Az alázatosságot nehéz tanulni, de az élet segít ebben. Néha nem tudjuk, hogy honnan jön a tanítás.

Fiam, Szubál még csak másféléves, de sok dologban már most sokkal jobb, mint én. A mellékelt videó épp az új játékát, a „zuhanósat” gyakorolja. Persze elsőre nem tűnik ebben semmi különösnek, de ha gondolod, próbáld ki. Saját magasságodból belecsapódni akár egy puha dologba is nagyon fájdalmas lesz, de ő ügyesen tompít a kezével és nagyokat kacag rajta.

Én bezzeg gyakran kék-zöld foltokkal jövök haza edzésről, mert ezt a könnyű feladatot se tudom megcsinálni.

Lehet, hogy csak túl spekulálok egy  egyszerű dolgot…?
Lehet, hogy csak követnem kéne a kis Gurumat…?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.