Az év ezen időszakában a Karácsony mindenkit érint. Minket, Krisnásokat is.
Például ha megfeledkezel róla és ártatlanul megközelítesz egy bevásárlóközpontot, mondjuk élelmiszer beszerzés céljából rögtön bajba kerülsz. Már a megközelítéssel, parkolással problémák adódnak. Mintha megtízszereződne Magyarország lakossága.
Érthetetlen
Mivel a gyomrok valószínűleg nem növekednek meg, vélhetően az ajándékvásárlás a fő hajtóerő. De kinek?
A gyerekek viszonylag egyszerűen letudhatóak, hisz végtelen kívánság özönnel rendelkeznek aminek csak a pénztárca szab határt. az előző heti besárlásnál végigviszed, sóhajt itt, sóhajt ott, aztán utána már csak vissza kell menni megvenni.
A felnőttek meg egymás között nem csinálnak nagy faxnit belőle: jöhet a szokásos pulóver, parfüm, csoki, pia, stb.
Érdekes, mióta megszületett a fiam, a nagymamám (aki szinte az egyetlen élő rokonom) számára meg szűntem létezni. Nincs szülinap, nincs karácsony. Most lettem neki felnőtt.
Az állat
A tömegen kívül a másik jellemző, az ünnepi, szeretetteljes hangulat. Már a parkolásnál feltűnik: „Mit tetvészkedsz te mazsola”, „kotródj onnan, az az én helyem”. Így, a szeretet ünnepére készülve.
Bent, az áruházban csak kiteljesedik az odaadás: „Mi az szart vegyünk a nagymamának?”. „Nem mindegy, úgyse örül semminek”. Ezért tényleg érdemes.
Érdemes beállni ebbe az őrületbe?
Várom a te élményedet, véleményedet is.
Biztos, hogy van.
És folytatjuk a témát.
A héten szerdán leckét tartottam a Srimad Bhagavatam 4. ének 25. fejezet 11. verséből.
„Puranjana király kutatni kezdett egy alkalmas hely után, ahol élhetne. Az egész világot bejárta, ám még hosszú vándorlás után sem talált kedvére való helyet. Rosszkedvű és csalódott volt.”
A címben említett igen fontos kérdésre, ill. arra, hogy ki a főnök, lehet, hogy választ kapsz, ha letöltöd innen és meghallgatod.
Már volt szó róla, hogy most zajlik a 20. Srila Prabhupada Marathon, amikor a lelkes Krisna-hívők még a szokásosnál is lelkesebben terjesztik a Szentírásokat.
Három hatalmas kérésem lenne az olvasóimhoz:
1. Próbálj te is részt venni benne. Vagy úgy, hogy kipróbálod, és az utcán ismeretlenül adod át a transzcendentális lehetőséget, vagy pedig az ismeretségi körödet árasztod el.
2. Szerezd be te is a hiányzó darabokat. Hívhatsz, vagy írhatsz nekem is. Itt van egy szuper ízelítő Kisordas barátom lelki marketingjéből.
3. Ha találkozol bárhol egy ázó-fázó könyvosztó Krisnással, valamennyit adományozzál neki. Hihetetlen lelki áldással, és egy nagy mosollyal mindenképp gazdagabb leszel.
December 12-én, szombaton 18 órától az Átmacenterben (Bp. V. ker. Vigyázó Ferenc u. 4.) lesz a következő, és egyben az idei utolsó Gondolkodó-klub.
A Bhagavad-gíta 4 fő versét boncolgatva olyan kérdésekre keressük a választ, mint, hogy milyen hangulatban forduljunk a Legfelsőbb felé, milyen intenzitással kell ezt tenni és mi lesz az eredménye.
Remélem, ez elég izgalmasan hangzik neked is és találkozunk a Gondolkodó-klubban!
Ez most nagyon népszerű téma, még engem is hívtak többen, hogy mi a véleményem.
Van véleményem, de a téma túl rázós, hogy bárkit is befolyásoljak bármilyen irányban. Viszont itt klassz videó, úgy 20-30 évvel ez előttről.
