értelembe véve, mint védikus az, ami az Úr Rámacandra idejében létezett. Jelenleg nem létezik és a jövőben sem fog. De, ami még Krisna idejében volt, már az sem volt az. És olyan, mint férfi, nő, guru, ksatriya, sannyási stb. sem lesz, mert Kali- yugában vagyunk. Nincsenek olyan minőségű emberek. Lesz egy arany kor még itt a Kali- yugában és volt szintén egy aranykor Krisna idejében. De lehet egy olyan verzió, ami képviseli majd a védius kort ebben a korszakban és mi ezt próbáljuk majd meghatározni, aminek az alapja a Krisna- tudat.

Mint például, Annasuya, aki meg állította a napot, hogy lenyugodjon. Ő mindent eltűrt a férjétől… őt mondom, mint egy védikus nő… a férje leprás volt, prostituáltakhoz járt, sőt ő vitte el férjét egy kosárban a fején és szolgálta ezt a prostituáltat, mert nem volt pénzük. Egyszóval minden eltűrt a férjétől. De Draupadi már nem tűrt el mindent, pedig nem lehetett azt mondani, hogy ő nem volt védikus. Sokszor megcáfolta Yudisthirát és a Pandavákat, mert Dushásana le akart őt vetkőztetni. Annasuya nem beszélt vissza a férjének, de Draupadi nem csak visszabeszélt, hanem nyilvánosan is ellent mondott. Mind a ketten védikusak voltak, de volt különbség közöttük.

De ebben a korban még azt is nehéz elképzelni, hogy Draupadikat lehet majd találni. Nekünk meg kell érteni, hogy mi a formája annak, ami védikus. Srila Prabhupáda azt hangsúlyozta, mi azért vagyunk itt, hogy létre hozzuk a varnásramot. De ugyan akkor azt is mondja, hogy varnásrmot lehetetlen létrehozni a Kali- yugában. Akkor most pazaroljuk az időt? Satya- yugában nincs varnásrama, de ami dvápara – és treta- yugában szokott lenni, olyan nem lesz. De egy másik féle varnásrama, - aminek az alapja Caitanya Mahaprabhu tanítása és sankirtana – olyan lehet. Ez egy módosított verzió, aminek az alapja „samsiddhir hari tosanam.” Úgy éljenek az emberek, hogy Krisnát elégedetté teszik és ugyanakkor visszamennek Krisnához. Ez a fő célja a varnásramának, ahogy élsz és hogyan énekelsz Hare Krisnát ebben az életben. Ezt a kettő dolgot kell megoldani. Ha csak Hare Krisnát énekelsz, akkor nem tudsz enni. Úgy kell élni, hogy mikor eszel, akkor énekelsz Hare Krisnát is.

Szóval, tiszta kell legyen, mit jelent az, hogy védikus. Ez nagyon sok mindent jelenthet, ha nincs pontosan meghatározva. Például használom ezt a szót, elefánt. De, ha senki sem látott még elefántot, - és amikor azt mondom, hogy jön az elefánt - akkor valaki azt hiszi egy nagy kocsi az elefánt, valaki más azt hiszi a szél az elefánt és valaki azt, hogy a madarak azok. Így mindenki mást gondol és akkor az a szó így nem jelent semmit. Hasonló módon, ha senki sem tudja, mit jelent az, hogy védikus, akkor semmit nem jelent az, hogy védikus férfi vagy védikus nő. Aránylag egyszerű, ahogy Prabhupáda használja és meghatározza ezt a szót egy modern és egy  tradicionális kontextusban. Célja, hogy lehet módosítani és kivenni az elveket a védikus kultúrából és beoltani Caitanya Maháprabhu mozgalmába és a Kali - yugába.

Egy védikus kultúrának az alapja nem a védikus nő és nem a védikus férfi. Arjuna és Krisna vitája az volt, ha a csatában elpusztulnak a férfiak, akkor végük lesz a védikus nőknek. Nem számít az, hogy mi mit csinálunk, úgy is folytatódni fog a védikus társadalom. Szétesik a társadalom, a család és amikor a férfiak meghalnak és a nők nem lesznek védikusak ez már csak a következménye lesz ennek. Szóval, ha csak a nők védikusak, akkor minden probléma meg van oldva. És általában a grihastáknak az a problémája, hogy a nők nem védikusak. A védikus nőnek mindent kell tolerálnia, de az nem számít, hogy a férfi védikus avagy nem. Ha ez meg van, akkor minden probléma meg van oldva. És ez lehet, hogy így van. Kinek mi a felelőssége… otthon a nő védikus és a társadalomban a férfi. De a társadalom az, ami sok otthon összességének van nevezve. A társadalom sikere az, hogy a férfiak védikusak. És mivel kezdődik egy védikus férfi? …hari tosanam ..ők Krisnának a bhaktái és elégedetté teszik Őt. És ez az alapja annak, hogy ők Krisna tudatosak.

Volt egy jó idézet a 7-dik énekből .. és ott Srila Prabhupáda nagyon egyértelműen azt mondja, hogy egy nő nem egy férfinak a rabszolgája. És magyarázza a slókát, amit Nárada muni tanít az ideális grihasta életről. Egy nő nem egy férfinak a rabszolgája, de kell szolgálnia egy Krisna – tudatos férfit. Ha férfi nem Krisna – tudatos, akkor elutasíthatja, de nem fogadhat el egy másikat. Ez egy védikus probléma.

Szóval, Sríla Prabhupáda azt hangsúlyozza, hogy egy nő nem rabszolga, hanem egy anya és nem lehet egy férfi rabszolgája. Egy férfinak az a szerepe, hogy Krisna – tudatos és azért, mert Krisna- tudatos ő védelmet ad. És amikor védelmet ad, akkor jönnek más személyek, akik tudják szolgálni azt, aki adja a védelmet. Prabhupáda hangsúlyozza, mikor valaki nem ad védelmet csak kihasznál valakit, akkor az illető képtelen szolgálni és szolga lenni. Egy nő mindig függ egy apán, egy férjen, egy fiún. Hogyan tud valaki függeni valakin, ha nem kap védelmet? Szükséges az, hogy legyen egy viszony. A társadalomban és a grihasta életben – ahogy én értettem - az első felelősség a férfin van. Ő Krisna- tudatos és megfelelő menedéket ad."

2002 01. 20 NVD.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.