A válasz 2. része és az 1. rész idézet között ellentmondás van! Vagyis: "Minden egyes Templom független és önfenntartó kell, hogy maradjon." Szerintem elég egyértelmű, hogy mit akart ezzel a non-centralizált struktúrával. Hogy minden templomnak és központnak legyen saját kasszája, saját emberei stb. hogy fenntartsák az egészséges versenyszellemet a közösségek között és mindenki kitudjon bontakozni a maga módján a lehető legkevesebb nyomás nélkül, hogy odaadóvá váljunk, de ezt csak független szabd individuummal lehetséges. Egyébként a tanácsadói rendszer individuum és versenyszellem ellenes (olvastam az anyagot róla). Ez a mostani struktúra pont az ellenkezőjét teremti meg, ahogy lenni kellene. Hát kitudna valaki itt bontakozni? Én azért sem megyek bele mert én nem akarom magam beskatulyázni egy kis elkülönítőbe. Ha megértjük, hogy Prabhupada miért akart egymástól független templomokat létesíteni, nem bonyolódhatnánk bele Srila Prabhupad által adott szavaiba, s nem kellene szövegelemzésekbe bonyolódnunk. Meg kell érteni a miérteket és a lényeg: hogyan tudna az egyéni lélek önkéntesen, szeretettel Krisna kedvébe járni; hogyan tudna az egyén kibontakozni magáénak érezve a missziót. Hát úgy ha szabadkezet kap a vezetéshez az ötleteinek megvalósításához, szabadon lángolhat. Minden bhakta olyan mint egy tűz, az odaadás tüze és ezt a tüzet nem szabad elnyomni, hanem amennyire csak lehet szabadon kell hagyni, de ha akadályozzuk őt és keretek közé zárjuk, nem képes arra amire egyébként képes lenne. Ez azt hiszem érthető, nem? Ha megmondják, hogy "Legyél lelkes", már abban a pillanatban nem lehetsz őszintén, önkéntes és odaadó. Ez pszichológia. Így működik mindenki és ez nem valami defekt, hanem ez a természete a lényünknek. Meg kell találni annak a módját, hogy hogyan tudna a bhaktában lévő tűz egyre erősebben lángolni. A centralizáció egyenlő az elnyomással, mert az egyén -vagy ha nézzük a globalizációt, ami szintén egyet jelent központosítással csak globális értelemben, így mondjuk egy nemzet lekerül a hatalmasok alá , a piramis aljára, ahonnan képtelenség érvényesülni. Hát éppen ez a lényeg a globalizációnak, az egy-központból irányított világrendnek: az egyének elnyomása, hogy egy engedelmes világpolgárrá váljanak, akik csak telepesek ezen a Földön és csak az elit hatalmi játékának apró részecskéit képezik. Érdemes megnézni a világban, hogy a központosítás az elitnek jó, mert így ellenőrizhetőbbé válnak az alattvalók. Csak ellenőrizhetőségről , és kordábatartásról van szó, az individuum, a természetes individualitás megsemmisítéséről, a versenyszellem eltüntetésééről beszélünk. Én konkrétan arról beszélnék, hogy miért tartanak előadásikat és írnak olyan dolgokat az individuum és a versenyszellemről, ami az ellenkezője amit Prabhupada írt a levélben, mert e két téma összefügg. A non-centralizált struktúra az egyén önkifejezhetőségéről, és a lelkes versenyszellemről szól semmi másról. Prabhupada e miatt a dolog miatt aggódott, hogy megtalálja annak módját, hogyan és milyen helyzetben tudna a lélek, önkéntesen Krisna bhaktája lenni, aki úgy ajánlja szolgálatait, ahogyan ő maga szeretné, a legnagyobb szeretettel. Az hogy írogatják, hogy ki mikor és mit csinált, hánytól és meddig, mindent elpusztít és így bhaktit is. Én ezt tapasztaltam is a bentlétem idején. A központosításból fokozatosan egy ellenőrizés épül fel, majd kialakul az azt irányító elit réteg, ami az egésznek a tetején áll és ebből idővel elnyomás lesz, annak ellenére, hogy esetleg jószándékkal kezdték el. Az a bej, hogy egy központosított rendszeren belüli vezetők automatikusan diktátorrá válnak és ez elkerülhetetlen, ezért nagyon fontos a központok függetlensége egy részről, persze egészséges módon, felügyelet alatt, hogy a fenti eset ne következhessen be. Az a "viszont" szót én úgy értelmeztem, hogy felülírtad Prabhupada tevékenységét, mintha azt mondtad volna, hogy Srila Prabhupada is csinált olyat, amivel ellent ment a saját elveivel. De nyilván nem erről van szó, és meg is érthetjük ha a lényegre koncentrálunk, arra hogy a központosítással az individuumot pusztítják el. Az egyház individuumokból tevődik össze, és hogy lelkes önkéntessé váljon,hogy terjedni tudjon ez a mozgalom valamilyen szinten függetlenné kell tenni, hogy szabadon terjedjen mint a tűz.

