Már majdnem minden bhakta oldal megemlítette a szomorú hírt.
Én csak most tudok írni Róla.
Nem tudom felmérni a nagyságát, helyzetét, csak egy dolgot tudok tenni: nagyon nagy köszönetet mondani.
Személyesen is volt szerencsém részt venni a bhajanjain 1996-ban és 2000-ben, amikor Vindávanaban voltam. Csak távolról csodáltam.
A legnagyobb hálával a személyes találkozást jóval megelőző hangfelvételeiért tartozom Neki.
Ahogy korábban említettem a 90-es évek elején a bhajan a bhakták csekély tudása miatt nem volt egy zenei élmény. Amikor azt mondták, hogy ebből ered minden dallam és ez vár ránk a lelkivilágban, megrettentem.
Már kezdtem beletörődni, hogy ez már csak ilyen, amikor eljutottak hozzám Aindra prabhu kazettái. Az odaadás és a lelki értékek mellett olyan változatos, csodaszép zenei világot tárt fel előttem, amit végtelenségig lehetett hallgatni.
Az akkori (és mostani) nagyon szennyes személyemnek ez mindent jelentett.
Nem csodálom, hogy hiányzott Fentről és mennie kellett.
Nekem is hiányozni fog…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.