Megmondjam, vagy nem?

2010.02.01. 06:31

énA címben említett kérdés végig kíséri az életemet. Amikorról emlékeim vannak (kb. ovi) már ott volt a probléma, ami aztán folytatódott a sulikban, katonaságnál, munkahelyen, sőt itt a Krisna-tudatban is.

Alapvetően a természetemben keresendő a forrás. Egyszerre vagyok elvhű, igazság-bajnok, szókimondó, forradalmár és nagyon érzékeny, konfliktust- és mások megbántását kerülő személy. Hát ők „ketten” háborúznak már több mint 40 éve.

Persze tudom, hogy ez probléma mindenkinek, kinek jobban, kinek kevésbé. Ezért is érdekes ez a téma. Itt, ezen a blogon is találhatsz erre utaló témákat.

Sokat számít a híres „hely, idő, körülmény” tényező, hogy hol, mikor és milyen helyzetben kell megmondani a frankót, de ennek inkább egy külön bejegyzést szánnék.

Van egy pont, amikor döntened kell: igen, vagy nem. Megszólalok, vagy kussolok. A dolog egyszerűen hangzik, de messze nem az. Hogy ezt a döntést megfelelően meghozd nagyon sok körülményt ismerned kell. Nézzünk néhányat:
- dolgom-e az adott témáról szólni
- megy e előre attól, amit mondok
- kíváncsi egyáltalán valaki a véleményemre
- van-e olyan kapcsolat, hogy esély legyen
- nem-e ártok inkább az adott esetben
- biztos, hogy ott és akkor kell szólnom
- motivációktól mentes vagyok-e
- és még sok minden más…

Életemben most egy olyan szakaszon vagyok túl, amikor szinte mindenről a környezetemben kellett, hogy legyen véleményem és ezt nyilvánosságra is kellett hoznom, szinte csak a módszeren gondolkodhattam. Egy darabig nehéz volt megemészteni, hogy ez most nincs így és nyugodtan lekapcsolhatom rendszeresen a beépített analizátort.

Ez a mostani időszak jó arra is, hogy nyugodtan elgondolkodjak rajta, vajon „megmondjam, vagy nem”.

Te szoktál ilyesmin gondolkodni?

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr75142128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NinMami 2010.02.01. 08:38:42

Nagyon jó poszt!!! Ha az ember többször feltenné magának ezeket a kérdéseket mielőtt kinyitja a száját, kevesebb konfliktus lenne. Harcművész berkekben vált szállóigévé: "Azért van két fülünk és csak egy szánk, hogy dupla annyit halgassunk és figyeljünk, mint amennyit beszélünk" :) Nekem ez nagyon tetszik :)

norbonc 2010.02.01. 20:56:05

"Titkok közül a csend vagyok...csak kevesen értenek engem...hogyha majd választanod kell,kérlek válaszd a csendet." Nagyon jó poszt.Nagyon összetett és elgondolkodtató.
süti beállítások módosítása