Élettörténetem 3. rész

2009.09.01. 07:00

1980-ban komoly változást hozott az életemben a házunk szanálása. Ez ma már szinte ismeretlen fogalom, de akkoriban rendszeres dolog volt, hogy a beton lakótelepek terjeszkedésével lebontották a házakat. Bár egy kicsit sajnáltam a kertet, de annak örültem, hogy saját lakásunk lett a szüleimmel, amiben nekem is volt külön szobám. Ez egy erzsébeti toronyház 9. emeletén volt. Mivel nem volt túl messze a régi házunktól nem kellett sulit váltanom.

Édesanyám is nagy várakozással tekintett az új élet felé, mivel azt gondolta, hogy ha nincs a nagymamám, apám is meg tudja állni az ivást. Sajnos tévedett, de erről majd később.
A lakótelepi élet nagyon más volt. Míg korábban csak az iskolában voltak barátaim, addig itt már csak a házban lett egy csomó. Együtt jártuk az épülő házakat, fociztunk és a pincében egy klub is működött, ahol pingpongozni is lehetett.

10-11 lehettem, amikor anyám látva, hogy rengeteg energiám van és érdekel a zene, elvitt a kerületi zeneiskolába. Mindegy, hogy milyen hangszeren, csak ne gitáron tanuljak. Azt mondta, hogy gitárosokból Dunát lehet rekeszteni. Csak sokkal később tudtam meg, hogy bulizástól s az ivástól féltett. Nem sok szak volt szabad, zongorára nem volt pénzünk, a hegedűhöz állítólag öreg voltam, így maradtak a rézfúvósok. Azok közül a trombitát választottam, még az volt a legvagányabb.
2 évig jártam, de nem szerettem meg. A szolfézs később jól jött, ill. bhaktaként sokakat tanítottam meg megfújni a kagylókűrtöt.

A másik hely ahol jól jött az az úttörő-táborok voltak. Ma már sokan nem tudják mi is az, de akkoriban ez kötelező volt. Mármint az úttörősködés, de a táborok nem, és én mindig szívesen mentem. Egyik ok, hogy ezek majdnem ingyen voltak és legalább történt valami nyáron. Sajnos a szüleimnek nem volt sok pénze, így nem nagyon utaztunk el sehova. Így szuper helyeken lehettem sok gyerekkel. Persze mindig valamilyen vezető lettem, pláne amikor felfedezték, hogy viszonylag rövid idő alatt a rám bízott személyekből profi csapatot szervezek.

Ez valahogy megmaradt…

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr755141968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása