A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban. 

Már közel tíz éve, hogy hozzám került és lefordítottuk magyarra is.

Szerintem rendkívül hasznos mindenkinek.

"ELSŐ RÉSZ

1. A védikus kultúra és a varnasrama-dharma

A valódi civilizáció nem csak az ember állati igényeinek kielégítésével törődik – az evéssel (ahar), az alvással (nidra), a félelemből fakadó védekezéssel (bhaya) és a párzással (maithun) -, hanem azzal is, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy megértsék az Istennel, a Legfelsőbb Atyával való kapcsolatukat. A védikus írások a lelki fejlődés három szintjét írják le: sambandha – ismerni a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatunkat, abhideya – e szerint cselekedni és prayojana – elérni azt a célt, amiért e kapcsolatot kialakítjuk. Az írásokban sok olyan elvvel és utasítással találkozunk, melyek betartása nehéznek tűnik a mai, modern élethelyzetekben.

Épp ezért szükséges valóban megértenünk a védikus utasítások mögötti szellemet és beültetni azt az életünkbe. A védikus kultúra annyira jó és tökéletes, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy mindennapi életünkben valóban gyakorolni is tudjuk ezeket az elveket, amennyire csak lehetséges.
E tanulmány témája a családosok, vagyis a grhasthák kötelességeivel és felelősségeivel foglalkozik, mely szerves része az oly nagyra becsült varnasrama társadalomnak és védikus kultúrának.

A sastrák leírása szerint 400 000 emberi faj létezik, amely ritka lehetőséget nyújt arra, hogy kikerüljünk az ismétlődő születés és halál körforgásából és visszamenjünk Istenhez. A Legfelsőbb Úr, Krisna mindennek a teremtője. Ő teremtette a daiva varnasrama-dharmát (isteni társadalmi rendet), kezdve az intelligens osztállyal, akiket brahmanáknak neveznek, mert a jóság minőségében vannak (sattva guna). A következő a közigazgatást ellátó osztály, illetve a katonaság, akiket ksatriyáknak hívnak, mivel a szenvedély kötőerejében vannak (rajo). A vaisyáknak nevezett kereskedő osztály a szenvedély és tudatlanság kötőerőinek keverékében van, a sudrák, vagyis a munkás osztály pedig a tudatlanság kötőerejében van (tamo guna).

A világ emberi társadalmat, az emberek munkája és képesítettsége alapján lehet felosztani, nem pedig születésük szerint. A lelki társadalmi rendszernek szintén négy rendje van: a tanuló élet (brahmacari asrama), a családos élet (grhastha asrama), a visszavonult élet (vanaprastha asrama) és a lemondott élet (sannyasa asrama). Nagyon fontos, hogy a fent említett életrendek mindegyikében az kell, hogy legyen a célunk, hogy örömet okozzunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a védikus kultúra.

Az Úr Caitanya Mahaprabhu azt tanította Sanatana Goswaminak, hogy a 400 000 emberi faj közül nagyon kevés a kulturált, vagyis amelynek tagjai követik a varnasrama dharma elveit. Akik követik is, azok sem feltétlenül értik annak célját, vagyis azt, hogy az ember fokozatosan emelkedjen fel a transzcendentális szintre és létesítsen kapcsolatot (sambandha) a Legfelsőbb Brahmannal, az Úr Krisnával.

1.1 A védikus kultúra és a grhastha asrama

Srila Prabhupada azt mondta, hogy a grhastha asrama célja az emberi elme szabályozása, hogy békéssé váljon a lelki fejlődéshez. Az emberi lénynek van egy durva és egy finom teste. A durva test fenntartáshoz vagyonra, házra, a háztartás kellékeire, gabonára, satöbbire van szükség. A finom test igényei kielégítéséhez pedig megfelelő lelki tudásra és lelki elfoglaltságra van szükség. A grhastha asrama egy teljes „programcsomag” a védikus kultúrában. Ezért elfogadott, hogy egy grhastha kereshet pénzt, fenntarthat háztartást és más egyebeket. A sastra szerint, lehetősége van korlátozott érzékkielégítésre is, mégpedig a Krisna-tudatos és felelősségteljes gyermekek felnevelése érdekében élt szexuális életre. Sajnos, a mai megromlott társadalomban a nemi élet eleme különvált a védikus „csomag”-tól és ez lett a házasélet középpontja. A férfiak és a nők közötti, a házasság szentségén kívüli szexuális kapcsolat a „legújabb divat”-tá vált.

1.2 A grhastha asrama és a többi asrama célja:

- Az asrama egy olyan hely, ahol valaki menedéket vesz a Legfelsőbb Úrnál. Ezért minden asrama célja, menedéket venni az Úrnál.

- A grhastha asrama egy „grha stitha asrama”, vagyis egy olyan hely, ahol az ember úgy vesz menedéket az Úrnál, hogy otthon marad, családtagjaival él, de az Úr Krisnát tartja a középpontban.

- Mind a négy asrama egyenlő a fontosságú azt az elvet illetően, hogy asrayát, vagyis menedéket keresünk bennük az Úrnál.

- Az élet egyetlen célja odaadó szolgálatot végezni az Úr Harinak. Nincs más cél."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.