A múlthéten az „Ugyanúgy, mint régen” klipje miatt emlegettük az Indiai hangulatot.
A tavaly októberben elkészült klipünk a „Hiszel-e még bennem” szintén ilyen hangulatot áraszt. Azért is, mert egy nagyon szép útifilm képeit használtuk fel, mely a Gangeszt követi végig az eredetétől az óceánba ömléséig. Illetve fordítva halad, de ez lényegtelen.
A másik érdekessége, hogy a Budapesti Hare Krisna Templom és Kulturális Központban forgattuk. Azaz pontosabban a templomszobában. Hát, nem volt egyszerű. Már a belépésnél gondok akadtak. Ugyanis ide szigorúan cipő nélkül lehet csak belépni. De hogy néz ki egy metal banda zokniban?! Végül zseniális kompromisszumos megoldást alkalmaztunk: lesuvickoltuk a csukát vadiújra és így nyomtuk.
A másik komoly gond a hangerő volt. Természetesen a hang utólag kerül a klip alá, de hogy hitelesen nézzen, ki tényleg nyomni kell. Ez a gitároknál nem gond, mert lehalkíthatóak, de a dob nem. Ráadásul Jaya Hari nyomja is Rajahamsát: „Nehogy tescogazdaságosba üsd!!!”
Szóval üti. És ha mi is akarunk hallani valamit, akkor igen hangosan kellett szólnia a zenének. Hát úgy szólt. És mindezt egy márvány templomszobában ahol ez még fel is erősödik. És rengetegszer…
Szóval szegény pujárik és más bhakták vattával bedugott füllel és eltorzult fejjel tűrték a megpróbáltatást, de miután látták a végeredményt, megbékéltek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.