Vigyázat, mielőtt baj lenne, kis betűvel írtam a „vezetés” szót! :)

Kezdem magammal a nagy őszinteségi rohamot.
Életutam során volt, hogy azt állították rólam, hogy zárkózott vagyok és konfliktuskerülő, és volt, hogy hatalommániásnak, vagy mindenáron vezetőnek tituláltak.

Mindkettőben van igazság, de egyik sem igaz. Alapvetően tök jól elvagyok magamban és nem hiányzik mások (legtöbbször maguknak csinált) problémája. Szívesen dolgozok egy profi csapatban, pláne, ha mindenki jobb nálam és tiszta a cél és a feladatom. Viszont ez nagyon ritka.

vezető.jpgAmikor ez nincs és megtorpannak, vagy kezdenek széthullani a dolgok, akkor ezt nehezen bírom nézni és próbálom kézbe venni a dolgokat, hogy ne legyen csőd az egész. És általában ez sikeres szokott lenni.

Amitől szenvedek gyerekkorom óta, hogy az emberek (nem akarom leírni, hogy magyar karma, de könnyen lehet, hogy így van) alapból utálják a vezetőket. Így ez több szempontból is hálátlan szerep. Sokkal nagyobb az elvárás, irigyek rád, és kapsz hideget-meleget alulról felülről. Ha jól mennek a dolgok az természetes, de ha történik valami akkor te vagy a hibás. De erről már írtam korábban és fogok is.

Visszatérve rám. Már ovis koromban is mindig előre keveredtem. Mindig pici voltam, de hangadó. A suliban próbáltam elkerülni a hivatalos címeket, (pl. őrsvezető), hogy ne kelljen hülyeségeket parancsba kiadni, de ha elkezdtünk focizni nagyon hamar összeszerveztem a csapatot, mert csak így volt esély nyerni. Már akkor se szerettem veszteni :)

Persze hamar rájöttem, hogy egyedül nem sokra megy az ember és vannak dolgok amiket már alapból is csak közösen lehet csinálni. Ez komoly összehangolást igényel és minden részről engedni kell valamit.

Egy story a középiskolás időkből. 87-88 környékén már nagyon halódott a KISZ és már minden csak úgy tessék-lássék módjára ment, amikor új alapszervezeti titkárt kellett választani. Ment a szenvedés, mert senki se akarta elvállalni. Először nem merültem fel, mert hosszú hajam volt(!), meg rocker, meg ilyesmi, de aztán egyszer csak valaki bedobta, hogy „legyen a Szandrik, ő úgyis mindig okoskodik!”. Na erre mindenki lecsapott, és kezdték rám tolni a dolgot. Úgy tűnt nincs menekvés, meg is szavazták.

Felálltam és megkérdeztem: „Mint titkár (vezető) jogom van feloszlatni az alapszervezetet?” A jelen lévő két tanár nagyon zavarba jött és az válaszolták, hogy igen.
„Akkor ezennel feloszlatom!” Hatalmas éljenzés lett belőle és persze botrány…

folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr275733834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása