Voltak képek Szubálról és rólam napszemüvegben külön-külön, de pár napja együtt is lefotózkodtunk.

Az eset teljesen természetesen alakult, inkább a megörökítés okozott gondot.

A jó hangulat azért lejön…

A Mantra klipek ismertetésénél átugrottam az „Élő embert játszani” albumhoz tartozó két felvételt. Bár ezek egy egykamerás felvételből lettek összevágva és a hang alátéve, nagyon visszaadják az akkori Mantra hangulatát.

Ez az album akkor csak kazettán jött ki költséghatékonyság miatt, de nemrég a Hammerrel közösen kiadtuk gyári cd-n Jaya Hari által újra masteringelve. Ami érdekessége még az albumnak, hogy abszolút javítás nélkül kerültek fel a sávok két koncert anyagából. Szóval igazán élő, eredeti és iszonyú dinamikus..

Ez egy cikk, amit elraktam pár évvel ezelőtt. Nagyon érdekes, hogy tapasztalat által is el lehet jutni a Védák igazságához egy ilyen praktikus témában. Az meg csak egy plusz poén, hogy ezt a cikket egy hölgy írta és egy hölgy szakembert kérdezett… 

Fontos: gyakorló bhaktáknak is ajánlom elolvasásra.

„Manapság sokat kesergünk mi nők azon, hogy hol vannak az igazi férfiak. Úgy tűnik, mintha a szerepek minimum felcserélődtek volna: a nő keresi a pénzt, neveli a gyerekeket és vezeti a háztartást. De akkor mi csinálnak a férfiak? Vagy mi rontottuk el? Dr. C Molnár Emma pszichoterapeutától kértük a válaszokat.

Anyátlan nemzedék: férfias nők, követelőző anyák

A női és férfi viselkedési minták a kultúra változásával alakulnak át. Korunk szerencsétlen fordulata, hogy kezdenek elmosódni a szerepek közötti különbségek, pedig ezek rendkívül fontosak a kapcsolatok dinamikájához, az érzelmek áramlásához, a két nem egymásra találásához és a közös élet kialakításához. Ennek vannak egyértelmű megnyilvánulásai, például az öltözködésben. Lassan lecseng az uniszex divatirányzata, amelyben szinte csak a gombolásról lehetett megállapítani, hogy "ki viseli a nadrágot" vagy az inget. A frizuraválasztás is ennek szellemében történt, egyedül némi smink jelentett fényt az alagút végén. Az öltözék bizonyos mértékben a viselkedést is meghatározta: ugyanúgy ülhetek le, mozoghatok és használhatom a testemet, mint egy férfi.

Nem véletlen, hogy Az 50-es években a szociológusok új fogalmat vezettek be: az apátlan nemzedék. Az apák szerepe a családban meggyengült, ami a csonka családokra különösen érvényes, és a mindennapi életben is áthelyeződnek a súlypontok. Az iskolákban is egyre kevesebb a férfi tanár, a gyerekek otthon és a tanintézetekben is nagyrészt női viselkedési mintákkal találkoznak. S, ha ez még nem lenne elég, hazaérve meghallgathatják édesanyjuk zsörtölődését: olyan rendetlen vagy, mint az apád, nem figyelsz semmire, mint az apád... Aztán pár éve a szociológusok ismét új fogalmat vezettek be. Az "anyátlan nemzedék" fogalom alatt azt értették, hogy egyre inkább férfias attitűdök jellemzik a nőket. Gyöngédséget alig adó, csak a teljesítményre ügyelő, követelőző anyák nevelik gyermekeiket - legtöbbször egyedül, mert vagy egyedül vállalta, vagy mert senki nem felel meg nekik.

Mennyiben működött ez másképp korábban?

Szubál már segített a konyhában, porszívózott, most már ideje, hogy felmosson.

Na, így csinálta ő:

Napokban többször is szó volt a Mantra klipforgatásról. Íme, itt egy 1 perces „filmecske”, arról, hogy hogyan zajlott a felvétel. Na ezek nem lesznek a klipben, de sok minden más igen, de ez legyen meglepetés.

u.i.: Aki nem jön rá hogy, mit variál Rajahamsa a dobverőivel, itt a kulisszatitok: egy új, szuper fajtát próbált ki, amiből 8-10 darab tört el a forgatás alatt… Gratulálunk a cégnek és ezúton jelezzük, hogy többet nem kérünk.

Korábban volt szó a lelki avatásról és annak jelentőségéről. Akkor szerettem volna feltenni egy nagyon szép történetet, amit Srutakirti prabhu, Srila Prabhupada személyes segítője írt. Most angolórán (Yasodamayi mataji ki jaya!) lefordítottuk, így közzé tudom tenni.

