Egy alapgyakorlat az edzésen, hogy álló helyzetből letérdelni, ill. felállni. Ezt a térdelő ülést seizának hívják.

A feladat roppant egyszerű(nek tűnik), először a bal térdet kell letenni, majd a jobbat. Mégis valahogy nem ment nekem, nem értettem, hogy miért. Kicsit később rájöttem: huszonvalahány évvel ezelőtti asztaliteniszezés miatt a bal térdem egy kicsit fáj hajlításnál. Erre föl dönt úgy az elmém, hogy inkább a jobbat tegyük le először. Csak hát igazából tökmindegy, mert utána ugyanúgy jön a bal és ugyanazt fogom érezni pár másodperc különbséggel.

Így vagyunk egy csomó más dologgal is: tudjuk, hogy meg kell tenni, csak halogatjuk. Pár másodperc, perc, óra, nap év, élet így repül el.

Gondolkozz el te is: még ha fáj is, érdemes várni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.