Én ezt írtam: "Egy 3-4 fős családot, céget, egyesületet, stb. is lehet úgy irányítani, hogy mindenki megfullad és rosszul érzi magát, és több ezer főt is lehet jó hangulatban, lelkesen tartani. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a szám annál nehezebb, de megoldható és mindig törekedni kell rá." Nem hiszem, hogy ez felülírja Srila Prabhupadot... Ezt pedig Radhanataha Maharaja mondta: "Valójában bármi, amit itt láthattok, amit esetleg lejegyzeteltek vagy tanultok, mindez, lehet, hogy segít. (Nevetés) Én remélem és imádkozom, hogy a segítségetekre legyen. De meg kell értenetek, hogy az alapelv, ami itt mindent működőképessé tesz az az, hogy a tanácsadók és a vezetők igazán, igazán hajlandók áldozatot hozni azért, mert törődnek a vaisnavákkal és segíteni akarnak nekik.… És akkor Krisna hihetetlen módon felhatalmaz bennünket, hogy csodálatos szolgálatot végezzünk." Ez nekem nem tűnik individum ellenesnek :)

Gondoltam, megosztom milyen szándék, ok vezérelt, amikor rátalálva Anatha blogjában arra a bizpnyos levélre, le is fordítottam azt. Szeretném előrebocsátani, hogy az alább leírtak NEM csak tipikusan az ISKCON vagy MKTH Egyházra (hanem más mai egyházakra is), továbbá a szerkezet a társadalomra is igaz. Tehát ez NEM az ISKCON kritikája, hanem általános meglátás. Egyébként személy szerint nem vagyok érdekelt, így elfogult sem vagyok. Ami még fontos: miután akkora port kavart a fordításom, a Mesterem, Lelki vezetőm, vagy ahogy ti is nevezitek, Lelki tanítómester tanácsára _szüneteltetem_ az ilyen jellegű írások fordítását, még ha azokat már össze is gyűjtöttem, és nem egy-két hasonló van még lefordítatlanul, ami csak tovább szítaná a dolgokat. Azt pedig nem akarom, így, hogy nem vagyok az adott közösség tagja. Részlet a honlapomról (ahova a fordításokat - NEM csak Prabhupada leveleit - terveztem, és jelenleg szüneteltetem): "Hivatalosan nem vagyok tagja egyik ún. vallási közösségnek sem. Ennek pedig megvannak az okai. Egyik oka pedig az, hogy mint minden közösségben, előbb-utóbb azokban is kialakul egyfajta hierarchia. Különböző rétegek. Ezt, ha rajzzal szemléltetjük, akkor egy piramis alakját kapjuk. A piramis csúcsa a közösség vezetője (vagy vezetői), és lefelé haladva, a piramis aljához közeledve az alsóbb rétegekben lévők minél lentebb vannak, annál kisebb a közösségi életbe való beleszólásuk. Ennek egyik következménye az, hogy aki nem tölt be (minél nagyobb) vezetői pozíciót, az tulajdonképpen droidként, rabszolgaként cselekszik. Ez különösen veszélyes akkor, ha egy adott közösség irodalma, alapja eredetileg nem az adott közösség nyelvén íródott, ugyanis ekkor a vezetőknek hatalmukban áll egyfajta szűrő szerepet betölteni (egyébként is azt töltik be, de ez is egyik eszközük a sok közül), hogy a tanítások mely részeit engedik látni/ismerni a közösség többi tagjának - vagyis ők döntik el, hogy a tanításoknak mely részét teszik szabadon hozzáférhetővé az adott közösség anyanyelvén is, és melyiket hagyják tudatosan "kallódni"." Remélem, nem bántottam meg senkit sem azzal, hogy a véleményemet leírtam. Úgy gondolom, jó azt is tudni, hogy nem elfogultságból készült a fordítás, stb. A tanulság levonását pedig meghagyom a valóban érintettekre. Erzsébet

