Hát azért nem annyira, de része voltam. Abban az időben még kötelező volt katonának lenni másfél évig és én Sopronban voltam útlevélkezelő határőr. Sok izgalmas történt velem akkoriban (és azóta is :), de ezekről majd máskor.
Történelem órát nem akarok tartani, hogy pont mi volt a helyzet inkább az alábbiakban olvashatjátok az erről szóló cikket.
A lényeg, hogy Sopronban a közúti határátkelőhelyen a világ számtalan tájáról érkező fotós és TV-társasága kereszttüzében én tekertem fel a sorompót. Nagy élmény volt. Hihetetlen boldogok voltak.
Ez indította meg a rendszerváltozást Magyarországon és számos kelet-európai országban. Persze, a várva várt boldogság nem köszöntött be ezzel se, de azért pár dolog változott.
Például az addig üldözött Krisna-tudat hivatalosan is bejegyzett egyház lett, így azóta szabadon gyakorolhatjuk mi, és sok mindenki más is a hitünket.
Hát azért nem annyira, de része voltam. Abban az időben még kötelező volt katonának lenni másfél évig és én Sopronban voltam útlevélkezelő határőr. Sok izgalmas történt velem akkoriban (és azóta is :), de ezekről majd máskor.
Történelem órát nem akarok tartani, hogy pont mi volt a helyzet inkább az alábbiakban olvashatjátok az erről szóló cikket.
A lényeg, hogy Sopronban a közúti határátkelőhelyen a világ számtalan tájáról érkező fotós és TV-társasága kereszttüzében én tekertem fel a sorompót. Nagy élmény volt. Hihetetlen boldogok voltak.
Ez indította meg a rendszerváltozást Magyarországon és számos kelet-európai országban. Persze, a várva várt boldogság nem köszöntött be ezzel se, de azért pár dolog változott.
Például az addig üldözött Krisna-tudat hivatalosan is bejegyzett egyház lett, így azóta szabadon gyakorolhatjuk mi, és sok mindenki más is a hitünket.
„Húsz éve, 1989. augusztus 19-én a Fertő-tó mellett úgynevezett páneurópai pikniket rendeztek, s az ebből az alkalomból ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. Egy hónappal később, szeptember 11-én hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt.
A Varsói Szerződés oldalán a többség nem örült a határnyitásnak, főleg a szomszédjaink nem - mondta az InfoRádióban Vass László. Szovjetunió álláspontja viszont érdekes volt: nem volt álláspontjuk. Az volt a válaszuk, hogy Magyarország tegye, amit jónak lát, mivel egy szuverén ország. Ezt úgy mondták, hogy közben 60 ezer orosz katona tartózkodott Magyarországon.
A döntésről szóló kormányülés nem volt krimibe illő, csak a végső mozzanata a megelőző napok eseményeinek. Érdemi vita sem volt a miniszterek között - emlékszik vissza az eseményekre Vass László, hozzátéve: bejött a miniszterelnök, meglehetősen gondterhelten, de látszott, hogy a döntés megvan. Minden miniszter, kivétel nélkül azt az álláspontot vallotta, hogy történjen meg a határnyitás és a keletnémetek átengedése. Miniszterelnök azt mondta: "Na, kiengedjük őket?" Mindenki csak nézett, néhányan mormogtak, hogy igen.
1989. május 2-án a magyar-osztrák határon megkezdődött a műszaki határzár, az úgynevezett vasfüggöny lebontása, ezt követően több száz keletnémet állampolgár szökött át a zöld határon Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba. Miután Berlin nem korlátozta a szocialista táborba történő utazásokat, sok Nyugatra vágyó keletnémet az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségein kért menedéket. Budapesten eleinte a viszonylag kicsi nyugatnémet követségen tartózkodtak a menekülők, de számuk hamarosan több ezerre duzzadt, így táborokban helyezték el őket: az első nagyobb csoportot annak a zugligeti Szarvas Gábor utcai templomnak a kertjében, amelynek papja Kozma Imre atya volt.
A páneurópai piknik, egy osztrák-magyar határ menti baráti találkozó gondolata a debreceni Mészáros Ferenc fejében fogant 1989 júniusában, a Habsburg Ottó debreceni előadását követő vacsorán. Az ötletet a helyi MDF elnöksége is támogatta, egyben javasolták, hogy abba vonják be a Martonvásáron szervezett "Sorsközösség Tábor" résztvevőit is. A páneurópai piknik a tábor augusztus 20-i programzáró rendezvénye lett volna Fertőrákoson, védnöknek Pozsgay Imrét és Habsburg Ottót kérték fel, s felvették a kapcsolatot a Soproni Ellenzéki Kerekasztallal. Az emblémát, a szögesdrótot átszakító fehér galambot Varga Ákos grafikus készítette, aki a plakátokat is ingyen szitázta és nyomtatta, a debreceniek vállalták a felhívás kinyomtatását 5 ezer példányban, továbbá a piknikes trikók előállítását.
A határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét, a közös európaiság kialakulását szorgalmazó augusztus 19-i találkozó alkalmából Ausztria és Magyarország is beleegyezett, hogy három órányi időtartamra szimbolikusan megnyissanak egy határátkelőt Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland) és Sopronkőhida között. A szögesdrót szimbolikus átvágását a Páneurópai Unió főtitkára, Walburga Habsburg Douglas végezte, majd egy magyar küldöttség átment a határ osztrák oldalára. Itt jelképesen kaput nyitottak, majd a delegáció a szabad határon át osztrák polgárokkal együtt érkezett vissza a népünnepség színhelyére. Ezután hangzott el Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgay Imre államminiszter üzenete és a találkozót rendező Magyar Demokrata Fórum és Páneurópai Unió felhívása.
A rendezvény azért került be a világsajtóba, mert az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a "másik" Németországba távozzon. A határőrök tanácstalanok voltak, mivel a határnyitás nem az NDK-sok kiengedésére szolgált, így sem azok megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást. Végül a helyi parancsnok - a váratlan helyzetben nem kevés bátorsággal - megtiltotta az akkor még érvényben lévő fegyverhasználatot, s így a felszabadult ünneplés nem fordult tragédiába.
A Magyarországon tartózkodó, Nyugatra vágyó keletnémetek ügyét persze nem oldhatta meg a piknik nyújtotta távozási alkalom, jóllehet még a rendezvény utáni napokban is több százan léptek át a zöld határon, ami fölött a határőrök mindkét oldalon szemet hunytak. A magyar hatóságok azt is engedélyezték, hogy a budapesti nyugatnémet követségen tartózkodók közül több mint százan kiutazhassanak, de még így is több ezer NDK-s állampolgár sorsa maradt megoldatlan. A problémáról 1989. augusztus 25-én a Köln melletti gymnichi kastélyban tárgyalt Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter Helmut Kohl szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancellár-külügyminiszterrel. A magyar kormány ezt követően szeptember 9-én úgy döntött: ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-NDK megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjainak hatályát. (Ezek közül az egyik úgy rendelkezett, hogy a felek nem engedik tovább egymás állampolgárait olyan harmadik országba, ahová nincs érvényes úti okmányuk. Egy másik pont szerint az érintett országok kiutasítják a másik állampolgárait, ha azok vétenek a fennálló rendelkezések ellen, azaz tiltott határátlépést kísérelnek meg.) Ezzel elhárult a jogi akadály, s az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték Magyarországról, amelyek engedélyezték be-vagy átutazásukat.
A kormány döntését szeptember 10-én este jelentette be Horn Gyula a televízióban, az intézkedés szeptember 11-én 0 órakor lépett hatályba. Három nap alatt 12 ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az NSZK-ba, november végéig mintegy 60-70 ezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott, a nyugati sajtó viszont a keleti blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte és üdvözölte a magyar lépést.
Szeptember 30-án az NDK kormánya hozzájárult, hogy az NSZK prágai és varsói követségén menedéket kereső 4 ezer állampolgára vasúton, az NDK területén át Nyugatra távozhasson. Tüntetések sora után, november 9-én leomlott a berlini fal, a következő hetekben, hónapokban sorra megbuktak a kelet-európai kommunista rendszerek.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.