A jelenet egy részlet a Mézga család kalandjaiból, amikor a szomszédjuk dr. Máris egy szigetre keveredett:
A címben felvetett kérdés komoly téma, lehet, hogy még többször is lesz szó róla.
A napokban olvastam egy cikket ami felhozta bennem a témát. Íme:
„Egy évvel az esküvő után a nők 22 százaléka átlagosan közel 7,5 kilóval lesz nehezebb, és ez komoly vitákhoz vezet életük párjával - derül ki egy joghurtgyártó cég felméréséből, amelyben 3000 férjezett hölgyet kérdeztek meg.
A válaszadó nők több mint fele azt mondta, az esküvő után már nem aggódott annyira a testsúlya miatt, míg minden ötödik bevallotta: a nászúton túl "engedékeny" volt, és nem fogta vissza magát, ha evésről volt szó.
A megkérdezettek 22 százaléka mondta: a nagy nap után már nem érezte úgy, hogy el kell varázsolnia választottját. Harmaduknak a házasság első évében nehezére esett egészséges étrendet követni, mivel már nem lebegett a szemük előtt az esküvő napja mint motivációs tényező.
Negyedük bevallotta, az evéssel vigasztalódott, mert lehangolta őket, hogy már lezajlott az esküvő, míg 31 százalékuk azért evett a kelleténél többet, mert egész egyszerűen nem tudtak magukkal mit kezdeni, miután már nem kellett a nagy napot tervezniük. Közel felük mondta azt, hogy a házasság első pár hónapjában kevesebbet mozogtak, mint előtte.
Az újdonsült férjek nem nézik jó szemmel párjuk súlygyarapodását: a megkérdezett férfiak 19 százaléka megjegyzést tesz felesége plusz kilóira, és 30 százalékuk még abba is belemegy, hogy együtt diétázzon feleségével.
A leendő feleségeknek az esküvő előtt hónapokig az a legfontosabb, hogy lefogyjanak és tökéletes formába hozzák magukat. A nagy nap után azonban megfeledkeznek erről, és igyekeznek - főleg a nászúton - bepótolni az elveszett időt - kommentálta az eredményt a felmérést készítő joghurtcég szóvivője.”
Persze megint nem a hölgyeket akarom ezzel szekálni, hisz már volt ilyen írás a férfiakról is, inkább arról gondolkodtam el, hogy hogyan szúrjuk el az életünket.
Mindig sokat gondolkodtam rajta, hogy van két ember, aki imádja egymást, összeházasodnak, telnek múlnak a napok és már látni se bírják a másikat.
Mi történt?
Vagy mi nem. Ugyanúgy viselkedünk, ugyanúgy adunk magunkra, ugyanolyan kedvesek vagyunk egymással, mint akkor?
Nem? Miért?
Persze, tudom, hogy egy szempontból nem ilyen egyszerű, de mégis az. Filmsztárok, szupermodellek nem leszünk, de olyanok (vagy talán egy kicsivel jobbak), mint amikor örök hűséget esküdtünk simán lehetünk.
Csak nem szabad lustának lennünk.
Itt már adtam egypár tippet. Használd.
"* Az ember nem is gondolná, hogy ilyen közel engednek magukhoz ezek a
hatalmas testű gorillák...
* Szerencsére a nyársas antilop bikák a párviadal közben csak egymásra
figyelnek...
* A jóllakott oroszlán emberre sohasem támad...
* Ennél a kialudt tűzhányó kráterénél...
* A mindenevő vándorhangyáknak talán egyetlen hibájuk a rossz látásuk,
ezért nem is sejthetik, hogy a vonulási útjuktól csupán fél méterre
állok...
* A hírhedt emberevő medvét éppen 5 éve lőtték ki, pont itt a barlang
bejáratánál...
* A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot, csak a szakemberek
tudják megkülönböztetni, a hasonló kinézetű szakállas viperától...
* Ezek a jámbornak tűnő hatalmas fókák a szárazföldön esetlenül
mozognak...
* Az uráli bagoly tojójáról sok véres történetet mesélhetnek a
madarászok, de szerencsére ez itt most egy hím...
* ... arra keressük a választ, hogy miért hagyja ott áldozatát az
anakonda, ha ember jelenik meg a környéken..."