Megoldható a nagyszámú egyesületek vezetése, de milyen áron. a kommunizmus során is megoldották, de hát az olyan is volt... Amit Te mondasz, hogy 3-4 főnél is jelentkezhet az elnyomás olyat én is tapasztaltam és így van. Ami a több ezrek irányítását illeti egy közösségben valóban megoldható, de csak akkor ha az valóban egy közösségi szellemben történik, egy közösséggé szerveződve...,de amikor valaki kiejti a száján azt, hogy "Majd én megmondom" akkor azt úgy hívják káosz. Jó hangulat csak akkor van ha egyenlő minden egyes egyén és hagyják kibontakozni egyéniségét, mindenféle külső nyomás nélkül. Amint valaki a másik fölé helyezkedik, máris kezdődik a hatalmi harcnak nevezett szakasz és elnyomás. Ez az emberi természet, ez egy folyamat. Amit Te mondasz az egy igazi közösségen belül oldható meg, de ez a téma már rengeteg gondolkodó embert mozgatott meg, és így rengeteg tanulmány született a közösségépítésről és arra jutottak, hogy: A tudatos közösségépítés során többnyire a következő szakaszokon át vezet az út: álközösség, káosz, kiüresedés, igazi közösség. Ezen szakaszok nem statikusak, egymástól szigorúan elkülönülők, hanem egymásba hajlók, bizonyos mértékig egyszerre vannak jelen az együttlét ideje során. Bár a végső cél az igazi közösség kialakítása, ez a szakasz sem egy statikus állapot, nem lehet mumifikálni, mint egyetlen élő szervezetet sem, mert ezen állapot fenntartása "karbantartást", gondoskodást igényel. 1. Álközösség - a következők jellemzik: * udvariaskodás * felszínes beszélgetés * konfliktusok (el)kerülése * színlelés * szerepjátszás * általánosítások * elvont és/vagy semmitmondó kijelentések * az egyéni különbözőségek figyelmen kívül hagyása 2. Káosz * kiütköznek a különbözőségek * próbálkozások történnek ezek eltörlésére * jóindulatú, ám téves irányú erőfeszítések más(ok) megjavítására, meggyógyítására és/vagy megtérítésére * hangos, nem kreatív, nem eredményes * alcsoportok formálódnak * "csináljuk úgy, ahogyan én mondom"-jellegű szervezkedési próbálkozások * a csoport ellenáll a vezetésnek * más(ok)ra való összpontosítás - "te,ők"-re mutató kijelentések elhangzása # Igazi közösség * gyöngéd csend * béke * elfogadás * dinamikus vezetés - mindenki vezető (Ez a "legyen mindenki vezető" dolgot már olvastam Srila Prabhupadatól) * termelékenység * fájdalom és öröm * tapintható közösségi szellem * játékosság * kegyelemteljes küzdelem * konszenzusos döntések: (A konszenzus egy olyan csoportdöntés (melyet némely tag esetleg nem érez a legjobbnak, de amellyel mind együtt tudnak élni, melyet mindnyájan támogatnak, és amelyet egyikük sem ás alá), amely szavazás nélkül született meg egy olyan folyamat eredménye képpen, melynek során az ügyek teljes nyilvánosságot kaptak, minden tag úgy érzi, hogy kielégítő meghallgatásra talált, ahol mindenkinek egyenlő hatalma és felelőssége van, és a különböző szintű egyéni erény mentén való hatások, mint makacsság vagy karizma, mellőzve lettek, tehát mindenki elégedett a folyamattal. A közösségépítési folyamat igényli, hogy minden tag érzelmileg jelen legyen és aktívan részt vegyen benne, hogy nyíltan, törődéssel és kölcsönös tisztelettel, érzékenyen viszonyuljanak egymáshoz; a csoporttagok legyenek önzetlenek, pártatlanok, képesek arra, hogy kiüresítsék magukat, és birtokoljanak egy paradox tudatosságot mind az emberek, mind az idő értékes voltáról (beleértve azt is, hogy tudják, mikor kielégítő egy adott megoldás, mert abban a pillanatban megállnak és nem kezdik újratárgyalni a problémát addig, míg a csoport ennek szükségességét meg nem állapítja).� [A meghatározás szerzői joga a Valley Diagnostic and Surgical Clinic of Harlingen, Texas, és a Foundation for Community Encouragement�é.) VÉGE Bizonyára mindenkinek ismerős az első két állomás! A fenti kis szösszenet válaszom is egyben a törődéssel kapcsolatban. De azt hiszem ez egy másik téma. Az individuum ellenességet a bhakta-sangán hallottam egy előadás alkalmával, ahol konkrétan kifejtették, hogy az egyéniség, az egyén kifejezése veszélyt jelenthet és veszélyes is, hisz pont az egyéni kifejezésünk miatt kerültünk az Úr Krisnától oly távol. Ezért kijelentették, hogy az egyént keretek közé kell zárni. Hát nem vicces? Egy olyan gyűlésen ahol a közösségépítés volt a téma, aláásták a közösség alapelemeit, és elvet amitől közösség a közösség. A centralizálás kiépítését akadályozza az individuum, ez tiszt sor. Ahhoz, hogy egy teljesen ellenőrizhető rendszer álljon fel, ahhoz az egyéneket el kell nyomni.

