„Álmunkban létrehozzuk a barátság és szeretet társadalmát, s amikor felébredünk, látjuk, hogy nem létezik. Éppen így a durva, valós világbeli társadalom, család és szerelem is álom csupán, amelynek azonnal vége szakad, amint meghalunk.
Akár a finom, akár a durva szinten álmodunk, ezek az álmok mind illuzórikusak és ideiglenesek. Valódi feladatunk az, hogy megértsük: lelkek vagyunk (aham brahmásmi), s ezért másképpen kell cselekednünk. Ha valaki így tesz, boldog lehet.”
Srimad Bhagavatam 7. ének 14. fejezet 3-4. vers magyarázata
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.