A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban. 

Itt tudod elolvasni az előző részt.

"9. Milyen legyen egy grhastha bhakta tudata, ha nem akar gyermeket? Milyen legyen egy grhastha bhakta tudata, ha fiút akar és milyen legyen ha lányt akar?

Egy grhastha bhakta számára nem számít, hogy fia van, lánya van, vagy egyáltalán nincs gyereke. Miért?
- Mert egy bhakta megérti, hogy a Gondviselés akarata a legfelsőbb és ezzel elégedettnek kell lenni.
- Egy bhakta tudatos róla, hogy nem kell feltétlenül ebben az anyagi világban bolyongania a halála után. Arra törekszik, hogy hazamenjen, vissza Istenhez.
- Egy bhakta nem vágyik fiúgyermekre vagy leányra. Ha jönnek, akkor örül és erőfeszítést tesz, hogy Krisna-tudatossá tegye őket.

Egy bhakta nem függ a fián vagy lányán. Teljesen Krisnán függ. Minden gyermek, aki egy bhakta családjában születik meg különleges ajándék.

10. Milyen legyen egy olyan bhakta házaspár tudata, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak gyermeket?

A grhastha asrama egyben kiterjesztést is jelent. Ha egy házaspár nem szeretne utódokat, meg kell határoznia, hogy miért. Nem lustaságból-e? A gyermeknevelés azt is jelentheti, hogy keményen kell dolgozni ahhoz, hogy több pénzt keressen az ember. A feleség lehet, hogy nem akarja a gyermek kihordásának megpróbáltatását, az éjszakázást. Ha ez az ok, ami miatt nem akarnak gyermeket, az nem lemondás. A házaspárnak idősebb vaisnaváktól kell tanácsot kérniük, és úgy kell megfelelően irányítaniuk a házaséletüket.

11. Kötelességek a gyermekek felé a grhastha asramaban

A kisgyerekek olyanok, mint a szivacsok. Felszívják a Krisna-tudatot és nincs szükség rá, hogy bármi másnak kitegyük őket a Krisna-tudaton kívül. A gyermekeket meg kell védeni a világi örömöktől azáltal, hogy vidám Krisna-tudatos légkört teremtünk otthon, hogy a gyerekek teljesen elégedettek legyenek és kreatív képességeik megfelelően irányítva legyenek. Sajnos, a modern társadalomban a szülőknek nincs idejük a gyerekeikre. A kényelmet biztosítják a számukra, de nem nyújtják azt a bőséges szeretetet és figyelmet, amelyre az életük minden szakaszában szükségük van. A gyerekekkel bánjunk szeretettel és fegyelmezzük őket. Körültekintően alkalmazzuk Canakya tanítását, mely szerint 5 éves korig a gyerekeknek bőséges szeretetet kell adni, 10 éves korukig szükség esetén fegyelmezni kell őket, 16 éves koruktól pedig úgy kell viszonyulni hozzájuk, mint egy baráthoz.

- A szülők ne tegyék ki a gyermekeiket túlzott nyomásnak a tudományos ismeretek megszerzése terén. Minden gyermeknek Isten adta intelligenciája és képessége van. A szülőknek folyamatosan arra kell törekedniük, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a gyermek fizikai, intellektuális és lelki fejlődéséhez. A szülők próbálják meg kihozni a lehető legjobbat a gyermekeikből, a szeretetre és bizalomra épülő kapcsolat kifejlesztésével, tartsák tiszteletben a gyermekek érzéseit és mindig tegyenek őszinte erőfeszítést arra, hogy jó értékeket adjanak át nekik az életben.

- Soha se alázzunk meg egy gyermeket mások jelenlétében vagy tegyünk utálatos összehasonlításokat. Ennek ártalmas pszichológiai hatása lesz a gyermekre.

- A szülőknek nem szabad veszekedniük vagy vitatkozniuk a gyermek jelenlétében és nem szabad más bhaktákat kritizálniuk sem. Egy gyereknek természetes ösztöne, hogy csodálja a szüleit és gyakran tekinti őket példaképének. Ezért a szülők egyáltalán ne vitatkozzanak, de főleg ne a gyermek jelenlétében.

12. Hogyan tartsuk fenn és őrizzük meg a bhakta gyerekek Krisna-tudatát?

- A bhakta szülők egyik fő aggodalma, hogy megfelelő lelki környezetet tudjanak teremteni a gyermek Krisna-tudatos fejlődéséhez. Minden élőlény Krisna gyermeke, és független szabad akarattal rendelkezik. Az ember nem kényszerítheti a gyermekét arra, hogy szolgálja Krisnát. A legjobb és legkegyesebb dolog, amit tehetünk, hogy a saját életünkkel olyan tökéletes példát mutatunk, amilyet csak lehet. Így a gyermek komolyan fogja venni a szülők tanításait. A szülőknek prédikálniuk kell a gyermeküknek és meg kell tenniük minden tőlük telhetőt, hogy vonzzák őket Krisnához. A gyerekek olyan mértékben fogják komolyan venni a tanításaidat, amilyen komolyan a szüleiket látják követni a Krisna-tudat elveit a saját életükben.