Köszönöm a választ (mindenkinek)! Ezzel kapcs. még egy dolgot kérdeznék: Ha valóban az a lényeg, amit a bejegyzésbe írtál, nem értem, ezt a vezetőség miért nem mondta ki nyíltan (Tisztelet 1 ember kivételének Rajtad kívül - de ő sem a tömegnek, hanem kb 6 embernek mondta ezt el)!? Mármint: Sokszor az a probléma, hogy sok kérdést hagynak nyitva, amit nem kéne, és sokat pedig bezárnak, amit viszont nem szabadna... Pl: Olyan dolgokra, amikre konkrét szabályok, magyarázatok vannak, sokszor nem adnak teljes választ, így a bhakták akaratlanul sodródnak bele konfliktusokba - nem csak a 4 szabályra gondolok... Olyan dolgokat viszont, mint az egyén kibontakozása - mint ahogy Anatha is írta - sokszor bűnös felfogásként könyvelik el, pedig nagyrészt nem ütköznek Prabhupada, és a Krisna-tudat elveibe. Azért írtam, hogy nagyrészt, mert természetesen vannak kibontakozási formák, amik már nem elfogadhatóak, pl. ne menjen be senki gandzsával a templomba, arra hivatkozva, hogy csak a tudtát tágítja azzal, hogy szívja a mariskacigit, vagy ne ócsárolja Krisnát, mondván, hogy ő jobban tudja nála, hogy mi a jó és mi nem, stb... ez valóban nem odavaló! Az egyéni gondolkodást, ha jól tudom, Prabhupada méltányolta, és mint ahogy a tapasztalatok is mutatják, a gondolatok csak akkor válnak veszélyessé, mikor valaki meggyőző érveket hoz fel arra, hogy egy rendszer épp miért nem működik. De csak azt lehet megcáfolni, ami valóban nincs a helyén. Prabhupadot pl. senkinek nem sikerült, és, ha "mégis", akkor idővel kibukott a dolog, hogy a kedves ellenkezőnek nem volt igaza...

Te Anatha! Direkt hagytad ki a "kiüresedés" jellemzőit a leírásodból? Vagy az a káosz szinonímájaként szerepelt?

