A nagy bajt - szerintem - ez a fene nagy demokrácia okozza. Mindenki azt csinál,amit akar.Komolyabb következmények nélkül. Teljes a káosz. Ki a felelős? Szerintem a szülők és a média, meg ez a korszak. Mert hát nem csak elzárással és fenyítéssel lehet nevelni, hanem példamutatással és szeretettel, odafigyeléssel is... Gyerekkoromban nyolckor ágyban volt a helyem....hiába könyörögtem, hogy nézhessem a Derrick-et:) Akkor ki voltam ettől teljesen,de évekkel utána rájöttem, hogy csak vigyáztak rám (és semmit sem veszítettem,sőt)....és ez sokszor nagyon hiányzik!

Jó kis téma,azt hiszem minden szülőt érinteni fog.Én már előre parázok... Az a baj,hogy ha megtiltasz valamit,akkor az a dolog azonnal vonzó lesz.Főleg ha nincs mögötte egy logikus magyarázat,hogy miért tiltottad meg. Nekem mázlim volt,mert apám kőkemény volt.szigorú volt de nem úgy éltem meg,hogy mindent megtiltott mert nem szeret,hanem inkább azt éreztem,hogy valaki vigyáz rám. A Dericket persze én sem nézhettem.... :) Aztán sajnos elváltak a szüleim és onnan kezdődött az igazi kánaán. Anyám teljesen liberális volt, mindenhová elengedett.14évesen a hírhedt fekete lyukba jártunk koncertekre.cigiztünk,ittunk,stb.. A mai napig érzem ezeknek a dolgoknak a visszahatását. Aztán szerencsére bhakta lettem(vagy próbálok valami hasonló lenni..) Az is egy tény, hogy a mi tinikorunk 20-30 éve volt,azóta sokkal durvább lett minden.el sem merem képzelni mi lesz 10-20 év múlva mikor a mi gyerekeink belépnek a "lázadó" korukba.... Szóval csak a tiltás önmagában nem hiszem,hogy működik.Kell egy logikus magyarázat és a legfontosabb: PÉLDAMUTATÁS!

Azthiszem itt egy kis kommunikációs nehézség lépett fel. Bocsánat, ha félreérthető voltam. Egyátalán nem támogatom ezt a jelenséget, de úgy vélem, hogy ahogy engem sem tudtak az ősök bezárni (egyszerűen fogtam magam és nem mentem haza suli után, hanem elmentünk bulizni a haverokkal, aztán valamikor másnap reggel keveredtem elő) úgy ez a mostani szülőkre épp úgy, ha nem jobban érvényes. Más kérdés, hogy mi nem ordibáltunk más ablaka alatt, hanem beültünk a kocsmába. A történetben itt van szerintem a fő pont: "Az utolsó buszig (kb. 10 óra) minden koncertnek, diszkónak véget kellett érnie. Aki ezután az utcán voltak elvitték a rendőrök." Részemről én lettem volna a legboldogabb, ha egy koncert normális időben kezdődik és éjfélre otthon lehetek, de mostanság jó ha 11-kor elkezdődnek. Persze, hogy talaj részeg mindenki már addigra és éjjel 2-kor gajdol a lakótelep kellős közepén. De ebben a fene nagy demokáréban mond meg mit lehet tenni? A rendőrnek már szinte semmilyen joga nincs intézkedni - erről számos sztorit lehet olvasni Ksatriya blogjában például. Itt valami más megoldást kell találni. Jogi eszközökkel szerintem lehetetlenség ezt megállítani, főleg úgy, hogy a gyereknek lassan (?) már több joga van, mint a szülőnek, tanárnak és ezzel tisztában is van! S nemcsak, hogy tisztában van vele, hanem ki is használja. Még így a statisztika a végére: '97-ben végeztem a gimiben, 30 fős osztály ebből 20 alkoholista, kb. ugyanennyi dohányzott is, drogos tudtommal nem volt, bár az tény, hogy alkalomadtán elment egy kis füvecske. (jelzem ehhez a '90-es években már 2 perc alatt hozzá lehetett jutni)

