Kb. Egy hete beszélgettem a Lelki tanítómesteremmel. Utána hazamentem, feleségem Kandarpa kérdezte, hogy miről volt szó én elmondtam neki nagyvonalakban. Aztán ő feltette ugyanazt a kérdést, hogy „miért nem jó így?”.

Napközben ezen gondolkodtam, aztán rájöttem valamire: ilyen vagyok.

Miért nem volt jó nekem 17 évvel ezelőtt a boldognak mondható élet a szép menyasszonyom mellett, miért kellett valami spirituális valami?

Miért nem volt elég nekem a „lelkes érdeklődő” státusz, miért kellett lelki tanítómester és avatás?

Miért nem volt jó nekem az avatott lelkes gyülekezeti bhakta helyzet, miért akartam teljes időben ezt csinálni?

Miért nem volt elég nekem a BBT könyvraktáros szolgálat, miért rohangáltam és prédikáltam Budapest szerte?

Miért nem volt jó nekem, hogy sikeres programokat tartok, miért akartam állandó központot nyitni?

Miért nem voltam elégedett ezzel, miért kezdtem el itt egy ashramot, könyvosztást, zenekart és egy új boltot?

Miért nem maradtam itt, miért vállaltam el a Budapesti Templom vezetését?

Miért nem elégedtem meg azzal, amit az elődöm csinált, miért növeltük a könyvosztást a tízszeresére, csináltunk új Govindát, FFL-ot, Pékséget, Átmacentert, templomi shopot, kommunikációt, profi adminisztrációt és még sok minden mást?

Miért nem volt elég a Máriaremetei templom, miért harcoltam egy új, normális helyért Gauranitainak, bhaktáknak, és mindenkinek?

És még most sem nyughatok.

Szerinted miért nem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.