A kiüresedést tényleg kihagytam, mert nem akartam hosszúra engedni # Kiüresedés - a "választóvíz" * elmélkedőbb, egyben a legkényesebb, legkritikusabb szakasz * az egyének sebezhetősége, nyíltsága * a kommunikációs gátaktól való kiüresedés ideje * én-kijelentések megtétele * sok csend, kockázatvállalás, mély odafigyelés A kiüresedés a legnehezebb szakasz és ezt sajnos kevés közösség éri el, hisz egy csomó dologtól kell megválni és elfogadni másokat mondjuk pl. Ha közösséget építeni egyáltalán nem nehéz dolog. Egyszerű az egyszerűeknek és ami az egésznek a mozgatója, a tagok közötti mély tisztelet és elfogadás. Íme egy történet: A történet egy kolostorról szól amelyre nehéz idők jártak. Valamikor ez egy nagyszerű szerzetesrend volt, de üldöztetések miatt, az összes hozzájuk tartozó ház odaveszett, és már csak öt szerzetes maradt a hanyatló házban: az apát és négy másik, kor szerint mind hetvenen túl. Egy nyilvánvalóan haldokló rend volt. A kolostort körülvevő sűrű erdőben volt egy kis kunyhó, amit egy rabbi időnként remetelakként használt. Az idős szerzetesek az idők során nagyon kifinomult lélekre tettek szert és ezért mindig megérezték amikor a rabbi a remetelakban tartózkodott. "A rabbi itt az erdőben, a rabbi az erdőben van" suttogták. Egyszer szöget ütött az apát fejében, hogy látogassa meg a rabbit, hátha olyan tanáccsal tudna szolgálni, amivel a kolostor megmenthető. A rabbi szívesen látta az apátot a kunyhójában. Azonban amikor az apát elmondta látogatása okát, a rabbi csak annyit mondott, "tudom, hogy van". "A szellem kiment az emberekből. Az én városomban is ugyanígy van. Többé már majdnem senki nem jár a zsinagógába." Úgyhogy az idős apát és az idős rabbi együtt zokogtak. Utána együtt olvasgattak a Tórából, és mély dolgokról beszélgettek. Amikor az apátnak indulnia kellett megölelték egymást: "Nagyszerű volt újra találkozni ennyi év után," mondta az apát, "de nem sikerült az amiért jöttem. Nincs semmi amit tudna nekem mondani ami segítene megmenteni a haldokló rendünket?" "Sajnálom, nem" válaszolta a rabbi. "nincs semilyen tanácsom amit adhatnék. Ámbár annyit elmondhatok, hogy közületek az egyik a Megváltó." Amikor az apát visszatért a kolostorba a szerzetes társai összegyűltek, hogy megkérdezhessék: "Na, mit mondott a rabbi?" "A rabbi valami nagyon titokzatosat mondott, ami nagyon talányos. Azt mondta, hogy közülünk az egyik a Megváltó. Nem tudom mit akart ezzel mondani." Ezt követően, az idős szerzetesek azon tűnődtek, hogy van-e valami jelentősége annak amit a rabbi mondott. Közülünk az egyik a Megváltó? Érthette ezt úgy vajon, hogy az egyik szerzetes magunk közül? Ha igen, kicsoda? Azt feltételezed, hogy az apátra gondolt? Igen, ha bárkire is gondolt, az valószínüleg Apát Atya lehet. Ő már több mint egy generácó óta a mi vezetőnk. Másfelől, érthette Tamás Testvért is. Tamás Testvér bizonyára egy szent ember. Mindenki tudja, hogy Tamás a világosság embere. Biztos, hogy nem Elek Testvérre gondolhatott, néha rögeszmés tud lenni. De, ha jobban belegondolunk, még akkor is, ha szálka az emberek szemében, mikor visszatekintünk Eleknek mindig igaza van. Gyakran, nagyon is igaza van. Lehet, hogy a rabbi tényleg Elek Testvérre gondolt. De biztosan nem Fülöp Testvérre. Fülöp annyira passzív, egy igazi senki. Ugyanakkor majdnem eszelős módon képes arra, hogy ott legyen amikor szükséged van rá. Lehet, hogy Fülöp a Megváltó. Nyilván, hogy a rabbi rám nem gondolhatott. Lehetetlen, hogy rám gondolt volna. Én csak egy hétköznapi ember vagyok. Mégis, tételezzük fel, hogy így tett? Tételezzük fel, hogy én vagyok a Megváltó? Jaj, Istenem, nem én. Én nem jelenthetek a számodra olyan sokat, ugy-e? Ahogy ezen tanakodtak, az idős szerzetesek elkezdtek egymással rendkívüli tisztelettel bánni, arra gondolva, hogy esetleg a társuk a Megváltó. És magukra is rendkívüli tisztelettel kezdtek gondolni. Továbbra is eljöttek időnként mások, hogy meglátogassák a kolostort a szép erdőben. Eljöttek kirándulni a kis tisztásra, hogy vándoroljanak az ösvényeken és nem különben, hogy imádkozzanak a romos kápolnánál. Ahogy arra jártak, megérezték azt a rendkívüli tiszteletet, ami elkezdte körülvenni az öt szerzetest és ami úgy tünt, hogy kisugárzik tőlük és áthatja a hely légkörét. Furcsa módon, nagyon vonzónak hatott. Alig tudván miért, elkezdtek visszajárni a kolostorhoz kirándulni, játszani, imádkozni. Hozták a barátaikat is, ehhez a különleges helyhez. És a barátaik hozták további barátaikat. Aztán azok közül akik eljöttek meglátogatni a kolostort, néhány fiatalabb elkezdett egyre többet és többet szóba elegyedni a szerzetesekkel. Egy idő után, az egyik megkérdezte, hogy beléphet-e a rendbe. Aztán egy másvalaki is, és megint valaki. Úgyhogy néhány éven belül a kolostor újra elkezdett egy virágzó szerzetesrenddé válni, és köszönhetően a rabbi ajándékának, az ország vibráló lelki/spirituális központjává vált.