- Ha a gyerekek olyan barátokhoz vonzódnak, akik bhakták, az nagy hasznukra válik. Ilyen irányba kell őket terelni és a megfelelő környezetet kell biztosítani számukra, amely által az Úr tiszta bhaktáivá válnak. Ez a szülők elsődleges kötelessége. Tudnunk kell azonban, hogy ahogy a gyermek felnő és eléri a tizenéves korának közepét, kifejlődhet benne a képesség, hogy függetlenül akarjon cselekedni. Az a gyermek, aki korábban engedelmesen ment a szüleivel a templomba, lehetséges, hogy most nem akar együttműködni. Ha erőltetni próbáljuk a gyermek Krisna-tudatát, fellázadhat a Krisna-tudat ellen és elutasíthatja azt. Lehetséges, hogy egy ilyen gyermek a szüleivel ellátogat a templomba, de belül bosszús. A szülőknek tehát használniuk kell az intelligenciájukat és fel kell mérniük, hogy a fegyelem kényszerítésével közelebb kerül-e a gyermekük Krisnához, vagy eltávolodik tőle.

- Ha a gyermek nagyon határozottan anyagi társulást akar, a szülők nem tehetnek mást, mint hogy szeretettel elmagyarázzák, hogy mi helyes és mi nem. A szülők a szavaikkal és a példájukkal meg tudják mutatni a gyereküknek, hogy mi a legjobb a számukra, és hogy mi lesz a következménye, ha rossz irányba mennek. A szülőknek közösségként együtt kell működniük, hogy egy vonzó, izgalmas és dinamikus Krisna-tudatos környezetet teremtsenek, amihez vonzódnak a gyerekek. Ha a gyermek ezek után rossz útra tér, a szülők nem tehetnek mást, mint hogy jó példát mutatnak, jó utasításokat adnak és imádkoznak a gyermekeikért. Felmerülhet az is, hogy a családját egy kedvezőbb környezetbe költözzön.

- Tapasztaltunk már olyat, hogy a Krisna-tudatban nevelkedett gyermekek, akik egy bizonyos időszakban eltávolodtak, hogy első kézből tapasztalják meg, hogy milyen az anyagi élet, visszatértek a Krisna-tudathoz, kiváló bhaktákká váltak, akik tudták értékelni, hogy a Krisna-tudat milyen páratlan ajándék.

- Ha a szülők nem adnak a gyereküknek megfelelő szeretetet és figyelmet, akkor a gyermek a teljesség helyett inkább ürességet fog érezni a szívében, még egy Krisna-tudatos környezetben is. Ezért a Krisna-tudatos gyermeknevelés egyik legfontosabb aspektusa az, hogy gondoskodást, időt és szeretetet adjunk a gyermekünknek. Ha azonban a szülőknek nincs idejük a saját sadhanájukra, nincs idejük a satsangákon való részvételre és a bhaktákkal való társulásra, akkor a szeretetük ellenére nem fogják tudni magas minőségű Krisna-tudatra nevelni a gyermeküket.. Ezért a Krisna-tudatos gyereknevelés intelligencia és érett egyensúly kérdése.

- Srila Prabhupada a Srimad Bhagavatam egyik magyarázatában [1.5.24] azt mondja, hogy a varnasrama rendszer követőinek gyermekei nem ismerték az érzéki élvezetről szóló, felelőtlen életet. A fiút már azelőtt éles lelki intelligenciával áldották meg, hogy az apa az anya méhébe helyezte volna. Az apa és az anya is felelősek voltak azért, hogy a fiú sikeresen ki tudjon szabadulni az anyag kötelékeiből. Ez a sikeres családtervezés folyamata. Az a célja, hogy a teljes tökéletesség érdekében nemzzünk gyermekeket. Anélkül, hogy valaki önfegyelmezett és teljesen engedelmes lenne, nem tudja sikeresen követni a lelki tanítómestere utasításait, e nélkül pedig senki sem képes visszamenni Istenhez.

- Egy levében [Bhaktin Toninak; Sydney 1973. 02. 18.], Srila Prabhupada az egyik tanítványa gyermekeit a templomi murtikhoz hasonlította. Ahogy néhány bhaktának teljes időben a templomi murtikról való gondoskodásnak kell átadnia magát, úgy néhány bhaktának arra kell sok időt szentelnie, hogy gondoskodjon apró gyermekeiről; akik nem közönséges gyermekek, hanem bhakták. Ha szolgálod, vezeted és képzed Krisna bhaktáit, akkor nagyon kedves leszel az Úr Krisnának.

12.1 A szülők ne engedjék, hogy gyermekeik leessenek

A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy a Krisna-tudatos környezetben felnevelt gyermekük ne valljon kudarcot tanulmányai során vagy a számára kiválasztott tevékenységi területen. Az ilyen gyermek hajlamos arra, hogy új azonosságot és sikert keressen kedvezőtlen tevékenységekkel. Ha egy gyermek első 5 éve a családban kielégítő volt, azzal a magabiztossággal fog iskolába menni, hogy sikerei folytatódnak, és olyan módokon reméli megkapni a tanárai és osztálytársai szeretetét és tiszteletét, amelyek a szüleinél működtek. A szülőknek magabiztossá kell tenniük a gyermeküket."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.