Haribol! Üdv mindenkinek! Érdeklődve olvastam a témát és a hozzászólásokat. Pont tegnap beszélgettem egy pedagógussal ugyanerről a témáról, és roppant érdekes, hogy szakmai oldalról is milyen aggodalmakat fogalmaznak meg az emberek a fiatalsággal kapcsolatban. Én 80-as születésű vagyok, tehát a gengszerváltást követő években voltam tinédzser. Hasonló élményeim vannak, mint Mesnek,nekem is megvoltak a törzshelyeim: lepukkant kocsmák, koncerthelyek és az ütött-kopott pad a telepen, ahol gyülekeztünk. Én is megittam a magamét minden alkalommal, ahogy manapság is teszi a fiatalság. De valahogy mindig volt bennem annyi személyes igényesség, hogy annyit igyaak, hogy valahogy haza tudjak keveredni, és lehetőleg ne hányjam össze az éjszakai buszt. Másodállású rockzenészként manapság is előfordulok az éjszakában és elképesztő látni a már koncertkezdésnél félholt részeg/beszívott fiatalokat, meg az igénytelen mocskos-büdös szétesett zülledékeket az utcán. Igen, nekem is úgy tűnik, hogy a helyzet rosszabb, mint régen, de talán azért, mert idősebb (és megkockáztatom) felnőttebb szemmel szemlélem a dolgot. A igaz, hogy tinikoromban nem volt ennyi drog (azért hozzá lehetett jutni ám könnyen), inkább az alkohol volt a domináns, meg a rendőrnek is több hatalma volt, de valahogy... nem hiszem, hogy itt lenne a probléma gyökere. Továbbá meggyőződésem, hogy nem lehet egy társadalmat pusztán jogszabályokkal és intézkedésekkel irányítani. Ez a fenenagy demokrácia és túlliberalizált izé, ahol a rendőr nem nyúlhat hozzád, ahol a tanárt agyon lehet verni, ahol a média arra bíztat, hogy az a "gizda", ha úgy élsz, mint egy bűnöző, tényleg egyre durvább spirálba kapja a társadalmat, és egyre jobban elvész az ember (főleg a gyerek) itélőképessége, hogy mi a helyes és mi nem, mit engedhet meg magának és mit nem. De ha jobban átgondolom, 15 éve is megvoltak ezek a jelenségek, csak talán nem voltak ennyire feltűnőek. Mint írtam, mi is bandáztunk éjjel a telepen és bizony néha hangosak is voltunk, de sosem törtünk fel pl. autókat (a szomszédainkét), és nem árultunk inhalogén drogokat, mint a szemközti padon tanyázó banda, akikkel sokszor kerültünk összetűzésbe, és amely banda egyes tagjai azóta is visszajáró vendégei egy-egy fegyintézetnek. A szüleim sosem zártak be, csináltam is sok hülyeséget, de sosem vetettem el a sulykot annyira, hogy a detoxban kössek ki. És nem azért mert a jogszabályok vagy a rendőrök vagy a tanárok keményebbek voltak. Egyszerűen az életösztönöm működött, és ezt nem látom a mostani fiatalokban. elképzelésük nincs arról, hogy miért kellene mértékkel lázadni, legalább elfogadhatóan kinézni, legalább a minimumot teljesíteni az iskolában, satöbbi. Az, hogy lázad a gyerek valahol érthető, hiszen nem tudja, hogy mi a baja a világgal, csak az érzi, hogy valami nem stimmel. És ilyenkor csak az ellen tud lázadni, amit ismer: a szülei, az iskola, a társadalmi rend ellen. És nem hiszem, hogy jogszabályokkal ennek elejét lehetne venni. Főleg úgy, hogy a jogi szabályozás mögött nincs semmi. Sem pozitív példa, sem kényszerítő hatalom. Sőt ugyanez mondható el az oktatásra, nevelésre, családtartásra is. A társadalom be van terelve egy karámba, ahol mindent megkap cukrozva, hízik, butul, szenved, harcol egymással a fene nagy jólétben és "szabadságban", és ezzel elvan, mint a befőtt. Még egy sztori a végére: Egyszer elbeszélgettem az unokatestvérem férjével, két kisgyerekük van. Épp tinédzserkorunk emlékeiről beszélgettünk, amikor nem kevés szarkazmussal fűszerezve elmesélte, hogy a minap figyelte a koncertre/diszkóba/kocsmába tartó műbőrdzsekis vagy éppen suhogós tréninges, színeshajú, telepiercingezett, enyhén tántorgó, baromi rondán beszélő srácokat az utcán. Először azon kezdett el nosztalgiázni, hogy ő is ilyen volt. Majd bevillant neki, hogy a lánya is ilyen lesz, amikor felnő és ilyen fiúkkal fog lógni, mint ezek. És egyszeriben elfogta az aggodalom... Vslami ilyesmit érzek én is. Én is ilyen voltam, de a gyerekemet félteném az egykori önmagam fajtájától.

Örülök a sok hozzászólásnak, csak nyomjátok tovább! Egy fontos pont: én nem gondolom, hogy a jogszabály megoldja a problémát. Ez csak egy része, de fontos része. Akarjátok, hogy a rendőr intézkedjen, de ahhoz kellenek törvények is. A cikk az főképp erről szól.

Ami még így eszembe jutott ezzel kapcsolatban az, hogy a srácok azért járnak kocsmába/koncertre/dicoba stb. mert közösségben akarnak lenni, hasonló fiatalokkal. A suliban viszonylag beszabályozott keretek között vannak és valahol fel akarnak engedni. Ennek a társadalomnak az egyik nagy hibája - ha nem a legnagyobb - hogy képtelenek vagyunk közösségeket építeni. Ha nincs (pozitív) alternatíva mit várunk?

Igen.Tök jól megfogalmaztad.