Nagyon szép történet. És 100%-ig igaz.

Szép, de egy kicsit eltértem a témától, de a lényeg amit el akartam mondani az az, hogy a centralizált struktúrát azért szerette volna Prabhupada, nem gazdasági meg egyéb menedzsment miatt, hanem azért hogy a Hare Krisna bhaktái egyenlő eséllyel indulhassanak a pályákon, különböző területen hogy a lélek minél jobban kibontakozhasson és ezt egy ilyen szabadabb, levegősebb rendszerben lehet elérni. Viszont a központosított rendszeren belül a tagok automatikusan egy piramissá rendeződnek és lesz alja és teteje ahol nyilván kevesebben vannak. Srila Prabhupad egy teljesen új vezetési modellt állított fel, amilyet ez addig még nem volt példa. Csak a tagok szabad mozgása érdekében. És ez el is mondta, de sajnos sokat panaszkodott, hogy állandóan visszatérnek a régi modellekhez a régi rossz módszerekhez. Így nehéz és ez nagyon fájt Neki.

Rákérdeztem arra a bizonyos levélre egy Prabhupada tanítványtól, hogy valóban csak Amerikára vonatkozott e az, amit abban Prabhupada a központosításról írt, a leghatározottabban nem volt a válasz. Az igaz, hogy Magyarország nagyon kicsi, de ettől függetlenül az elv ugyanaz. (Legalábbis én így látom.) De erről a levélről nagyon körültekintően kell(ene) nyilatkozni pro és kontra. A Bhakti Tirtha Maharaj könyvei körül kialakult feszültséget illetően majd egy magán e-mailben feltárom neked a valós helyzetet, majd ha jónak látod felteszed a blogra. Egy totális félreértés van a Lelki harcos könyvek körül, Bhakti Tirtha Maharajnak semmi köze ahhoz, hogy a bhakták kritikusak vagy arrogánsan viselkednek bizonyos helyzetekben.

Én nem mennék bele ennyire nagyon a részletekbe meg a szavakkal való játszadozásba sem. De nem beszélt még senki arról mit jelentettek ezek a Központok. Ahol most beszüntek /Eger, Pécs, Kecskemét/ most mi fog történni a bhaktákkal? Én személyesen ismerek olyan bhaktákat akik ottrekedtek templom nélkül -és meglehet az ő "hibájuk", hogy nem olyan emelkedettek, hogy megoldják az egymással való társulás problémáját mint pl a HELY- de ez nem az Egyház feladata is lenne? Vagy akkor csak annyit kapnak a támogatók, hogy pár ezerért olcsóbban mehetnek az ünnepekre? Költséghatékonyság? Miről beszélsz? Nem az a lényeg, hogy mindenki gyakorolhassa a Krisna tudatot? Pécsről például 10 nél több bhakta jött az elmúlt pár évben akikből páran most szankirtanosok.

