Régebben már említettem, hogy amiatt, hogy már házas voltam amikor a Krisna-tudattal aktívan elkezdtem foglalkozni rögtön befogtak, hogy segítsem az induló kapcsolatokat, házasságokat. Ez a misszióm azóta (1995) is tart.

Biztos észrevettétek, hogy sokszor téma ez itt is. Rengeteg írás, könyv szól róla, amiből a legtöbb hasznos, jó, de olyan, amelyik kifejezetten azoknak a pároknak szól, akik komolyan szeretnének fejlődni/kitartani a Krisna-tudatban, gyakorlatilag nincs.

Pár évvel ezelőtt lefordítottuk a Bombay-i bhakták által készített „Grihasta Asrama Kézikönyvet”.

Sok mindenkinek odaadtam, lemásoltam, de most itt a csodálatos lehetőség, hogy mindenkivel megosszam.

Itt tudjátok letölteni teljes egészében. Nem túl hosszú, 46 oldal. Szépen felépített, példákkal alátámasztott magyarázatokat és még példaeseteket is tartalmaz.

Íme, néhány példa a könyvből:

"Csak az egyik fél szeretne gyereket

Sindhu: Minden rokonom és barátom azt kérdezgeti, hogy van-e már valami jó hír.
Sridhar: Jaj, ne kezd megint!
Sindhu: Miért zavar, ha felhozom ezt a témát?
Sridhar: Mert elegem van belőle és belefáradtam, hogy mindig ugyanazt hallgassam.
Sindhu: Pedig addig fogom mondogatni, amíg nem teljesül a vágyam.
Sridhar: Értem már miről van szó. Nem mások kérdezgetik, hanem te akarsz gyereket.
Sindhu: Igen. De mi a baj ezzel?
Sridhar: Hogy mi a baj? Nem hiszem, hogy elég erősek vagyunk a Krisna-tudatban ahhoz, hogy gyereket vállaljunk. Hallani sem akarok többet erről.
Sindhu: Mi lesz ha a vágy később ébred fel és akkor már túl késő lesz?
Sridhar: Sohasem túl késő. Nem tudod, hogy Srinivasa acarya akkor született, mikor az apja nyolcvan éves volt? Várunk amíg Krisna megnyilvánul.
Sindhu: Mi nem vagyunk tiszta bhakták, hogy Krisna megjelenjen nekünk.
Sridhar: Ahogy mondod. Szóval nem lesz gyerekünk.
Sindhu frusztráltan odébbáll.

 Az lenne az ideális, ha a partnerek még a házasság előtt eldöntenék, hogy akarnak-e gyermeket vállalni vagy sem.  Más esetben a párnak idősebb vaisnaváktól vagy a lelki tanítómestertől kell tanácsot kérnie.

Visszaesés a házasságkötés után

Triloknathdas meglátogatja közeli barátait, Sudhirt és Sunitat, akik házasságkötésük előtt 16 kört japáztak és követték a szabályozó elveket. Triloknath már jó néhány napja nem találkozott a párral a templomban.

Triloknathdas: Reggel 9 óra van. Remélem, nem jöttem rosszkor. Már befejeztétek a köreiteket?
Sudhir és Sunita: De jó, hogy eljöttél! Ami a köröket illeti, csak lefekvés előtt szoktuk befejezni. Valahogy olyan nehéz mostanában korán felkelni.
Triloknathdas: De Sudhir prabhu, emlékszem, annyira odafigyeltél a japádra és te is Sunita mataji. Mi történt veletek?
Sunita: Igazából semmi, csak annyi tennivalónk van.
Triloknathdas: Hiányoltunk titeket Radhastamin. Csodálatos lelki élmény volt minden bhaktának.
Sudhir: Nem tudtunk menni, mert egy Satyanarayan puja-n kellett részt vennünk a barátoméknál.

 Ez a házasság megzavaró hatása. A férj és a feleség is tanácsadáson vett részt a grhastha ashram valódi céljáról, vagyis hogy segítség egymást a Krisna-tudatban való fejlődésben.

 Éretlen megértés a társadalmi felelősségről

A feleség társadalmi okokból gyakran szeretné látogatni az édesanyját. A férjét érthetően bosszantja ez a viselkedés.

Gayatri: Holnap szeretnék elmenni Puneba és nyolc napig ott maradni a szüleimnél.
Gangadhar: Légy szíves, ne menj most. A múlt hónapban voltál és nekem nagyon nehéz volt megfőzni a bhogát, felajánlani a murtiknak és aztán helytállni az irodában is.
Gayatri: Ez teljesen ésszerűtlen. Mi van akkor, ha a múlt hónapban is voltam? A lényeg, hogy most menni akarok. A nővérem barátjának az unokatestvére most házasodik. Muszáj ott lennem. Miért nem eszel a templomban? Az megoldja a problémát.

A férjnek meg kellene értenie és elfogadnia a feleség természetes ragaszkodását a szüleihez, a feleségnek pedig érzékenynek kellene lennie a férj szükségleteire és kényelmére.

Uma: Légy szíves, ne felejts el eljönni a szüleimhez ma este munka után. Az apám 60. születésnapjára vagyunk hivatalosak. Egy csomó rokonnal tudunk majd találkozni.
Umesh: Én nem akarok menni. Ez egy kimondottan karmi esemény.
Uma: Hogyha nem megyünk el, pedig itthon vagyunk, a szüleim félre fogják érteni és nagyon szomorúak lesznek.
Umesh: Ha annyira akarsz menjél, de engem hagyj ki belőle!
Uma: Kérdezzük meg a tanácsadónkat!

A tanácsadó azt javasolta a párnak, hogy vegyenek részt az eseményen és szerezzenek örömet Uma szüleinek. Azt is ajánlotta, hogy mivel Umesh jó kirtana énekes, tartson egy kis bhajant és használja ki az alkalmat a prédikálásra."

Szóval, aki érintett: kötelező olvasmány!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.