Amikor tavasszal kint jártunk Bombay-ban, volt szerencsénk találkozni Radhanatha Maharajal, aki az ottani „csoda” forrása. Erről akkoriban már itt is beszámoltam, de a vele történt közvetlen beszélgetést, ami szerintem a csúcspontja volt a kint tartózkodásunknak, még nem tettem közzé.

Most eljött az alkalom, több részletben, magyarul olvasható.
Ez egy kicsit talán túl „bhaktás”, de kérlek próbáld az elvet és a hangulatot elkapni. Szerintem mindenképp hasznodra fog válni.

"Remélem, tetszik nektek a templomunk. A legnagyobb megtiszteltetés számunkra, hogy eljöttetek. Amikor Őszentsége Sivarama Maharaja felhívott telefonon és elmondta, hogy szeretne ideküldeni benneteket, úgy éreztem, hogy ezzel megáld bennünket és megengedi, h a szolgáinak a szolgái legyünk. Mindig kérdezem őt, hogy hogyan szolgálhatnám és most egy nagyon bensőséges szolgálatot adott. Nagyon hálás vagyok ezért. Imádkozom, hogy a bhaktáink tudjanak segíteni nektek a csodálatos magyarországi szolgálatotokban.

Nekem az a megvalósításom, hogy részt vehetünk sok szemináriumon, sok könyvet elolvashatunk, megtanulhatunk számtalan különböző technikát, mindezek a dolgok hasznosak. De van egy elv, ami mindennél fontosabb, amikor arról van szó, hogy törődjünk a bhaktákkal. Ha mi igazán akarunk törődni a bhaktákkal, ha igazán akarunk segíteni a bhaktáknak akkor mindannyiunk szívében Krisna fel fog hatalmazni minket, hogy csodálatos dolgokat tegyünk ezekért a bhaktákért. Ezt semmi más nem pótolja. Valóban kell törődnünk velük.

Amikor Srila Prabhupada Amerikába jött, vagy amikor bárhova ment Amerikában…ott volt vele a siddhanta, a parampara…és igazán mélyen gondoskodott rólunk. Ő para dukha dukhi volt. Szenvedés volt számára látni mások szenvedését és mások boldogsága volt az Ő öröme. Valóban érezte annak a szükségességét, hogy odaadja nekünk Krisnát, mert szeretett bennünket. Ez az a standard amit Ő létrehozott. Természetesen egyikünk sem fogható Srila Prabhupadához, még porszemek sem vagyunk a lótuszlábán. De az elv ugyanaz. Szívünkben valódi gondoskodás kell, hogy legye, hogy a bhakták közössége védelemben érzi magát, boldog és lelkes Krisna-tudatban van. Ha ez valóban fontosak nekünk, valóban törődünk velük, akkor Krisna fel fog hatalmazni bennünket.

A bhakti azt jelenti, hogy a szívedet beleteszed valamibe. Nem tudunk azért törődni a bhaktákkal, azért prédikálni az embereknek, mert ezt kell csinálnunk, vagy mert ezt várják tőlünk, hanem valóban ezt kell éreznünk. Ez jellemző egy bhaktára. Ha szépen japázunk, figyelmesen tanulmányozzuk a Srimad Bhagavatamot, szépen szolgáljuk a Vaisnavákat, akkor a törődésnek és az együttérzésnek ez a mély érzése fel fog ébredni a szívünkben. Így lesz valódi a lényeg. Ha valaki megmondja, hogy mit kell tenned, akkor lehet, hogy megcsinálod. De ha valóban érzed, hogy ez a személy tényleg törődik veled, akkor akár az életed is odaadod, hogy megcsináld azt a szolgálatot, amit kér tőled.

Valójában bármi, amit itt láthattok, amit esetleg lejegyzeteltek vagy tanultok, mindez, lehet, hogy segít. (Nevetés) Én remélem és imádkozom, hogy a segítségetekre legyen. De meg kell értenetek, hogy az alapelv, ami itt mindent működőképessé tesz az az, hogy a tanácsadók és a vezetők igazán, igazán hajlandók áldozatot hozni azért, mert törődnek a vaisnavákkal és segíteni akarnak nekik.… És akkor Krisna hihetetlen módon felhatalmaz bennünket, hogy csodálatos szolgálatot végezzünk."
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.