"Magyarország akkora mint egy amerikai város fele." És ez ok arra, hogy mondjuk Pécsett ne legyenek vasárnapi programok? Úgy vettem ki a bejegyzésedből, hogy Srila Prabhupáda szerint -szerinted- egy magyarországi területre 2 templom is elég. Te valóban helyesled ezt? /Beleképzelve magad abba a helyzetbe, hogy pécsi vagy./

Kedves notim! Én szeretném, hogy legyen mindenhol központ. Tavaly többször is voltam Pécsen, hogy lelkesen segítsem az új hely keresését. A saját pénzemből nyitottam központot Budapest másik végén 1998-ban, mert tudtam, hogy milyen nehéz helyzetben vannak ott a bhakták. Én csak arra akartam rávilágítani, hogy nem a szó a lényeg, hanem, hogy hogyan csináljuk.

Hare Krisna Ha te szeretnéd, hogy mindenhol legyen központ akkor nem értesz egyet ezekkel a dolgokkal amik történtek ugye? Nekem vannak ismerőseim akiknek ez hatalmas érvágás volt. Légyszives -mivel te jobban belelátsz a dolgokba- mond el, hogy mi szükség volt beszüntetni a vidéki központokat? Vagy ha azt akarják, hogy a kongregáció tartsa fennt őket és ne a szankrtanos szerzetesek -ez rendben is lenne- akkor mért nem segít az Egyház legalább részben anyagilag, és mért nem nyílt még ezekben a városokban legalább egy kis náma hata? Nem szeretnék ellenségesnek tűnni de ezek a kérdések nagyon érdekelnek és nagyon kíváncsi lennék mit tudsz elmondani erről. Ha csak egy bhaktának szakad meg a lelki élete akkor megérte? Köszi előre is a válaszokat!

Hare Krisna Kedves Notim! Bár nem engem kérdeztél pont erről írtam ma bejegyzést a blogomon, az infok az egyházvezetéstől származnak, akiket nyugodtan megkérdezhetsz erről. A véleményem szerintem egyértelmű, amúgy sajnálom én is, hogy megszűnt Pécs, mert a legpozitívabb élményeim a Krisna tudattal kapcsolatban ott voltak. Kitartást nektek! Radhé, Radhé!

Hare Krisna Mes! Köszönöm a válaszod én is ezeket halottam és tudtam bár nem értem teljesen, hogy lehet ezeket a dolgokat pozitívan megélni. Erre lennék kíváncsi Vijaya Gouranga prabhutól és kiváncsi lennék az ő egyéni véleményére is. Minden jót kívánok nektek. Gouranga

Kedves notim! Már jeleztem, hogy nem hiszem, hogy most lenne itt az ideje a véleményem kinyílvánításának. Amúgy mindig megtettem a megfelelő helyeken. Az egész blog az én véleményem, mégha az egybeesik a Szentírásokkal, Szentekkel és más gondolkodó emberekével. Olvasd figyelmesen!

Haribol! Rendben, csak kíváncsi voltam illetve vagyok is arra, hogy ennek a döntésnek mi volt a pozitív oldala ami segíti a bhakták lelki életét. Persze tudom, hogy ez nem a te egyéni döntésed volt és talán nem is értett egyet vele minden akkori vezető. Gouranga