Itt sannyasa (az élet végső, lemondott rendje) avatásról van szó, ami a legkomolyabb dolog, de szerintem nagyon tanulságos, hogy hogyan állt Srila Prabhupada hozzá.

"Napközben csend volt a Radha Damodara templomban és nagyon ritkán bukkant fel Srila Prabhupada tanítvány a Szenthelyen. Egyik reggel azonban ott volt egy fiatal brahmacari, sétált és japázta a köreit a templomban. Srila Prabhupada látta őt az ülőhelyéről és csengetett a csengőjével. Bementem a szobájába és mondta nekem, hogy hívjam oda a fiút, mert látni akarja.
Beléptünk együtt a szobába és felajánlottuk a hódolatunkat Srila Prabhupadanak. Megkérdezte a 18 éves fiút, hogy mi a szolgálata. Elmondta Srila Prabhupadanak, hogy ő és Parivrajakacarya egyedül utaznak India-szerte és prédikálnak. Utána Srila Prabhupada megkérdezte, hogy mi a tervük miután elmennek Vrindavanból. Azt mondta, hogy azt tervezik, hogy elmennek Vietnamba prédikálni és könyvet osztani. Srila Prabhupada szeme felcsillant és felkiáltott: „Accha!”. 1972-ben, Vietnámban még zajlott a háború és nagyon veszélyes hely volt. Srila Prabhupadat lenyűgözte a vágyuk, hogy prédikálják az Úr Caitanya dicsőségét ebben a háború sújtotta országban.
Nagyon komolyan ránézett Paramahamsára és azt mondta: „Lehet, hogy sannyasat kéne venned”. Paramahamsa láthatóan meg volt döbbenve Srila Prabhupada felajánlásán. Srila Prabhupada látta ezt és azt mondta tanácsként: „Menj japázni Srila Rupa Goswami Samádhijához. Imádkozz hozzá és tudni fogod, hogy mit kell tenned.”
Paramahamsa elmesélte nekem, hogy milyen volt amikor odament a Samadhihoz és elkezdett japázni. Minél tovább japázott, annál inkább azt gondolta, hogy a sannyasa nagyszerű ötlet. Másnap visszatért Srila Prabhupadahoz és megmondta neki, hogy eldöntötték, sannyasat vesznek. Srila Prabhupada azt mondta neki, hogy menjen a titkárához, Syamasundarhoz azzal az információval, hogy felkerültek a sannyasi jelöltek listájára. Azt mondta, hogy Syamasundaranak el kell velük menni a Loi Bazárba venni új ruhát és bambuszbotot, amiből megcsinálják a dandájukat.
Amikor Paramahamsa átadta az információt Srila Prabhupada döntéséről Syamasundaranak, ő csak nevetett rajta és azt mondta, hogy semmi ilyesmit nem hallott Srila Prabhupadatól és addig nem tesz semmit. Paramahamsának meg kellett győznie, hogy kérdezze meg Srila Prabhupadat és segítsen neki felkészűlni.
Amikor más bhakták megtudták, nem akarták elhinni, hogy ez a két fiatal, ismeretlen és tapasztalatlan brahmacari sannyasat fog venni. Próbálták meggyőzni Srila Prabhupadat, hogy nem képesítettek rá. Azt mondták, hogy ezek a fiúk csak nemrég óta vannak itt, nem nagyon ismerik a filozófiát és még egy szanszkrit verset se tudnak. De nem számított bárki bármit is mondott. Srila Prabhupada eldöntötte. Az avatási ceremónia a Rasa Yatran teliholdas éjszakáján volt, amikor az Úr Krisna táncol a Gopikkal. A szertartás a Radha Damodara templom kertjében, Srila Rupa Goswami Samadhijánál zajlott. Srila Prabhupada lehetővé tette mindenki számára Vrindávanban, hogy lássa, hogy a nyugati tanítványai hogyan hódolnak meg mindenükkel, hogy szolgálják a lelki tanítómesterüket és Krisnát. Ez egy transzcendentális ceremónia volt és Srila Prabhupada azt mondta nekünk, hogy Srila Rupa Goswami és Narada Muni is személyesen jelenvolt a tűzáldozatnál."

Pénteken írtam, hogy voltunk klipet forgatni Rétságon. Nagyon jó buli volt, lesz róla videó előzetes is, most csak néhány kép.

Az engedélyt a laktanyába bejutásra (Veres) Gábor (Gaobr, a WMD frontembere) intézte. A polgármester a mellékelt papírt állította ki. Percekig röhögtünk rajta.
Egyébként ő kezelte a kamerát is és a vágás elkövetője is ő lesz (mármint Gábor, nem a polgármester:) ).

A szám az utolsó lemezünkről a „Betonon hagyom” lesz. Betonból nem volt hiány az biztos. A nap végére annyira kifáradtunk, hogy majdnem tényleg ott hagytuk a testünket…