Ott állt az udvarban egyedül.
Szép nagy kert volt, profi fűvel. Leállította a labdát és nekirúgta a kerítésnek.
Mivel sok kiállás és egyenetlenség volt a lábazatban és a rácsban ezért kiszámíthatatlan volt, hogy merre fog visszapattanni.
Szinte úszott a levegőben, imádott vetődni. Bár nem volt egy kapus méret (sőt) mégis bekerült az iskola válogatottba többször is.
Most is elkapta a labdát. Körbenézett. Nem látta senki.
Legbelül biztos volt benne, hogy figyelik és ez csak egy teszt. Valahol a nagyon különleges szülei és társai várják, csak most ilyen egyszerű körülmények között kell felnőnie, hogy ne biza el magát.
Sok év múlva úgy gondolta, hogy megtalálta a családját. Igazi Apa, aki tényleg szereti és gondoskodik róla. Testvérek, barátok, akikkel a kapcsolat egy életre szól és teljesen mentes minden önzéstől. Persze voltak gondok is, de mindenen átmutatott a csodálatos közös cél és hogy kész adni az életét nekik és ez kölcsönös.
Ott áll az udvarban egyedül.
Szép nagy kert,profi fűvel. Most nincs labda. Itt nem szokás.
Legbelül még mindig nem érti, hogy hova lett a családja. Azt mondják, hogy majd máshol lesz, fenn, túl az anyagi létezésen.
Elhiszi, de ettől még ugyanúgy fáj.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.