Hare Krisna! Csak még a fenti kommenthez szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy ha már a központosítás pozitív hatásait keressük, akkor annyi pozitív hatása mindenképpen van, hogy önállóságra nevelődnek (kényszerítődnek) a bhakták. A másik pozitív hatás, ha az anyagiakat nézzük, hogy megmarad a Farm és a budapesti templom. Ugyanis ezek fenntartása igen költséges és ebbe sokszor a bhakták bele sem gondolnak. Most én Belgiumban vagyok egy nagyon szerény és egyszerű templomban, ami egyátalán nem hasonlítható a mi templomainkhoz, otthon Magyarországon. Ezt a templomot többször újra kellett éleszteni ilyen olyan okok miatt és bizony nagyon nehezen tartják fenn így is. Azért ebbe a részébe is próbáljátok meg beleélni magatokat, hogy bizony a fűtésszámla, a vízszámla stb. otthon milliokat emészt fel. Ezt valahonnan elő kell teremteni. Ha azt akarjátok, hogy fennmaradjanak a templomok azért sajnos áldozatot kell hozni. Most úgy néz ki, hogy például az adó 1%-ot elveszti Magyarországon az egyház, mert elveszi a jelenlegi kormány és az bizony nem kevés kiesést jelent. Nem hinném, hogy bárki örülne, ha a bank egyszer csak elárverezné a "fejünk fölül" pl. a budapesti templomot. Mert sajnos ilyen pl. Amerikában előfordult, hogy el kellett adni a Farm egy részét, hogy az adósságot ki tudják fizetni. Ezt szeretné bárki? Nem hiszem.

Haribol' Azert a videki kozpontok legalább nullszadosra jottek ki ebben gondoéom egyet ertunk.

Haribol! Ebben a kérdésben nem tudok nyilatkozni, sosem éltem ilyen központban és a költésgvetésükről sem tudok sokat, csak annyit, hogy sokat adományoztak a Farmnak. Ebből látható szerintem, hogy a legfőbb projekt Magyarországon Krisna Völgy fenntartása és fejlesztése. Minden ennek a célnak van alárendelve. Azthiszem ez sok mindent világosabbá tesz. Nem tudom Vijaya Gouranga prabhu egyetért e az általam leírottakkal, ha nem kérem hogy javítson ki legyen kedves. Köszönöm!

Prabhupada mindig mondta, hogy az anyagiak Krisnától jönnek. Ez egy lelki mozgalom és a megélhetésünk felől Krisna gondoskodik. Ez a mozgalom főleg brámanákat képez és a brámanáknak nem illik aggodalmaskodni a holnap miatt. Ha szépen végzik a lelki kötelességeiket, szépen prédikálnak, az Úr Krisna elköldi amre szükség van. Egy lelki mozgalomban nem lehet materiális módon közelíteni ehhez a kérdéshez: "Milesz ha nem tujuk kifizetni a számlákat". Van egy táblázat amire Prabhupad idézetek vannak feltüntetve, hogy mi kell ahhoz, hogy jól működjenek a dolgok. Darma, artha , káma, moksa. Az élet négy célja. Az első, s főleg az egyház szempontjából, a legfontosab a dharma védelme, betartása éé ebből lesz minden más. Ez a lényeg. De amit láttam, és feltünt nekem a farmon is, hogy a dharmát fölcserélte az artha. Ilyen kijelentések a faliujságon, hogy "nem lehet olyan emberekkel előre haldni a projektekbe, akik inkább a Szent Nevet" az ilyen kijelentésekkor azért felnéz az ember. "Most mivan?" Én hiszek abban és bízom abban, hogy tényleg ha betratjuk a és fentartjuk a kapcsolatunkat Krisnával, virágozni fog minden, de most én mást látok, nem virágzik sajnos és ezért sírok sokat. Miért zárnak be központok, vagy legalábbis miért mennek rosszúl a vidéki dolgok? Vajon mi lehet a hiba a képben? A terjeszkedés hejett visszaszorulást látok. Sok a panasz, nagyon sok a panasz a probléma abban van, hogy központosítottuk a dolgokat, elszakadtak az önállóságtól, függő helyzetbe kerültek a dolgok és emiatt áll minden.

Minden központnak a működését önállóan kellett megoldani és ezt meg is tették. A nagyobbaknál főleg a murtimádat ill. a vendégek fogadása jelent extra terhet. Valóban sokan nem gondolják, hogy a dolgok amik "csak úgy" vannak mennyibe kerülnek. Én mindig abban bíztam, hogy ha elégedetté teszük Gauranitait azzal, hogy Budapesten szépen prédikálunk, könyvet- és ételtosztunk, harinámozunk és közben nem kockáztatjuk saját lelkiéletünket minden jönni fog. És valóban ez történt.