A pozitív alternatíva a Krisna-tudat :)

Pontosan erre akartam kilyukadni! :) Nekem ezért tetszik nagyon, amit Indradyumna Maharaj csinál: Woodstock. Ezek a srácok nagy valószínűséggel maguktól sosem jönnének el egy Krisna templomba, ezért kell a templomot "elvinni" hozzájuk. Tudom, hogy ez egy pici ország meg minden, de annyira jó lenne valami hasonlót csinálni itt is. Mini Woodstock. :)

Haribol, szívesen részt vállalnék Messel együtt én is a "Mini Woodstock" megvalósításában:) Szerintem még lennénk jó páran... Vigyük ki a fiatalokhoz a Példát:)

Én most 21 vagyok de 5 évvel ezelőtt volt nem éppen kellemes élménnyel az alkohollal kapcsolatban azóta tanultam a hibáimból és csak egy két pohárral iszom bulizások során! Ráadásul amikor nagyon megártott az alkohol nem is szórakozóhelyen történt hanem osztálykiránduláson! És utána napokig lelkifurdalásom volt emiatt! De én is azt mondom 11-12 éves gyerek azért még nem részegedjen le és ne mászkáljon el éjszaka! Mondjuk az is érdekes hogy a discokba elvileg nem engedhetnek be 18 év alatt senkit mégis tele vannak a discok 12-13 éves gyerekekkel akik isznak,cigiznek, és drogoznak! Bár a discoknak ez profit minnél több ember legyen és mindegy nekik hogy 11 éves gyerek veszi meg az alkoholt vagy 23 éves!

Gouranga! Tényleg elég érdekes téma ez, és sajnos így-vagy-úgy, mindenkit érint... Én komolyan nem tudom, mit lehetne tenni. Nagyon sok fiatal, meg már nem is annyira fiatal olyan önpusztító életformát követ... nagyjából másfél éve csináltam egy kutatást a szakdolgozatomhoz, igaz, hogy egy viszonylag jobb hírű iskolában, de már ott is a gyerekek nagy része kapcsolatba került illegális drogokkal. Mondjuk azt kevesen vallották be, hogy ki is próbálták, de az alkoholt meg a cigit sokan. Sajnos most nem emlékszem pontos adatokra, de mindegy is. Arra akarok kitérni, hogy volt egy ilyen kérdéskör, hogy próbálták-e már az ismerősei rábeszélni vagy lebeszélni valamilyen szerre (illegális drog vagy alkohol) a megkérdezettet. én a saját szememmel nap mint nap tapasztalom, hogy ez működik, az emberek egymásra erőltetik a bulikat, a piát, a füvet, meg mindent, még akkor is ha a másiknak nincs kedve. és sokan a nagy nyomásra megadják magukat. én is ezért nem járok inkább sehova mostanában. a társaságnak nagyon nagy befolyásoló ereje van és sajnos ezt a fiatalok nem is veszik észre magukon. Azért volt érdekes a kutatás mert az unokatesóm abba az iskolába jár, az ő osztálya is szerepelt a kutatásban, és hát nem egészen ugyan az jött ki a válaszok alapján, mint amiket ő elmondott. Szóval a statisztikákra nem érdemes hallgatni. De az ember láthatja a két szemével. Aki meg nem ilyen "menő" életmódot él, meg tanul rendesen, azt kiközösítik, lenézik. A mi osztályunkban is sok ilyen volt. Meg a főiskolákon, egyetemeken is ami megy... Olyan értelmiségi réteget termelnek ki, ahol ezek a normák. És így elég kevés esély van rá, hogy jobb irányba változtassák a világot azok, akik később magasabb beosztásba kerülnek. A nevelés meg megint egy jó kérdés. sajnos többről van itt szó, mint hogy fog e alkoholizálni a gyerek, vagy sem. Én a családomban is azt láttam, hogy ha isznak is, csak mértékkel. Anyám pl soha életében nem volt részeg. Nem is nagyon dohányzik a családban senki. Aki igen, az is már rég leszokott. Mindig kértek engem is, hogy ne csináljam. de ez nem használ. A mai napig úgy érzem hogy én nem kaptam megfelelő nevelést. valami hiányzik. valami meg túl sok... Nagyon jó kapcsolat kell a szülő és a gyerek között, jó kommunikáció, megértés. Szerintem nagyon kevés az ügyes szülő, nem igazán tudják, hogy kell bánni egy gyerekkel. Rengetegszer végig gondoltam magamban hogy pl az én esetemben mit rontottak el, de sajnos úgy látom, hogy én sem lennék képes jobban nevelni a gyerekemet. Nem lennék hozzá sem elég tájékozott, sem elég tudatos. Szerintem a legkézenfekvőbb dolog, hogy nem kell gyereket csinálni. Az a létező legegyszerűbb megoldás az emberiség összes problémájára. (Azért arra kíváncsi lennék hogy a bhakták erről mit gondolnak)